Van, hogy nyilvánosan ütlegeli magát egy-egy hibája után, máskor csak szimplán a saját gyengeségeiről és nehézségeiről beszél. Lando Norris ezen arcából 2024 után idén talán még többet láthattunk. Bár győzelemmel kezdte 2025-öt, az idénye hamar nem kívánt irányt vett. Már az első versenyhétvégéken tudta, hogy az idei McLarennel nehezebb dolga lesz, mint a múlt évivel. Az előző év végén megtalálta a teljes összhangot az autójával, idén viszont nem kapta meg tőle a várt érzést, és ez elsősorban akkor ütközött ki nála, amikor a határon kellett lennie, vagyis az időmérőkön.
Norrist hamar elbizonytalanította a helyzet. A szombatok eddig az erősségét jelentették, a rutin is mellette szólt, ám hirtelen azzal kellett szembesülnie, hogy csapattársa, Oscar Piastri stabilan jobban képes teljesíteni nála.
A helyzet olyannyira megfordult, hogy egy ponton már úgy tűnt, Piastri lesz a befutó, Norris kezéből ki fog csúszni ez a bajnokság. Amikor a Holland Nagydíjon egy újabb vereség felé száguldva elfüstölt alatta a Mercedes-motor, Norris már 34 pontos hátrányba került. Végül innen tudott visszatérni a kiváló hajrájával, aminek alighanem szerepe volt abban, hogy az év végén Piastri esett szét, és őt érték utol olyan gondok, amilyenekkel Norris az év első felében birkózott.
Pszichológus is segítette
Az abu-dzabi bajnoki sikere után Norris őszintén beszélt arról, hogy elsősorban mentális szempontból jutott mélypontra. „Sok nehéz pillanatom volt a szezon során. Nagy pillanatok – az első győzelem Ausztráliában mindenképpen lökést adott. De elég hamar jöttek a kevésbé jó eredmények, és Oscar hihetetlen munkát végzett, folyamatosan előttem volt. Nehéz idők voltak. Ez megmutatja, hogy az év során a kiegyensúlyozottsággal lehet elérni ilyen eredményt.”
„Ezekből a nehéz pillanatokból sokat tanultam, elfogadtam, megértettem őket. Ki kellett bővítenem a csapatomat, az embereket, akikkel együtt dolgozom a pályán, de még inkább a pályán kívül. Növelnem kellett az emberek számát, akik nekem dolgoznak, nem a McLarennek. A barátaim, a családom, az edzőim – emberek, akik segítenek, hogy jobban gondolkodjak és teljesítsek. Sokan hozzájárultak ahhoz, hogy nyugodtabban mehessek ki, és szinte már észre se vegyem a nyomást, vagy csak teljesítsek nagy nyomás mellett a szezon második felében.”
„Az évem első fele nem volt a leglenyűgözőbb. Voltak időszakok, amikor többet hibáztam, rosszul mértem fel helyzeteket. Hibákat vétettem, és biztos vagyok benne, hogy minden versenyző elismeri ezeket, de az tesz igazán büszkévé, ahogy sikerült fordítanom a második félévben. Rácáfoltam magamra. Voltak kétségeim a szezon kezdetekor, de magamra cáfoltam. Ez nagyon boldoggá tesz” – mondta Norris.
Lando Norris (Fotó: MTI/AP/Darko Bandic)Ami a csapatának bővítését illeti, arra is célzott, hogy pszichológusi segítséget kért. Vele együtt jött aztán rá arra, hogy az időmérőkön túl görcsösen törekszik a tökéletességre, és hogy néha vissza kell fognia magát ahhoz, hogy célt érjen.
Főnöke, Andrea Stella rámutatott: Norris elképesztő mennyiségű munkát ölt bele a háttérben, hogy fordítani tudjon. „Elindult egy folyamat, ami felépített volt, szerepet kapott benne a személyes fejlődése, a profi vezetés, a küzdőszellem. Igazán örülök, hogy Landónak sikerült profitálnia ebből, mert nem feltétlenül láttam ilyet túl sokszor, hogy valaki ennyi munkát öljön bele, ilyen sok embert vonjon be és ilyen mértékben fejlődjön” – méltatta Norrist a McLaren csapatfőnöke.
„Több volt a kétség, mint a pozitív gondolat”
Lando Norris (Fotó: XPB)Norris a BBC-nek adott interjújában részletesen beszélt arról, mennyire vívódott és bizonytalan volt az év első felében. „Amikor Oscar jobb munkát végzett nálam, és én nem végeztem nagyszerű munkát, úgy voltam vele: »Nos, talán ők csak jobbak egy kicsivel. Talán csak következetesebbek, többet tudnak kihozni az autóból.« Sosem gondoltam azt, hogy lehetséges lehet. Ezek után magamért csináltam: »Tévedsz, meg tudod csinálni.« Egészen hihetetlen érzés, amikor rácáfolsz önmagadra.”
„Nem mondanám nagyon önző embernek magam, de megtanultam, hogy időnként szinte önzöbbnek kell lennem ezekkel érzésekkel és gondolatokkal. Szükségem van erre ahhoz, hogy jobb és erősebb versenyző legyek. Jó, hogy szinte magabiztosabbá teszem önmagam. Gyakran viszont csakis akkor sikerül, amikor rácáfolok magamra.”
„Mindig ott volt bennem a gondolat: »Ó, a következő lépésnél olyan nagyot kell ugrani. Képes leszek azon a szinten teljesíteni, amin kell?« Azokban az időkben több kétség volt bennem, mint pozitív gondolat. De sokat változtam ebben a szezonban. Úgy érzem, ebben az évben sokkal jobb helyzetbe tudtam kerülni, sokkal jobban hinni tudtam önmagamban, változtattam az egész hozzáállásomon és mentalitásomon.”
Norris elismerte, néha talán túl sokat mutat magából, és ezzel magának árt. „Jó kérdés. Nem tudom” – felelte, amikor arról kérdezték, most miért beszél ezekről a nehézségekről ilyen nyíltan. „Nem tudom, miért mondok néha ennyi mindent az embereknek… Néha szólnak, hogy nem kéne, és néha én magam is túl sokat mondok vagy tárok fel, és az emberek látják, hogy sebezhető vagyok. Talán néha ez volt a hiba. De közben legalább hű maradtam önmagamhoz. Ha rossz munkát végzek, megmondom magamnak, hogy rossz munkát végeztem, és körülvesznek emberek, akik az igazat mondják nekem. A legjobban ennek ellenkezőjét utálom, amikor valaki rossz munkát végez, és azt mondják neki: »Rendben van, jó leszel, minden csak jobb lesz.« Ez nem így van. Utálom ezt a mentalitást és szemléletmódot, és nem így neveltek. Az engem körülvevők nem ilyenek.”
„A nagyon brutális őszinteség tett olyanná, amilyen vagyok ma.”
„De közben nagyon nyitottnak, őszintének tartom magam, és csak kimondom, amit gondolok” – fejtegette a világbajnok.
A fordulat 1 perc 9 másodperce: a megkönnyezett monacói kör
Lando Norris a monacói időmérős győzelme után (Fotó: XPB)Norris a szezonbeli fordulópontokról is beszélt. Az időmérős nehézségei után az egyik meghatározó pillanatát a Monacói Nagydíj hozta el. Túl azon, hogy megnyerte a versenyt, aminek megnyeréséről mindig álmodozott, igazán büszkévé az tette, hogy megszerezte ott a pole pozíciót. Az év legfontosabb és legnehezebb időmérőjét nyerte meg azok után, hogy előtte heteken át csak szenvedett az időmérőkkel.
Elárulta, ez volt az a pillanat, ami egyfajta szemléletváltás felé terelte: ekkor kapcsolta ki a kormánya kijelzőjén a deltaidőt. A pole-körét bevallása szerint meg is könnyezte.
„Talán csak azután a monacói időmérős köröm után fordult még elő velem az elmúlt tíz évben, hogy sírtam egy kicsit valami miatt. Az volt idén a másik olyan pillanat, amikor rácáfoltam magamra, mert akkor nagyon rossz eredmények követték egymást.”
„Nem mentem jól az időmérőkön. Az időmérők mindig a legnagyobb erősségemet jelentették, a legjobb abban voltam. Az erősségem volt már a gokartos időktől kezdve. És év elején nem voltak jók az eredmények. Aztán az időmérők szempontjából a legnehezebb pályára mentem, ami a múltban nem is volt jó pályám. Először azon a hétvégén kapcsoltam ki a deltaidőmet, így nem láthattam, hogy jobb vagy rosszabb kört futok-e. Ezek után megfutottam a kört az időmérő végén, és az volt pályafutásom egyik legjobb pillanata, mert talán akkor kételkedtem magamban a leginkább, a legfontosabb szezonban.”
„Csakis arra az egy körre volt szükségem – egy perc és kilenc másodpercre – ahhoz, hogy mindent megfordítsak, és a gondolatból, hogy ’nem tudom, képes vagyok-e rá’, eljutottam oda, hogy ’határozottan meg tudom csinálni’. Ez meghatározó pillanat volt számomra idefent” – mutatott a fejére.
Csattanás Montreal szégyenfalán
Kanadai Nagydíj (Fotó: XPB)Nagy menetelésbe ennek ellenére még nem kezdett Monacóval. Olyannyira nem, hogy két versennyel később Kanadában jött a következő fordulatot elősegítő verseny. Az időmérőn elkövetett hibái akkor is Piastri mögé sorolták, a versenyen viszont jobb volt a tempója az ausztrálénál, és a hajrára támadhatta őt. Már-már úgy tűnt, övé lesz a negyedik hely, amikor egy gyors döntés, egy rossz irányváltás következtében előzés helyett a boxutca falában kötött ki. Kiesett és nulla ponttal zárta a versenyt, amin végre pontokat hozhatott volna a kollégáján.
„Mindenképpen sok hibát követtem el, hoztam pár rossz döntést, de ahogyan meg tudtam fordítani a szezont, az nagyon büszkévé tesz. Természetesen mindenből tanulni fogok. Az olyan pillanatokból is, mint Montreal, ahol szégyenbe hoztam magam. Bárcsak visszamehetnék és változtathatnék dolgokon! Volt sok pillanat, amiből lehet tanulni. De most már jobb versenyző vagyok, mint az év első felében voltam” – állapította meg Norris.
A zandvoorti füstjel
A zandvoorti kiesés (Fotó: Formula1/X)A kanadai fiaskó után nem habozott elismerni, hogy ő hibázott. A történtek ráébresztették, hogy meg kell emberelnie magát. A mikor a nyári szünet után a Holland Nagydíjon visszatért, Norris már jobb formában érezte magát – és ekkor jött a harmadik meghatározó pillanat, a motorhiba miatti kiesés.
Bár úgy tűnhetett, hogy a nagy lemaradása levette a terhet a válláról, és a nyomás nélküliség szabadította fel a benne rejlő potenciált, ő ezt kicsit másképp látta. „Szeretnék nemmel felelni. Ettől nem nyugodhattam meg. Amikor láttam a harmincnégy pontos hátrányt egy olyan fickóval szemben, aki ugyanolyan autóban ül és hihetetlen munkát végez, és aki hihetetlenül gyors volt, nem voltam túl magabiztos. Nem mondtam azt, hogy most már nincs mit vesztenem, gyerünk. Azt mondtam, mindent megtettem eddig, mindent meg fogok tenni ezután is. De rá kellett kapcsolnom a pályán kívüli dolgokkal.”
„Ahogy már mondtam, a velem dolgozóknál több embert vettem be a csapatba. Keményebben kellett dolgoznom a szimulátorban és a pályán. Változtatnom kellett a hozzáállásomon. Mélyre kellett ásnom, gyorsabban össze kellett raknom dolgokat, hatékonyabb módon, mint korábban bármikor. Ez jelentett előnyt, nem az, hogy nincs nyomás, most csinálhatom, amit akarok. Épp ellenkezőleg. Úgy éreztem: »Hű, a fene, elég messze vagyok egy átkozottul gyors versenyzőtől, és muszáj rákapcsolnom.«”
„Több külső szakemberrel dolgoztam együtt több területen, és ezzel több mindenre lettem képes. És láttam, hogy jönnek a nagyszerű eredmények, amik végül meghozták számomra ezt a bajnoki címet.”
Zandvoort (Fotó: Formula1/X)A fordulat időpontja Norris szerint nem egészen egyértelmű. „Nem igazán emlékszem az időpontokra, hogy mikor kezdődött. Az biztos, hogy féltávnál erősödött, Zandvoort táján. De már előtte kezdődött. Akkor kezdődött, amikor volt egy rossz időszakom, úgy a második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik verseny után. Vagy amikor azt mondtam: rendben, a módszerem nem működik, bizonyos dolgokat másképp kell értelmeznem, több emberrel kell beszélnem, meg kell értenem a gondolkodásmódomat és hogy miért így gondolkodom. Miért csinálom ezt? Miért leszek feszült az időmérőkön? Miért hozok olyan döntéseket, amilyeneket?”
„A rossz eredmények sorozata és a gyenge teljesítmény – nem a lassúság, mert mindig gyors voltam – és az, hogy nem raktam össze mindent, amikor képes lehettem volna rá, megnyitotta az ajtót előttem, hogy jobban megértsem önmagamat és azt, hogy mi a bajnoki szint. Ezen a szinten kellett lennem. Igen, a nehézségektől megerősödtem.”
Norris utólag már hálás a korai nehézségekért. Megjegyezte, akár úgy is járhatott volna, mint Piastri, akinek eleinte nem volt semmilyen gondja, és aztán a bajnoki hajrában ütközött nehézségekbe. „Ha nem lettek volna ilyen nehézségeim az elején, akkor a végén lettek volna gyenge pontjaim. Talán nem jöttem volna rá dolgokra olyan gyorsan. Szóval hálás vagyok, hogy az elején voltak ilyen nehéz pillanataim, és sikerült fordítanom.”
„Amikor az utolsó három hónapban elkaptam a ritmust, szinte nagyobb volt a nyomás, mint valaha, mégis akkor éreztem magam a legjobban, a legmagabiztosabbnak az időmérőkön. Beszélgettem a mérnökeimmel, jól éreztük magunkat a szerelőimmel, aztán pár perccel később kimentem és megszereztem a pole-t. A kezdeti szenvedésnek köszönhetően tudtam később felszabadítani a bennem rejlő potenciált” – mutatott rá.
Már nem kérdés, kijelentés: meg tudja csinálni!
Lando Norris (Fotó: MTI/EPA/Ali Haider)A vívódó Norrist megkérdezték, most, hogy világbajnok lett, tanácsolna-e valamit annak a gokartos Landónak, akinek meghatározó pillanatai felvillantak a lelki szemei előtt az abu-dzabi verseny utolsó köreiben. „Talán csak azt, hogy kicsit jobban higgyen önmagában, mert ez sosem igazán volt meg fiatalon. Ez mindig hiányzott. Azon a videón (ti. amin gokarttal pörög kisgyerekként) annyira kicsi vagyok. Sosem voltam nagy gyerek, sosem voltam agresszív típus. Még mindig ilyen vagyok. Talán kicsit többször tenném ki a könyököm. Talán ez az egyetlen dolog.”
2025 tanulságos év volt számára, és mivel meghozta a bajnoki címet, talán meghozta nála a fordulatot is. „Sok mindent magammal viszek. Egészen sok dolgot, amiről tudom, hogy jobban is csinálhattam volna és jobban is kellett volna csinálnom. De végül is megcsináltam, amit kellett. Őrült szoros volt. Két pont Maxszal szemben. Egészen észbontó, főleg úgy, hogy mennyire le volt maradva.”
„Hogy mit viszek magammal? Azt, hogy meg tudom csinálni! Hogy megvan bennem, ami kell.”
„Megvannak a magam hibái, hibáztam is. De magabiztos vagyok, és már megvan az önbizalmam ahhoz, hogy megvizsgáljam ezeket, kielemezzem, ne kövessem el őket újra, és még jobb legyen a következő szezonom” – jelentette ki az új címvédő.