„Gyorsan vezetni egy autót – ebben vagyok jó. A többi néha jobban kihat rám, és nem teszi lehetővé, hogy a leggyorsabb formámban vezessek.”
*
Amikor az év elején felmerült, ki lesz a 2025-ös szezon Forma–1-es világbajnoka, valószínűleg sokan feleltek Lando Norris nevével. 2024-ben a McLaren felemelkedőben, a Red Bull süllyedőben volt, az pedig nem volt kérdés, a csapaton belül ki a kiforrottabb és érettebb versenyző. Egy éve Abu-Dzabiban nyomás alatt is rendíthetetlenül versenyzett, és egy olyan domináns győzelemmel zárta le a szezont, ami azt üzente: készen áll.
A Max Verstappen elleni csaták tüzében edződött Norris az előszezonban maga is úgy érezte, jobban készen áll, mint bármikor. „Jobban felkészültem a pillanatra és erre a küzdelemre. A versenyzés szempontjából sok mindent megtanultam, tapasztaltabb vagyok, és ezzel együtt jár, hogy több helyzetet tudsz kezelni, több dolgon keresztülmész, jobban megismered a csapatot, és ők is téged. Úgy érzem, kiforrottabb versenyző vagyok, mint valaha, és több kihívás leküzdésére állok készen” – jelentette ki januárban.
Mindezt azonban még bizonyítania is kellett. És azok a kihívások ott vártak rá…
Lando Norris (Fotó: XPB)Egy kisgyerek mclarenes álma
Lando Norris először a Gran Turismo játékon keresztül ismerkedett a versenyzés világával. Apja, Adam sikeres üzletember, aki fiatalon maga is rajongott a versenyzésért, de sosem engedhette meg magának. Landónak így sem anyagi, sem morális akadály nem állta útját. Eleinte kvadozott, majd motorozott és Valentino Rossiért rajongott, aztán 2007-ben felkeltette a figyelmét a Forma–1, és azon belül is két ezüstösen csillogó, vörösen rikító autó. Innen, vagyis Fernando Alonso és Lewis Hamilton ádáz küzdelmével indult nála a McLaren-szerelem. Apjuk a bátyjával, Oliverrel együtt gokartversenyekre vitte. A kis Lando a legfiatalabbként nyerte meg az egyik legnívósabb brit bajnokságot, majd 14 évesen minden idők legfiatalabb világbajnokaként keltett feltűnést.
17 évesen már közel került a wokingi csapathoz, amely 2017-ben hivatalosan felvette őt fiatal versenyzőjének, 2019-ben pedig az F1-be hozta. Az a McLaren, köszönőviszonyban sem volt azzal a csapattal, amit gyerekként figyelt. Bajnoki címért egy évtizede nem vívtak kiélezett harcot, a csapat önbizalmát és hírnevét a Honda-motoros szenvedés időszaka tépázta meg, Wokingban egy újjáépítési folyamat vette kezdetét vele, Carlos Sainzcal, Zak Brownnal és egy új kultúra meghonosításával.
Lando Norris a 2014-es FIA-gálán (Fotó: FIA)Amikor 2021-ben szerződést hosszabbított velük, úgy tűnt, a fiatal generáció több tagja előrébb jár. Charles Leclerc a Ferrarival többszörös futamgyőztes, Max Verstappen a Red Bull-lal világbajnoki esélyes volt, a vele egy évben debütált George Russell a Mercedeshez közeledett. Norrist féltették ekkoriban, mondván, a régi híréhez méltóvá válni képtelen McLaren tehetségtemető lehet számára. Ő viszont üldözte a gyerekkori álmát. „Nekik köszönhetem, hogy a Forma–1-ben vagyok, sokkal tartozom nekik, lojális vagyok hozzájuk” – mondta 2021-ben.
A későbbi hosszabbításainál néha talán őrültnek tűnhetett, hiszen a győztes Red Bull többször is kopogtatott nála. De az idő őt igazolta. Amikor tavaly a McLaren 26 év szünet után konstruktőri világbajnok lett, Norris azt mondta:
„Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy még mindig itt vagyok. Azért vagyok még mindig papajás, mert hiszek a csapatban. Már sok éve. Voltak rá lehetőségeim, hogy ne legyek papajás, hogy hamarabb nyerjek és minden hamarabb jöjjön, de hittem benne, és egyszerűen a McLarennel akartam elérni. Azokkal, akik megadták a lehetőséget, hogy a Forma–1-be kerüljek.”
Norris már évekkel ezelőtt elmondta: számára nemcsak a siker a fontos, hanem az oda vezető út is. Ha domináns csapathoz szerződött volna, az nem tette volna olyan boldoggá, mint a McLarennel bejárt út. „Menőbb sztori lenne” – mondta 2023 augusztusában.
Ragaszkodott ehhez az úthoz. Hogy miért? A válasz a jelen. A McLaren olyan csapattá vált, amilyen maga Norris is. Van egy külön elképzelésük arról, hogyan akarnak versenyezni és sikeressé válni, és nem érdekli őket, hogy mások milyen módszert gondolnak helyesnek.
A McLaren jövője: Lando Norris 2018 végén Fernando Alonsót váltotta (Fotó: XPB)Las Vegasban két hete azt mondta: „Úgy érzem, megérte maradnom. Az emberek feltették a kérdést: »Gondolod, hogy ez a jó döntés?« Három-négy éve megkérdőjelezték. Voltak nehéz évek, amikor azt mondtad magadnak: a francba, talán nem ez volt. De most bezárul a kör, elértük, amit el akartunk érni, és megérte az egész. Ennek örülök a legjobban.”
Ez volt az első feltétele, amit a sikernek szabott: nem mással, nem könnyen, csakis a McLarennel, az utat együtt végigjárva, bármilyen is legyen.
Lando Norris, 2018 (Fotó: XPB)*
Amikor márciusban megnyerte az év első időmérő edzését, majd az esőben bemutatott kicsúszása ellenére a versenyt is, miközben Oscar Piastri egy hasonló hibával sok pontot vesztett, az eredmény csak megerősíteni látszott az év eleji feltételezést: Norris 2025 favoritja. Ő azonban már ekkor érezte, hogy szüksége lesz arra az emlegetett tapasztalatra, mert kellemetlen kihívások várnak rá.
Szinte furcsán hangzott, amikor győzelme után a következő versenyen arról kezdett beszélni, hogy nem érzi otthonosan magát az idei McLarenjében, és nehéz kihozni belőle a maximumot. Akkor ez talán csak egy favoritszerepet hárító mellébeszélésnek tűnhetett, de a következő hetekben-hónapokban ebből a kihívásból lett a legnagyobb idei erőpróbája – melynek során olyan területekre is tévedt, ahol nagyon nem akart járni…
Lando Norris, Ausztrál Nagydíj (Fotó: MTI/EPA/AAP/Joel Carrett)Egy bizonytalan kölyök vívódása
Norris még zöldfülű versenyzőnek számított, amikor a mentális és lelki problémáiról kezdett beszélni. A jó humorával és közvetlen stílusával hamar sokak kedvencévé vált brit alapvetően befelé forduló típusként jellemezné magát, aki fiatalon bulik helyett inkább ült be egyedül egy monitor mögé, hogy szimulátorversenyezzen. Miközben folyamatosan másokkal akarta megméretni magát versenyzőként, folyamatosan bizonygatnia kellett magának, hogy nem kisebb, nem rosszabb másoknál.
Az F1-ben hamar belátta, hogy az őszinteség és jó szándék ellene fordítható. Az első évében szórta magából a mémeket a közösségi médiában, folyton poénkodott. Mivel voltak, akik komolytalannak, gyerekesnek látták, egyre inkább visszafogta magát a nyilvánosság előtt. Támadási felületet ezek után a könyörtelen önkritikájával adott másoknak. Hol „hülyének”, hol „alkalmatlannak” vagy „amatőrnek” nevezte magát. Eleinte csak figyelmeztették, hogy túlzottan lehúzza magát, amikor viszont 2024-ben a könyörtelen Max Verstappennel méretett meg, már egyenesen gyengének kezdték nevezni.
Norris nem csinál titkot abból, hogy nem sorolja magát az F1 nagyságaival egy szintre, és nem is próbálja bizonyítani, hogy olyan jó, mint Max Verstappen, Lewis Hamilton vagy Ayrton Senna.
„Maxot sokkal inkább a Forma–1-re tervezték, mint engem”
– hangoztatta év elején.
Győztesként azonban meg kellett barátkoznia a gondolattal: még ha másnak is érzi magát, mint ezek a sztárok, ma már egy közülük, az ellenfelük. A Verstappen elleni 2024-es csaták nagy nehezen bele is sulykolták ezt. „A legnagyobb tanulság talán, hogy higgyek magamban: képes vagyok kiállni a legjobb ellen, le tudom győzni a legjobbat. Ez egy jó jel számomra. Jót tesz a tudat az önbizalmamnak az idei szezon előtt” – mondta az idény kezdetén.
*
Mire az előző év végi remeklése már-már meggyőzte kétkedő énjét, a 2025-ös első hétvégéken kellemetlen helyzetben találta magát: az idei McLaren nem a tavalyi McLaren volt. Az első tengelye érzéketlennek bizonyult, nem kapta vissza a kormányon keresztül az érzést, ami alapján fel tudta mérni a tapadás határát. Elkezdett szenvedni, az Oscar Piastritól és a gyengébb autóban ülő Max Verstappentől elszenvedett vereségek egyre inkább elbizonytalanították.
Jöttek a hibák az időmérőkön, aztán a görcsös akarás. Kínában a hajtűt szúrta el, Szaúd-Arábiában a Q3-as első körén csapta falnak az autóját, előre kivéve magát a két bajnoki rivális másnapi győzelemért vívott csatájából.
„Az elmúlt években mindig enyémek voltak a szombatok. Sok éven keresztül ez volt az erősségem. Idén változott kicsit az autó, valamiért változtak a gumik, és ez nem kedvezett nekem. Rá kell jönnöm, miért vált nehezebbé kihozni belőle a köridőt, és miért nem áll össze, miért nem látok olyan gyakran zöld szektorokat. Ehhez idő kell.”
Nem várt hibák és elmaradt gyorsulások a Q3-ban, rossz rajthelyek miatt elvesztett versenyek, a korlátokon és a tehetetlenségen elhaló tenni akarás kikezdte az önbizalmát. Már-már meggyőzte magát arról, hogy képes rá, erre mégis azt tapasztalja, hogy talán mégsem….
Miközben ő a nulladik kilométerkőtől a McLarennel járja az utat, szembesülnie kellett azzal, hogy itt ez a harmadik évét teljesítő fiatalabb csapattárs, kikezdhetetlen önbizalommal és higgadtsággal, és sorozatban győzi le őt, miközben képtelen hibázni.
Vagy inkább ő győzte le sorozatosan önmagát?
Az évet magabiztosabban kezdő Norrist így lökte vissza a tükör elé a tőle idegen új autója, és ez elindított nála egy mentális válságot is. „Hajlamos vagyok túlgondolni dolgokat. Sok kérdést kapok a médiától, és amikor hibázol, lemészárolnak miatta. Én tudom, hogyan hathat ez az emberre. Néha talán kihatott rám, még az év elején is” – ismerte el Las Vegasban.
Autótörés a szaúd-arábiai időmérőn (Fotó: XPB)A Norris-módszer
Hogy teljesítheti be az álmát egy F1-es világbajnoki címről álmodó gyerek úgy, hogy közben nem sorolja magát egy szintre a nagy bajnokokkal? A válasz az elszántság és az önfejűség. A gyerekkorában az alacsony növése miatt többször gúnyolt és bántalmazott Norris talán mindig kétkedett magában, a bizonyítási vágy viszont mindig vitte előre. Addig nem nyugodott, amíg meg nem mutatta magának, hogy mégis képes rá.
Mivel nem tört a nagyságok babérjaira, elkülönítette magát tőlük, és más utakat keresett. Ő nem a bejáratott módszerrel akart bajnok lenni, hanem úgy, hogy közben önmaga marad.
„Úgy érzem, mintha lenne egy szigorúan előírt verziója annak, az emberek szerint milyennek kell lennie egy világbajnoknak: rendkívül agresszívnek. Én világbajnokságot akarok nyerni. Csak próbálok jó ember lenni és jól teljesíteni. Mindent meg fogok tenni, hogy nyerjek egy bajnokságot, de talán nem fogom feláldozni érte úgy az életemet, mint mások, azt, aki vagyok, és nem veszem át a b**** meg mentalitást, amit az emberek szükségesnek tartanak. Továbbra is hiszem, hogy világbajnok lehetek, de úgy is, hogy kedves fickó vagyok.”
Míg Max Verstappen, Michael Schumacher vagy Ayrton Senna esetében az jelentette a kikezdhetetlen alaptételt, hogy ők a legjobbak, és ezt olyan szinten védelmezték, hogy emiatt gyakran a hibáikat sem ismerték be, Norris mindig magát hibáztatja, hangosan. Néha túlzottan.
Miközben a gokartban minden idők legfiatalabbjaként aratta a sikereit, majd rekordsebességgel lépkedett egyre feljebb, az F2-ig mindent első nekifutásra megnyerve, az F1-be érkezve Norris látványosan lelassult. Csak több elszalasztott lehetőség (baleset Spában, 2021-ben az esőben) jött az első pole-ja, bakik és drámák hátráltatták a futamgyőztessé válását (2021, Szocsi), és már a „Lando No-wins” gúnynevet is rá aggatták.
Orosz Nagydíj, 2021: közel, és mégis oly távol az első győzelemtől (Fotó: XPB)Idén hasonlóan nehézkesen törte át a gátat a bajnokká válással is: esélyesként vágott neki, nem várt gödörbe került, mire kimászott belőle, jött a Las Vegas-i kizárás, a katari stratégiai fiaskó és a kellemetlen meglepetés, hogy mégsem Piastri, hanem Verstappen lesz a fő ellenfele ebben a bajnoki végjátékban… Mintha az élet szándékosan túlóráztatná, ha már nem a megszokott egyenes utat választotta.
Egyvalami viszont mindvégig kitartott mellette: az önfejű állhatatossága, amivel ragaszkodott a saját útjához, a saját módszereihez, a saját céljaihoz.
„Az emberek azt hiszik, úgy kell gondolnod, hogy te vagy a világ legjobbja, és hogy mindenkit legyőzhetsz. Ez nagyszerű hozzáállás, de nem gondolnám, hogy ha világbajnok akarsz lenni, csak ez a hozzáállás a jó. Én csak szeretném élvezni az életet. Talán ebben a szemléletmódban nincs annyi gyilkos ösztön, de nem hinném, hogy szükség lenne erre ahhoz, hogy világbajnok légy. Bizonyítani akarom, hogy világbajnok lehetek enélkül is” – mondta.
Ez volt a sikerességnek szabott második feltétele: nyerni önmegtagadás és változás nélkül, a saját útját járva.
*
A Kanadai Nagydíjon Norris tűnt a McLaren gyorsabb versenyzőjének, az időmérő döntő szakaszában újabb hibákat vétett: kanyarlevágás az első próbálkozáskor, falnak koccanás másodszor. Másnap így is volt esélye legyőzni Piastrit, gyorsabb volt. Már-már nyerő helyzetbe került ellene, amikor rosszul választott irányt, és a boxutca falán végezte…
Az idénye talán ekkortájt érte el a mélypontját. A McLaren arra a hétvégére vitte el a stílusproblémáját enyhítő új első felfüggesztését. A technikai segítség adott volt, fejben viszont mintha már szétcsúszott volna. És mintha e csattanás után rá is ébredt volna erre.
A 2016-os világbajnok, a maga idejében szintén önbizalomhiánnyal és a gyilkos ösztön hiányával küzdő Nico Rosberg ekkoriban ajánlotta fel Norrisnak, hogy mentorként segít neki kimászni a gödörből. Norris talán sebezhetőnek és gyengének tűnt, a megoldás viszont már folyamatban volt. Kiderült, hogy sportpszichológussal dolgoznak a problémáin, akivel meg is találták a hibákat a rendszerben. A legfőbb ellenfelét a maximalizmusa és az önmagával szembeni szigora jelentette.
Kanadai Nagydíj (Fotó: XPB)„Szinte túl nagy a vágy bennem, hogy minden hétvégén jó munkát végezzek, hogy szállítsam az eredményt a csapatnak, és kiderült, hogy az esetek felében épp az ellenkezőjét érem el. Szeretnék jól teljesíteni, hozni az eredményt a csapatnak, nyerni akarok. Szinte túl nagy nyomást helyezek magamra, de tisztában vagyok ezzel” – vallotta be az év közepén.
A szezonhajrára, mikor már meglett a megoldás, elismerte, a fő nehézsége nem is az autójával volt, hanem a fejével.
„A problémák részben a járulékos dolgokhoz kötődtek: kezelni a nyomást. Év elején nemcsak az autóval küszködtem, hanem a mentális kihívásokkal, amik elé magamat állítottam. Ezen a területen is fejlődnöm kellett, és így lett sokkal erősebb a szezonom második fele”
– magyarázta az Athleticnek pár hete.
Norris a színfalak mögött olyan elánnal vetette bele magát a munkába, mint még soha. Leállt a bulikkal, még csak nem is ivott. Elszigetelte magát a közösségi oldalaktól, próbálta kizárni a kritikákat, „marhaságnak” nevezve mások véleményét és kinevetve a Mexikóban őt pfujolókat. A gyenge pontját jelentő időmérőkön eközben kikapcsolta a kormányán a „deltaidőt”, megtanult 98%-ot adni a 100 helyett, ha pedig az eredmény vagy egy kör nem tökéletes, egyszerűen csak elfogadta, önmarcangolás nélkül.
Elfüstölt a motorja Zandvoortban? Kizárták Las Vegasban? Elszúrták a taktikáját Katarban? Norris sztoikusan kezelte a csapásokat, csak a célra összpontosított. Elkezdte elfogadni önmaga hibáit és a maximumtól való elmaradás érzését is. „Próbáltam megérteni dolgokat, hogy miért érzek úgy, ahogy, mi az oka, hogyan tudom elkerülni. A nagyobb képet kellett nézni. Nem azt mondani, hogy elb***tam ezt a hétvégét vagy időmérőt, hanem azt, hogy holnap jön egy új nap.”
Zandvoort (Fotó: Formula1/X)Megy ez lazán is!
Noha előszeretettel hangoztatja, hogy hidegen hagyják a vélemények, ugyanakkor nagyon is törődik azzal, mit gondolnak róla. És éppen ezzel nehezítette meg sokszor az életét. Az első évei után a nyilvánosság nyomásának engedve fogta vissza magát és komolyodott meg. Ennek hatására vett vissza a nyílt önkritikákból is idén.
„Nem hiszem, hogy bárki képes lehet egy rossz hozzászólást úgy kezelni, mintha semmi sem történt volna. Nem akarod, hogy rosszakat írjanak rólad”
– mondta a nyáron, elismerve, hogy e vélemények kezelésében nagy segítségére van barátnője, az influenszer-modell Margarida Corceiro is.
Norrisnak meg kellett találnia az egyensúlyt a másokra való figyelés és az élet élvezete, valamint az ebből fakadó elbizonytalanodás és önmarcangolás között. Úgy tűnik, mostanra sikerült neki. „A lehető legjobb versenyző akarok lenni, de közben a legfontosabb, hogy élvezzem az élményeimet. Csak szeretném jól érezni magam, azokkal lenni, akikkel lenni szeretek, és hasonlók. Ez tette még különlegesebbé.”
Ez volt a sikerességgel szemben támasztott harmadik feltétele: úgy elérni a célokat, hogy ne kelljen lemondani az élvezetről, a pillanat megéléséről, az együttlét élményéről.
*
Amikor Zandvoortban a futam végén elfüstölt a motorja, Norris letört volt és csalódott, de korántsem annyira, mint mondjuk Kanadában, tavaly Brazíliában vagy négy éve Szocsiban. Nem rajta múlt, nem kellett hibáztatnia senkit, csak megtörtént. Bár akkor úgy tűnt, ez egy lökés a lejtőn, aminek alján a bajnoki vereség vár rá, valójában egy kezdőlökés volt a csúcsra vezető úton.
Norris nem tehetett róla, felszabadulttá válhatott. Nem kellett, hogy rágódjon az autójával kapcsolatos problémáin, a Piastri elleni esetleges vereségeken, azon, hogy valaki szerint nem bajnokalkat, vagy hogy a saját csapata hibájából sok pontot bukott el. Csak egy út maradt számára: előre. És ő meg sem állt. Monzától kezdve folyamatosan legyőzte Piastrit, Las Vegasig 58 pontot hozott rajta, és könyörtelenül kihasználta az ausztrál minden megingását, ha kellett már-már verstappeni rámenőséggel, mint a szingapúri rajtnál.
Miközben mindenki Verstappen csodálatos feltámadásával foglalkozott, ő szép csendben támadt fel és nemcsak visszajött a küzdelembe, megfordította azt. A mexikói és brazíliai hétvégéje igazi mestermű volt, dominancia, a magabiztosság megnyilvánulása.
Mexikói Nagydíj: egy tökéletes hétvége, fordítás a bajnokságban (Fotó: XPB)„Két dolog van. Egyrészt gyakrabban végzek jó munkát, másrészt pozitívabb vagyok, illetve kevésbé vagyok negatív, amikor rossz napom van. És jobban elhiszem, hogy fordíthatok” – mondta a második féléves fordulatról.
„Ahol most tartok, az a mentális oldal eredménye. A szezon első fele miatt vagyok ott, ahol. Szinte már örülök, hogy az év eleje egészen silányan sikerült.”
„Ezek a nehézségek tették lehetővé, hogy pozitívabban viszonyuljak magamhoz, hogy jobban összpontosítsak. És elkezdtem sokkal többet dolgozni ezeken a dolgokon, aminek eredményeként sokkal jobb helyzetbe kerültem.”
És ez lett az a szint, amit elérve már nemcsak nyerni, hanem veszíteni is tudott. Szabálytalan autóval és rossz stratégiával. Ez lett az idei utolsó nagy vizsgája: a talpra állás után talpon is maradni és nem meginogni újra. Úgy sem, hogy kellemetlenül szorossá vált a legvége.
Mindörökké előre (Fotó: XPB)A 35.
Amikor az év elején felmerült a kérdés, ki lesz a 2025-ös szezon Forma–1-es világbajnoka, valószínűleg sokan feleltek Lando Norris nevével. A beteljesedést Lando Norrisnál azonban bonyolította, hogy egy általa megszabott úton kellett eljutni hozzá, a bemutatkozásakor a padlóról induló McLarennel, önmagát nem feladva, az élvezetről nem lemondva. Közben magát is meg kellett győznie arról, hogy képes rá, és önmagát is le kellett győznie ahhoz, hogy képes lehessen rá.
A gyorsaság mindig az erőssége volt, de „a többivel” meg kellett küzdenie. Most végre sikerült kiegyeznie a sikerességgel és önmagával is.
„Erről szólt az egész életem. Ezért dolgoztam egész életemben, szóval a világot jelentené számomra. A világot jelentené mindenki számára, aki támogatott, hajtott az elmúlt tizenhat évben, hogy eljuthassak idáig. Ez a mindenséget jelentené, azt, hogy az eddigi életem siker volt, és megvalósítottam a gyerekkori álmomat.”
Ezt már senki sem veheti el tőle, sem ellenfél, sem kétkedés. Bajnokká edzette magát, és most bizonytalanság és fenntartások nélkül mondhatja ki, hogy igenis egy közülük: a Forma–1-es történetének 35. világbajnoka!
Lando Norris (Fotó: XPB)