A világbajnoki címet nem tekintve két nagy álma volt Lando Norrisnak a Forma–1-ben: megnyerni a Monacói Nagydíjat, és megnyerni a hazai versenyét, a Brit Nagydíjat. Idén mindkettőt valóra váltotta. A silverstone-i hétvége előtt elismerte, még a monacói győzelmét is odaadná ezért a hazai sikerért, annyira sokat jelentene neki. Most, hogy megszerezte, egyelőre csak arra tud gondolni, hogyan fogja ezt feldolgozni…
A dobogó tetejére vezető út nem volt egyszerű. A flúgos brit időjárás szaggatottá és rendkívül nehézzé tette ezt a versenyt, amit ráadásul jó ideig csapattársa, Oscar Piastri tartott kézben az élen. Aztán az ausztrál hibázott a biztonsági autó mögött: túl agresszíven fékezett, amiért az FIA megbüntette. A 10 másodperces időbüntetés tudatában Norris biztosra mehetett. Ennek ellenére a kerékcsere előtt jelzésként másfél másodpercre megközelítette csapattársát, mintegy üzenve, hogy képes nála jobb tempóra, és nem csak ajándékba kapja az elsőséget.
Lando Norris (Fotó: XPB)Ami utána jött, az már maga volt a mámoros boldogság. Ölelkezés a csapattal, a családdal – és persze a széles mosoly, amit előzetesen a könnyek helyett ígért.
„Ez igazán klassz. Igazán klassz” – virult az örömtől Norris, amikor az M4 Sport kamerája elé lépve fogadta Gabriel Bortoleto gratulációját. Jó sok pacsit és hátba veregetést kapott ezen a délutánon.
„Mindig a hétfők a legjobbak! Most csak benne vagy a pillanatban, elgondolkodni holnap fogsz. Talán közben lesz egy komoly másnaposságom is… De ilyenkor jön, hogy felfogod, mit is értél el ma.”
„Ahogy Jensonnak (Button) is mondtam, nekem ez volt az álmom, innen indult minden. Néztem Jensont, Lewist, Fernandót Silverstone-ban versenyezni, és most én voltam a soros. Nagyon furcsa ez. Álmodni lehet, amennyit akarsz, gondolkodni lehet, amin csak akarsz, de ettől még meg is kell csinálnod, és a mai egy nehéz verseny volt. Az utolsó tíz körben viszont csak azt mondogattam: ne szúrd el, ne szúrd el! Hihetetlenül izgalmas! Egyszerűen elképesztő” – elmélkedett a brit.
Lando Norris (Fotó: Boxutca)Norris a héten azt mondta, bármennyire is érzelmes lenne a hazai győzelem, sírni vagy elérzékenyülni garantáltan nem fog. Megerősítette, nem is történt ilyesmi. „Sírni, én? Bárcsak tudnék! De nem sírok. Jó lenne úgy tűnni, mintha sírnék… kicsit meg is dörzsöltem a szememet… Nem, ez sokkal inkább csak öröm, beteljesedés. Egy emlék számomra, amit elértem, amit a csapattal elértünk. Hihetetlen nap, és egy nehéz nap. A létező legbritebb, de csodálatos befejezéssel.”
Az M4 Sport riportere, Ujvári Máté megkérdezte, mennyire érezte a nyomást, mennyire volt feszült a verseny előtt. „A versenyzőparádé klassz volt. Nehéz nyugodtnak maradni egy ilyen helyzetben, amikor több ezer ember van ott és a te nevedet skandálja. Nehéz alacsonyan tartani ilyenkor a pulzusszámod. Egyszerűen élveztem minden pillanatot onnantól, hogy ma reggel felkeltem. Minden másodpercet, a szurkolókat, a vezetést.”
„Trükkös nap volt, trükkös verseny. De ettől még higgadt maradtam. A versenyen is. Volt pár pillanat, amikor Oscar nagy előnyben volt, Max nagy előnyben volt, én viszont próbáltam hosszú távban gondolkodni. Türelmes voltam, és kifizetődött”
– mondta Norris.
Külön kiemelte, milyen sokat jelent neki, hogy az egész családja jelen volt ennél a győzelemnél. „Sosem érhettem volna el ezt nélkülük, a támogatásuk nélkül. Az elhivatottságuk nélkül, amivel hozzásegítettek ennek eléréséhez. Nagyon sokat jelent ez nekem, de ugyanolyan sokat jelent nekik is. Ez az ő győzelmük is. Anyukámék sok versenyre eljönnek, a nagyszüleim viszont csak évi egy-kettőre, és ez az egyik. Itt vannak a testvéreim is, az egész család. Szóval nem volt nyomás rajtam ma! Itt volt, aki csak lehetett, a csapatom, a családom, a barátaim, a Landostand. Nagyobb volt a nyomás, mint valaha. Hihetetlen, hogy sikerült ezt elérni!”
Lando Norris (Fotó: XPB)A brit Sky Sportsnak elismerte, ez a helyzet egyfajta felelősséget, terhet rótt rá. „Sosem akarok túl magas elvárásokat támasztani magammal szemben, hogy aztán ne tudjak neki megfelelni. Számomra ez a legrosszabb érzés. Főleg amikor itt a lelátóm, a családom, a barátaim, a McLaren és az ő családjuk és barátaik…”
„Amikor vezetsz, nem érzékeled a nyomást, de utólag elgondolkodsz, adtál-e nekik okot az örömre vagy sem. És én adtam. Erre vagyok a legbüszkébb. Adtam valamit mindannyiuknak, aminek örülhettek a hétvégén. És ezért megérte. Hihetetlen!”
Norris szerint az az egészet csak édesebbé teszi, hogy ennyire nehéz versenyen tudott nyerni. „Feszült volt. Esős, száraz, száraz, esős. Kiállások, gumikopás – sok dologra kellett figyelni, és nem szabadott hibázni, nem szabadott kárt tenni az autóban, nem szabadott büntetést kapni. Sokszor úgy voltam vele: csak egyszerűen, hozd haza az autót. Erre törekedtem, hogy harcban maradjak. Ez kifizetődött. Megkönnyebbülést jelent, és csak boldogságot érzek.”
Ezúttal bevallása szerint próbált kevésbé kétkedni önmagában. „Mindig hiszem, hogy meg tudom csinálni. A rajtrácson arra gondoltam: egyikünk meg fogja nyerni ezt a versenyt. A húszból egyvalaki, és nekem jobbak az esélyeim rá, mint a többségnek, szóval miért ne lehetnék én? Próbáltam elhitetni magammal, és ma elhittem, és meg is valósult. Talán gyakrabban kéne csinálnom…” – állapította meg mosolyogva.
Lando Norris (Fotó: XPB)Norris nem mellesleg duplázott: Ausztria után másodszor nyert zsinórban. „Igen. Kettő. De jöhet a harmadik!” – jelezte, hogy Spában sem adná alább ennél.
A lendületre szüksége is van. Már csak 8 pont a hátránya Oscar Piastrival szemben a bajnokságban. És ez az egy álma még mindig megvalósításra vár…