A megértett ellenfél
Michael Schumacher ellentmondásos, megosztó figurának számít az F1-ben, sok bírálóval. Ellenfelei jó részével voltak vitatható, botrányos esetei, amik miatt gyakran támadták őt a pályán kívül. Volt viszont egyvalaki, akivel sosem léptek erre az útra: Mika Häkkinen.
Az egy évvel idősebb finnel már a gokartban találkoztak, vele is megvoltak a parázs csatáik, az F3-as Makaói Nagydíjon például ütközéssel ért véget a küzdelmük egy olyan blokkolós manőver után, amit Schumacher aztán a 2000-es spái versenyen is bemutatott Häkkinen ellen a finn híres hármas előzése előtt. E megmozdulások azonban az ő esetükben sosem vezettek hangos veszekedésekhez. Hogy miért? Häkkinen a High Performance podcastban kifejtette: ez főként az ő habitusán múlt, ami a jelek szerint passzolt Schumacher személyiségéhez. Miközben a német híres volt arról, hogy pszichológiai játszmákhoz folyamodott az ellenfeleivel szemben, Häkkinenről mindez lepergett. „Próbálkozott, de nem működött” – mosolygott a finn. „Én másképp gondolkodtam, és ez talán a humorérzékéhez is tartozott. Engem nem érdekelt. Nagyon hittem a McLaren csapatában, a vezetőkben, magamban. Nem változtatna semmin. Felveszed a sisakodat, és onnantól nem beszélünk…”
Michael Schumacher és Mika Häkkinen (Fotó: XPB)„Megvoltak a pillanataink az autósportban. Például volt egy ütközésem vele Makaóban 1990-ben. Teljesen dühös lehettem volna rá, megvadulhattam volna, de arra gondoltam: mi fog változni ettől? Fog változni bármi? Semmi sem fog. Michael nagyon kemény versenyző volt. Szerintem elég sok problémája volt más versenyzőkkel: Damon Hill-lel, Jacques Villeneuve-vel, David Coultharddal.”
„Nagyon kemény versenyző volt – néha nem volt sportszerű. És mindig nagy viták voltak emiatt. Én úgy voltam vele: nem fogom megváltoztatni ezt a fickót, az ő szemléletmódját és mentalitását, azt, ahogyan versenyez. Nem számít, hogy beszélek-e a vezetőkkel, a csapatával vagy a médiával, semmin sem fog változtatni ez. Csak a saját feladatommal foglalkozom. És szerintem ebből ered a tisztelet, hogy nem kezdtünk a nyilvánosság előtt harcolni, egymást hibáztatni. Csak azt mondtuk: küzdjünk meg a pályán, a baromságokat pedig hagyjuk. Ez hatással volt arra, ahogyan hozzám viszonyult.”
„A makaói eset után természetesen megértettem, hogyan viszonyul a versenyzéshez, és valahányszor egymással küzdöttünk, voltak kis trükkök, de sosem értünk össze” – hívta fel a figyelmet Häkkinen, akit Schumacher talán emiatt is tartott a legnagyobb és legjobb ellenfelének.
Häkkinent megkérdezték, ő is a legnagyobb ellenfelének tartja-e a németet. „Sok hihetetlen és óriási versenyző volt. Természetesen ott volt Ayrton (Senna, a csapattársa 1993-ban) is. Az alsóbb kategóriákban is, de a Forma–1-ben is. Ha Michaelt egészében nézem, hogy milyen volt az autóban és azon kívül, hihetetlen versenyző volt. Nagyszerű személyiség. Motiválni tudta a csapatát, teljesen ennek szentelte az életét. Ott volt az ő focija, a családja, az autóversenyzés, de nagyon extrém volt. Én is teljes gőzzel dolgoztam, de mindig úgy gondoltam, hogy van élet a versenyzésen túl is. A versenyzés nem minden. Michael egyszerűen mindent beleadott.”
Mosolyogva jegyezte meg, sokat tanulmányozta Schumacher vezetését, de semmi sem tűnt számára igazán különlegesnek, mi több, önmagát „természetesen” „egy kicsivel jobbnak” tartotta. Leginkább az nyűgözte le ellenfelében, hogy milyen fizikai erővel vezette és egyensúlyozta az autóját. „Fizikálisan nagyon erősen bánt az autóval, a gumikkal, a felfüggesztéssel, a terheléssel. Erővel vezetett, és ott volt a tehetsége, ahogyan gondolkodott, ahogyan az autót egyensúlyozta – az autókontrollja elképesztő volt.”
Häkkinen és Schumacher rivalizálása az F1-ben 1998-ban kezdődött, amikor először vívtak egymással a bajnoki címért. Akkor a finn az utolsó versenyen diadalmaskodott, miután a pole-ból rajtoló ellenfele a második rajtnál túlmelegedő kuplunggal lefulladt és a mezőny végére száműzték. Schumacher a verseny után felkereste Häkkinent, hogy személyesen gratulálhasson neki. „Így volt. 1998 nagy csatát hozott. Michael az év elején tudta, hogy nem elég jó az autója, de aztán egyre közelebb és közelebb kerültek, és tudta, hogy ott lesz a következő év. A verseny után Szuzukában… A hotel egy nagy épületkomplexum Szuzukában, és azon belül vannak kis köztes házak, amikben karaoketermek vannak. A japánok szeretnek karaokézni. Természetesen valamennyi versenyző és szerelő ment karaokézni és szórakozni.”
„Én már tizenhárom éves korunk óta ismertem Michaelt, a gokartból. Amikor volt esélye nyerni, sosem adta fel. Amikor rájött, hogy a győzelem elúszott, és ez egyenlő küzdelemben történt, nagyon egyenes, örömmel gratulál neked, és örül neked. De úgy, hogy: »A játék még nem ért véget!«”
Hogy konkrétan mit mondott neki Schumacher e nagy ünneplésben, azt már nem tudta felidézni… „Nos, elég sok minden történt karaokézás közben… Természetesen mindenki szórakozik. És amikor bajnok leszel, csak pörögnek a gondolataid, el sem tudod hinni.”
Mika Häkkinen és Michael Schumacher (Fotó: xpb.cc)Afelől viszont kétsége sem volt, hogy Schumacher máris visszavágásra készül. „Tudtam ezt. Akkora harcos. Tudtam, miután megnyertük ezt az utolsó versenyt, hogy ő nem fog hazamenni és hónapokig pihenni, majd azután visszatérni. Fioranóba fog menni, mert a Ferrarinak van egy tesztpályája, amin tesztelhetnek, amit csak akarnak. Tudtam, hogy ez óriási előnyük, mert nekünk nem volt tesztpályánk, ahol bármit tesztelhettünk.”
„Tudtam, hogy Michael veszített és tudják, hogy nem voltak elég jók, de azt is, hogy a programjukkal, amin dolgoztak, oda fognak érni” – mondta Häkkinen, aki 1999-ben még meg tudta védeni a címét, 2000-ben viszont már elbukott Schumacher és a Ferrari ellen.
A törődő testvér
Az első ferraris évben járunk, 1996-ban. Michael Schumacher számára a csapat főszponzora, a Marlboro Berlinbe szervezett egy sajtóeseményt, melyre egy német újságírót, Rainer Braunt is meghívták. Akkoriban az egyik német csatornán ő kommentálta a Forma–3 versenyeit, ahol Michael Schumacher öccse, Ralf szerepelt. Braun tavaly a Speedweek hasábjain idézett fel egy történetet, ami képet festett egy testvérét féltő és segítő bátyról, akit a nagyközönség nem igazán ismerhetett.
„Michael feszültnek tűnt számomra, a problémás első három verseny a Ferrarival nyomokat hagyott rajta. Ennek ellenére a Ferrarinál rá váró kihívásokról szóló beszélgetés egészen lazán ment, Michael még a köztudottan különösen tudásra éhes berlini újságírók záró kérdéseit is könnyedén kezelte, és az amúgy kellemetlen kérdésekre is derűsen válaszolt.”
„Alig, hogy elvégeztem a munkám, megnyílt a büfé, és Michael félrehívott, hogy szeretne velem négyszemközt beszélni. »Menjünk a hotel könyvtárába – javasolta –, ott nem fognak minket zavarni.« A hotel vezetője utasítást adott, hogy nekünk külön szolgálják fel az ételt. Egy dolgozó serényen becsukta a könyvtár ajtaját, a hotel egy alkalmazottja pedig a bejáratnál őrködött, hogy tényleg senki se zavarjon minket.”
„Figyelemreméltónak találtam, hogy milyen szorgosan teljesítették az akkor már kétszeres Forma–1-es világbajnok kéréseit. Egy államférfi sem várhatott volna ennél készségesebb alázatosságot” – mesélte Braun.
Ralf és Michael Schumacher (Fotó: XPB)Schumacher és az újságíró egy hosszú asztalhoz ült le, a versenyző az asztalfőn, Braun mellette.
„Egyből éreztem, hogy valami komoly dologról lehet szó. Már pusztán Michael arckifejezése jelezte, hogy bántja valami. A lazacfalatkák és a saláta között végül szúrós pillantást vetett rám, és kertelés nélkül, egyenesen, rajtaütésszerűen a lényegre tért: »Miért akarjátok kicsinálni a testvéremet Bechtel kollégával?« Hű, ez betalált!”
„Ralfról és az 1995-ös német Forma–3-as bajnokságról volt szó. Burchard Bechtel akkoriban a pálya hangosbemondójaként dolgozott a versenyeken, míg én kommentátorként a 3sat élő közvetítéseiben. Akkoriban mindenekelőtt Jarno Trulli produkciói nyűgöztek le minket. Burkhard és én sosem csináltunk titkot belőle, hogy Trulli különösen tetszett nekünk F3-as újoncként, és nagy jövőt jósoltunk neki. Ralfot ez igazán bosszantotta, ami egyfajta személyes háborúhoz vezetett. nemcsak Burkharddal és velem bánt szemtelenül és arcátlanul. Sokszor előszeretettel üdvözölt minket provokatívan úgy, hogy: »Na, a Trulli-urak«, és még hozzátett valami csúnyát. A mikrofon előtt a munkánk során természetesen komolyan ellenálltunk, lecsaptunk minden egyes pályán elkövetett hibájára, és közben egyből dicsértük Trulli teljesítményét és a szerénységét” – mesélte a konfliktusukról Braun.
Ennek a feszültségnek már a 3sat csatornánál is volt visszhangja: Ralf Schumacher panaszkodott a tévénél, és megtagadta az interjúkat, amire az akkori tévés főszerkesztő megjegyezte, ilyesmit csak világbajnokok engedhetnek meg maguknak. „Miután Ralfra több irányból össztűz zúdult, egy ponton Michaelnél sírhatta ki magát, és panaszkodhatott rám és Bechtel kollégára.”
Ralf és Michael Schumacher (Fotó: XPB)Braun a hotel könyvtárában elmagyarázta Michaelnek, hogy az egész konfliktust Ralf viselkedése táplálta.
„Erről nekem semmit sem mondott” – reagált a világbajnok. „Ha tényleg így van, akkor még egyszer beszélnem kell vele. Természetesen nem hagyhatom annyiban, amit most mondtál.”
Ezzel le is zárult a beszélgetésük, melynek végén Braun egyértelművé tette, hogy kollégájával együtt nem akarnak ártani Ralfnak, csak a viselkedése nem tetszik nekik. „Azután egészen hamar helyrekerült minden, és Ralf velünk szemben is barátságosabb és udvariasabb volt. Michael bizonyára tisztázott vele pár dolgot. Maga Michael pedig a ferraris évek során mindig nyitott interjúalanynak bizonyult” – írta Braun.
A magányos sztár
Az ott töltött évei alatt a Forma–1 kétségkívül Michael Schumacherről szólt, körülötte forgott. A versenyzőtársak őt akarták legyőzni, hozzá viszonyították magukat, ő lett a legsikeresebb és legnépszerűbb versenyző, sőt sportoló. Ez a fajta népszerűség számára nem kívánatos velejárója volt a sikereinek és a szakmájának: Schumacher egyszerű, földhözragadt családból származott, és alapvetően szerette a csendes, egyszerűbb életet.
Nemrég a brit BBC Top Gear című autós magazinműsorának producere engedett bepillantást abba, Schumachert milyen módon nyomasztotta a nagy nyilvánosság, és mennyire fel tudott lélegezni, amikor kiszakadhatott belőle. Andy Wilman a Midweek F1 podcastnak a kedvenc versenyzőjeként emlegette Schumachert, akivel volt szerencséje interjút készíteni. „Jeremy Clarksonnal csináltam a Sebesség tudománya című sorozatot a BBC-nek. Volt benne mindenféle tudomány, és minden részben a sebesség más aspektusával foglalkoztunk. Az egyik személy, akivel nyilvánvalóan beszélnünk kellett, ő volt” – mesélte Schumacherről.
Az interjú létrejöttében a Ferrari akkori technikai igazgatója, Ross Brawn segédkezett nekik. „Mugellóba mentünk, ahol ő éppen tesztelt. Egy héttel voltunk Japán előtt, ahol végre megszerezte a bajnoki címet a Ferrarival. Szóval elég sok feladata volt” – mesélte Wilman az interjúról, amire tehát 2000 őszén került sor, azon a teszten, melyen egyébként Kimi Räikkönen is felbukkant újoncként a Sauber színeiben.
Michael Schumacher (Fotó: XPB)„Találkoztunk Schumacherrel, és azt mondtuk, beszélni akarunk vele a hoteljében. A menedzsere, Sabine (Kehm) azt felelte: »Rendben, kaptok fél órát. Visszamegyünk a hotelbe, amint vége a tesztnek.« Szóval visszamentem a hotelbe a filmes stábbal. Ez egy üzleti hotel Mugellóban. Megkerestem a vezetőt, és azt kérdeztem: »Lezárhatnánk a bárt pár órára, amíg interjút csinálunk?« »Nem« – érkezett a válasz. Mi meg mondtuk: »Michael Schumacherről van szó, aki nálatok száll meg.« És az arca hirtelen olyan lett, mint John Cleese-é Basil Fawltyként… Azt mondta: »Egy pillanat!« Aztán mindenkit kitessékelt a bárból és lezárta azt.”
„Berendeztük, forgattunk vele, és igazán kedves volt, mindenről beszélt. Azt mondta, Mika gyakran gyorsabb nála. Beszélt arról is, hogy belehajtott Villeneuve-be és hogy miért tette, és hasonló dolgokról. Aztán Sabine jelezte, hogy már negyven percnél járunk, zárjuk le.”
„Lezártuk, és elkezdtünk csomagolni. Ő viszont nem mozdult. Azt kérdeztük, mi történik itt. Azt felelte: »Meddig marad lezárva a bár?« Azt mondtam: »Nos, amíg nem végzünk.« Ő: »Akkor senki sem jöhet be, amíg itt vagytok?« Azt feleltem: »Nem.« Erre ő: »Akkor iszom egy sört!« Aztán ivott még egyet úgy fél óra múlva. Lassan pakoltunk, és azt mondta: »Meg kell értenetek, Olaszországban nem mehetek sehová, mert olyan vagyok, mint a világ legjobban fizetett kereskedő ügynöke. A saját szobámban vacsorázom, felhívom a feleségem és ennyi. Most viszont egy bárban ülhetek!« És mi csodáltuk őt!”
– mesélte Wilman.
A kedves gesztust egy másik követte viszonzásként. Bernie Ecclestone, az F1 akkori ura gáncsoskodott. „Bernie nem akarta nekünk adni a felvételt, amikor összevágtuk az interjút Villeneuve számára és számára. Bernie azt mondta: »Ez már régi történet, fiam. Elhalt, eltemetett. Marad a fiókban.« Később aztán felhívott, és azt mondta: »Meggondoltam magam. A tiétek lehet. Csak kell egy fax Michaeltől, amiben jóváhagyja.« Felhívtam tehát a másik menedzserét, Willi Webert, aki azt mondta: »Én egyetértek Bernie-vel: ez már a múlt. Egy régi történet. De meg fogom kérdezni Michaelt.«”
„Willi Weber aztán visszahívott. Michael azt mondta: »Nem, interjút adtam neki, nem akarom újra visszanézni a tévében, de megadtam neki ezt az interjút.« Szóval aláírta a faxot. Szerettük őt” – mondta Wilman.