A Szingapúri Nagydíj után Carlos Sainz és Fernando Alonso is rosszalló megjegyzéseket tett a Forma–1 központi közvetítéseiért felelős rendezőkre. Mindketten nehezményezték, hogy az élő adásból kimaradtak fontos akciójelenetek, például Sainz felzárkózás során bemutatott előzései és az, ahogyan Alonso az utolsó körben üldözte a fékhibájával kanyarokat levágó Lewis Hamiltont. Sainz megjegyezte, az F1-es közvetítésekben manapság nagy szerepet kapnak a garázsban figyelő hírességek és versenyzőbarátnők, Alonso pedig arról beszélt, hogy a rádiózásait vágják be úgy, hogy azzal szenzációt próbálnak generálni.

A kétszeres világbajnok arról is beszélt, hogy az üzenetek összevágása már önmagában is félrevezető.

„Néha szükségtelenül rosszul választják meg, mit játszanak be, és az esetek 99,9%-ában félreértik ezeket, mert ezek privát beszélgetések közöttünk a mérnökökkel. Vasárnap a taktikai megbeszélésen átbeszélitek, mi van, ha kiállsz ekkor, ha az első körben megelőzünk két autót, vagy veszítünk két pozíciót. Vannak alternatív tervek, és amikor csak egy mondatot játszol be a közvetítésben, lehetetlenség megérteni azt otthonról, és azt is, ennek milyen következményei vannak.”

„Előfordul, hogy a rádiózás a főszereplője a versenynek, és szomorú, ha a szórakoztatás része annyira gyenge… Ezen javítanunk kell, együtt, sportként” – mondta kritikusan Alonso.

A Mexikói Nagydíjon eközben a rajt utáni kanyarlevágások láttán még az autóból is üzent a rendezőknek, amikor megjegyezte: „Bejátsszák a rádiózásainkat, amik magánjellegűek. Reméljük, most azt is bejátsszák, amit az első és második kanyarban láttak. Helló! Nem játszották be az egyes és kettes kanyart?” – köszönt be a rendezőnek Alonso.

Fernando Alonso (Fotó: XPB)

Hová tűntek a versenyzőbarátnők…?

A szingapúri kritikák után Austin és Mexikóváros érdekes változást hozott. Ahogy arra a német Auto Motor und Sport felhívta a figyelmet, e két versenyen nem mutogatták a futama alatt a versenyzők barátnőit és a hírességeket, inkább a pályán zajló eseményekre koncentráltak. Mexikóban egyedül Oliver Bearman apjának reakcióit láthattuk, ami viszont indokolt volt, hiszen a Haas versenyzője az eddigi legjobb eredményét szállította a 4. helyezéssel.

A közvetítésekből persze így is maradtak ki lényeges jelenetek. Liam Lawson mexikói találkáját a pályán átfutó pályabírókkal alighanem okkal cenzúrázták. A rajtok visszajátszása ugyanakkor Austinban Andrea Kimi Antonelli és Carlos Sainz balesetétől, Mexikóban pedig Max Verstappen és Lewis Hamilton első kanyaros összecsapásáról vonta el a figyelmet.

F1-es rendező: Ez felelősség. A versenyzőket is védjük

Az F1-es nemzetközi közvetítéseiért felelős Dean Locke a kritikák kapcsán részletes képet festett a munkájukról és módszereikről. Az F1-es rendező mindenekelőtt határozottan cáfolta, hogy szenzációhajhászok lennének, Alonso mexikói rádiózására reagálva pedig tisztázta: azért nem játszották be a spanyol üzenetét, mert nem ez a feladatuk.

 „A mi felelősségünk igazságosan és pontosan elmondani a történetet, szóval semmit sem teszünk közzé, ami félrevezető vagy más szándék áll mögötte. Fernando hihetetlen. Hihetetlen, amire az autóval képes, és az is, hogy még így is képes gondolkodni dolgokon. De mi nem vagyunk az ő szócsövei. A mi célunk, hogy őszintén adjuk vissza a történéseket, és bevonjuk a szurkolókat.”

„Óvatosnak kell lennünk, mert a versenyzők néha úgy kritizálnak, hogy nincsenek a tények ismeretében. Ez alapot adhat a félreértelmezésre. El akarjuk vinni a szurkolókat a pilótafülkébe, meg akarjuk mutatni, hogy milyenek a versenyzők valójában, de anélkül, hogy túl szenzációssá tennénk ezt” – idézte az Autosport Locke-ot.

Kiemelte, a versenyzőkkel is beszéltek a felmerülő problémákról, igyekeztek elmagyarázni nekik, hogyan dolgoznak, és azt is hangsúlyozták, hogy sok esetben csak őket próbálják védeni azzal, ahogyan megvágnak vagy éppen elnémítanak rádiózásokat. Sainz barátnős kritikája kapcsán kiemelte: sokszínű közönséget kell kiszolgálniuk, olyanokat is, akiket jobban érdekel a pálya, a verseny hangulata, mint az autók részletei. „A versenyen vagy háromszor mutattunk pályán kívüli képeket, és nem akció közben. Felelősségünk visszaadni az esemény hangulatát is, hogy mi történik a pályán és akörül. Ebbe beletartozik a rajtrácsról, a szurkolókról és a dobogóról készült felvétel is” – hangsúlyozta, hozzátéve, az év ezen szakában a bajnoki csatára kell fókuszálniuk, de azt nem tagadta, hogy követnek el hibákat. Az egyes versenyek után mindig megnézik, mit csináltak jól, és mit lehetett volna jobban is.

Fotó: XPB

Locke a bejátszások felelősségéről is beszélt, valamint arról, milyen módszereik vannak a cenzúrázásra. Felfedte például azt is, hogy olykor kénytelenek belenyúlni az F1 TV fedélzeti kamerás közvetítéseibe, ahol egyenként lehet figyelni és hallgatni a versenyzőket. Rádiózásokat legtöbbször balesetek után némítanak el, ahol fennáll a veszélye, hogy sérülés történt. De vannak további részletek is, amiket visszatarthatnak.

„Ez felelősséggel is jár. Az élő fedélzeti kamerás közvetítésben elméletben mindenkit külön hallgathatnak. De ha történik valami, amit talán megbánhatnak, védjük őket ettől egy kicsit, ezért van egy funkciónk ennek kezelésére: olykor elnémíthatjuk vagy kisípolhatjuk őket” – idézte az igazgatót a Racefans, kiemelve, hogy az efféle kivágásokat alapvetően észre sem vehetjük.

Az élő központi adást eközben jobban szerkesztik, ott a rádiós bejátszások lényegesen többet is csúszhatnak 15 másodpercnél. „A globális közvetítés egy kicsit más. Ott sokkal nagyobb a közönség, ennek megfelelően választjuk meg, mi kerül adásba. Fontos a kontextus. Annak is kell lennie. A csúszás úgy tizenöt másodperces, így előfordulhat, hogy a hanganyag még érkezik, miközben bejátsszuk, de itt van módunk halkítani vagy felerősíteni az audioeffekteket, adott esetben kisípolni a versenyzőt, ha kell, és a szerkesztő hozhat döntést, megnézve, hogy megvan-e az adott kontextus.”

Locke szerint szenzációhajhászásról itt sincs szó. „Egyszer kritikus voltam egy üzenettel, amiben több volt a káromkodás, mint a nem káromkodás. Azt mondtam: ez szerintem egy kissé szenzációhajhász, és nem meséli el, mit is próbál nekünk mondani a versenyző.”

Fotó: XPB

Hozzátette, a rádiós bejátszások jó módszernek számítanak a történetmesélésben és a háttér megadásában.

„Voltak versenyek, amiken két csapattárs versenyző a csapatán keresztül vitatkozott egymással, és ha nem lett volna ez a folyamat, nem is igazán tudtuk volna visszaadni, mi történik. A szerkesztés folyamatánál tudnunk kell, hogy mi történik két autó között vagy egy csata során. Nem azért vagyunk itt, hogy szenzációt hajhásszunk. A csapatok mesélik el a történetet.”

„A folyamat úgy fest, hogy beérkezik a rádiózás, úgy gondolják, ez fontos, és elkezdik megvágni. Ezt továbbítjuk, miután értesítjük a rendezőt. A rendező talán úgy dönt, hogy megmutatja ezt a témát. Ha kicsit késik, az azért lehet, mert egy visszajátszáshoz tesszük be, és ez elmondja a visszajátszás történetét is, mivel nem mindegyik visszajátszást könnyű egyből megérteni, így van, hogy el kell kicsit magyarázni” – mondta Locke.

Végül megjegyezte, bár vannak hibák, érzése szerint megvan a megfelelő egyensúly a közvetítéseikben. „Néha vannak olyan vasárnap délutánok, amikor felhívnak, és azt mondják, kiragadtunk valamit a kontextusából, vagy megkérdezik, hallottuk-e ezt. Ezek gyakran tévedések, mert egy hosszú részről van szó, de ők csak egy részletéről beszélnek. De egyre pontosabban tudjuk bejátszani és elmondani a történetet” – mondta.