Nikola Tsolov, üdv Magyarországon! Nemrég láttam képet a közösségi oldaladon, hogy a szimulátorban ülsz. Mire készültél?

Erre a hétvégére! Nagy kihívás ez a pálya, így sok időt kell rászánni a szimulátorban, hogy ráérezzen az ember a kanyarokra és a féktávokra. Ez minél jobban megvan, annál jobb eredményt lehet elérni.

Eddig villámgyors vagy a szezonban, Monacóban is remekeltél, ami azért más vonalvezetésű. Szereted a Hungaroringet?

Igen! Nem egyszerű pálya, sokan a falak nélküli Monacónak nevezik, bár szerintem teljesen más. Nekem tetszik, és az autó beállítását is nagyon el kell találni, hogy az összes szakaszán gyors tudj lenni. A legfontosabb, hogy megtaláljuk a megfelelő kompromisszumokat.

Beszéljünk egy kicsit a Forma–1-es autókról. Ha választhatnál egy konstrukciót a sportág történetéből, melyik lenne az, amelyiket szívesen vezetnéd?

Talán a tavalyi autókat mondanám, a talajkölcsönhatás miatt, ám egy korábbi erőforrással, mondjuk egy jóval hangosabb V8-as vagy V10-essel. Szerintem az előző generációs autók voltak a legjobbak! De a 2007-2008-as autókat is szívesen kipróbálnám, vagy amikor Vettel halmozott sikert sikerre.

Nikoa Tsolov (Fotó: Boxutca)

Térjünk rá a származásodra. Bolgárként bőven akad hasonlóság velünk magyarokkal, szerencsére nekünk is vannak tehetséges fiataljaink. Bulgáriának nincs nagy Forma–1-es múltja. Szerinted ez extra nyomást jelent vagy inkább motivációt? Nehezebb emiatt elérni az áttörést?

Nyomást semmiképp nem jelent, akkor már inkább motivációt. Az országom rendkívül támogató, örülnek a sikereimnek. Az egész Balkán számára nagy dolog lenne, ha bekerülnék a Forma–1-be, korábban ugyanis még sosem volt F1-es versenyző ebből a térségből. Az igaz, hogy így sokkal nehezebb elérni az áttörést. Különösen az első időszakra igaz ez a költségek miatt, mert szponzort sem könnyen találunk. Kapcsolatokat kell építeni, mert előttem még senki nem járta be ezt az utat, nekem kellett kitaposni Ez elég kemény volt nekem és a családomnak, de végül most itt vagyunk, és innentől már egészen más a helyzet. Ám korábban átmenni gokartból a formaautós kategóriákba kifejezetten nagy kihívást jelentett kapcsolatrendszer nélkül.

Az valóban látszik, hogy egész Bulgária mögötted áll. Ezt hogyan kezeled? A Forma–2 közösségi oldalain a kommentszekciót messze a bolgár szurkolók hozzászólásai uralják. Már itt csütörtökön is láttam bolgár szurkolókat.

Fantasztikus látni ezt a támogatást! A pályákon haladva mindig kiszúrom őket a lelátókon. És valóban, a közösségi oldalakon is látom, hogy mennyire aktívak. Amikor megnyitom valamelyiket, azonnal szembesülök vele, mennyien támogatnak. El is szoktam olvasni a hozzászólásokat, és ezúton is köszönöm nekik!

Volt bolgár példaképed? Én nagyon szerettem Dimitar Berbatovot, ő volt az egyik kedvenc futballistám.

Igen, van néhány, Berbatov kiváló játékos volt, főleg, amikor a Manchester Unitedet erősítette. Már jól ismerem őt. Említhetem még Hristo Stoichkovot is, aki a Barcelona játékosa volt, és Aranylabdát is nyert! Grigor Dimitrov teniszezőre is felnézek, ő például top3-as játékos volt a világranglistán. Ők mind motiváltak engem, mert nekik sikerült az áttörés. Különösen Dimitrové nagy szó, mert teniszben korábban sosem volt ilyen eredményes játékosunk.

Fotó: XPB

Fókuszáljunk most a versenyzésre. Három évet töltöttél el a Forma–3-ban, folyamatosan fejlődtél, és tavaly a bajnoki címért mentél, több futamot is nyertél, végül második lettél. Mik voltak a legnagyobb tanulságok, amelyek segítettek abban, hogy a Forma–2-ben rögtön a leggyorsabbak között legyél?

Rengeteg mindenen múlt. Tavaly komoly változást jelentett a karrieremben, hogy csatlakoztam a Red Bull akadémiájához. Sokat segítettek a pályán kívüli dolgokban, így felkészültebben érkeztem a versenyhétvégékre, ami fontos a motorsportban. Meg kell találni, kinél mi működik. Itt nem úgy működik, mint a fociban vagy a kosárlabdában, hogy fogod a labdát, és éjt nappallá téve gyakorolsz. Mi nem tudunk így készülni, mert csak a versenyhétvégéken vezetünk. Ráadásul az én anyagi lehetőségeimmel csak korlátozott számú teszten tudtam részt venni. Ilyenkor marad a szimulátor, és a rajta elvégzett munka kulcsfontosságú. A Red Bull megtanított a hatékony munkavégzésre, én pedig megtaláltam, mi működik nekem. A színfalak mögött beletett munkának köszönhetően léptem egy hatalmasat előre. Persze nem arról van szó, hogy korábban lusta lettem volna, csak ekkorra jöttem rá, hogy nekem mire van szükségem.

A Forma–3-ban tehát folyamatosan fejlődtél. A Forma–2-be pedig tavaly szezon végén érkeztél két hétvégére, és azonnal felvetted a tempót. Szerinted ez minek volt köszönhető?

A válasz egyszerűnek tűnhet, de valójában egy menő történet, amit eddig még sosem meséltem el. Az F2-es debütálásom előtti két és fél hónapban minden nap 4-5 órát ültem a szimulátorban. Csak és kizárólag a katari és az abu dhabi pályán köröztem. Vagyis naponta mindkét pályán 2-3 órán keresztül gyakoroltam F2-es autóval. Emellett minden nap dupla edzésmunkát végeztem az edzőteremben, kétszer annyit futottam. Ez ment két hónapon át. Így amikor jött a hívás, hogy Katarban versenyzem…

Tehát nem is tudtad előre biztosan, hogy Katarban rajthoz állsz?

Nem, én csak a maximumra pörgettem a felkészülést. Elég speciálisak ezek az F2-es autók, a vezetésükhöz pedig tökéletes beállításokra van szükség. Folyamatosan olyan érzése van az embernek a kormány mögött, hogy valami nem stimmel. Egyszerre alul- és túlkormányzott ugyanabban a kanyarban. Eléggé el lehet veszni. Nekem szerencsére remek volt az időzítés, és ez a két hónapnyi beletett munka komolyan kifizetődött Katarban. Nem éreztem nyomást, mert a szimulátorban milliószor végigmentem a pályán. Most mi lenne akkor a probléma? A nehéz rész a gyakorlás volt, most pedig eljött az idő élvezni. Az eddigi pályafutásom során abban a két hónapban edzettem a legkeményebben.

Katar, 2025 (Fotó: XPB)

Érdekes kulisszatitkok! Téged egy kifejezetten éles és agresszív versenyzőnek tartanak, a legjobb értelemben. Ez ösztönös vagy az évek során képezted magad ilyenné?

Ennek az alapja a tudatosság, hogy mindig tudom, mi történik körülöttem. Fejben higgadt vagyok, ám minden lehetőségre lecsapok, hogy a maximumot hozzam ki belőle. Ha esély nyílik egy előzésre, élni kell vele. Ha a cápa vérszagot érez, támad. Ez a hozzáállásom alapja. Fontos a jó lelkiállapot, mert nem szabad kapkodni és belemenni egy rossz manőverbe, de a lehetőségekkel élni kell. Vékony ez a határ, és minden verseny előtt próbálom magam az ehhez szükséges megfelelő mentális állapotba hozni. Rengeteg korábbi futamot is megnézek, hogy melyik kanyarban mik a lehetőségek. Az autóban ülve nincs idő azon gondolkodni, hogy mi a jó döntés. Ha működött korábban, láttál rá példát a múltban, és lepörgetted előtte a fejedben, akkor automatikusan jön.

Az idei Forma–2-es szezont remekül kezdted, megvan a tempó, ám eleinte vagy nyertél, vagy nulláztál. Most viszont már nagyon kiegyensúlyozott vagy, és továbbra is jönnek a győzelmek. Változtattál bármit a hozzáállásodon?

Igen, például Monacóban a biztonságosabb utat választottam. Ha a második hely a maximum, akkor ott is kell befutnod. Nem érdemes megpróbálni elcsípni az első helyet, és kockáztatni egy ütközést vagy egy büntetést.

Működött is!

Így van! És utána kezdtem el sorban futamokat nyerni. Vicces belegondolni! Az idény eleje még valóban más volt. Valóban úgy tűnhetett, hogy a végletek között mozgok, ám igazából büntetést kaptam vagy belém jöttek, így egyértelműen balszerencse is sújtott. Nehéz volt akkor fejben stabilnak maradni, de nem hagytam, hogy elragadjanak az érzelmek.

Nikoa Tsolov (Fotó: Boxutca)

Tudom, hogy sokan kérdeznek téged a Forma–1-ről, így én nem fárasztanálak ezzel hosszan. Hogy érzed, készen állsz a Forma–1-re, vagy még van pár terület, ahol fejlődnöd kellene?

Szerintem vagyok most azon a szinten, hogy készen álljak! A bajnokságban elfoglalt helyezésem is bizonyítja, hogy meg tudom tenni ezt a lépést. Ha jönne a lehetőség, akkor élnék is vele. Persze sokat kell még tanulnom, de ha már tíz éve az F1-ben lennék, akkor is azt mondanám, hogy még mindig van mit tanulnom. Ez is ennek a sportnak a szépsége! Sosem jutsz el egy olyan szintre, amikor már azt mondhatod, hogy mindent tudsz. Várom, hogy jöjjön a lehetőség, és akkor majd onnan megyünk tovább!

Sok sikert a hétvégére, és remélem, hamarosan a Forma–1-ben látunk!