Menjünk is vissza egy kicsit az időben. Hosszú út vezet a Forma–1-be, a gokarttól kezdve a formaautós kategóriákon át. Szerinted melyik év volt a legfontosabb a fejlődésed szempontjából?
Nehéz kérdés! Minden év teljesen más. A legnehezebb egyértelműen a Forma–2 volt George, Alex és a többiek ellen. Ilyenkor neked is keményebben kell dolgoznod, hogy szintet lépj. Az volt ez egyetlen év, amikor nem nyertem a szezon végén, ám akkor tanultam a legtöbbet. Ez néha sokkal fontosabb, mint egy győzelem, mert a vereségekből többet lehet tanulni. Az nagyon fontos év volt a pályafutásomban, így ez lenne a válaszom a kérdésedre. Az összes előző idényemben is rengeteg tapasztalatot szereztem a különböző csapattársaimtól. Az Forma–3-ban három csapattársam is volt a szezon során, akik szintén formáltak és jobb versenyzővé tettek. Előtte Az F4-ben és a Ginettában is sokat fejlődtem. Mindegyik sorozat új volt, az autók kiismerése pedig mind formál téged. Minden szezon más, de az F2 volt a legmeghatározóbb, hiába nem tudtam azt megnyerni.
Érdekes látni, hogy a Forma–1-es csapatok már sokszor nem az eredményt nézik a versenyzőknél, és nem feltétlen a legeredményesebbekre csapnak le. Szerinted mit keresnek manapság leginkább a fiatalokban?
Szerintem az eredmények azért mindig fontosak. Figyelik a kiegyensúlyozottságot, és azért az számít, hogy mondjuk rendre a legjobb ötben vagy háromban zárj. Valóban nem kell minden futamot megnyerni, de azért segít. Néha viszont egy sikeres fiatal egy olyan utánpótláscsapat tagja, amely nincs a Forma–1-ben, és ezért nem kerül be. De egy F1-es csapat akadémiája sem jelent egyenes utat, ha épp nincs üresedés. A Red Bull ilyen szempontból jobb helyzetben van, mert négy üléssel rendelkezik. Sokszor így olyan versenyzőt is beültetnek, akik nem is nyertek futamokat. A Ferrarinak ott a Haas, ami az ő dolgukat is megkönnyíti. Sokszor egy szerencsés időzítésre van szükség. Ha olyan évben halmozod a sikereket, amikor az F1-ben mindenkinek legalább kétéves szerződése van, akkor sem lehetséges bekerülni. Szerencse, időzítés, üresedések, mindezek kombinációja kell. Viszont csakis olyan versenyzők jöhetnek szóba a csapatoknál, akikben ott a potenciál egy sikeres pályafutásra.
Lando Norris (Fotó: Boxutca)2021-et jó helyzetben vártad. Jött a Mercedes-erőforrás, dobogós helyeket is szereztél, szerződést hosszabbítottál a csapattal. Következett az új szabályrendszer, ami nehezen indult a csapatnak. Átfutott a fejeden, hogy a maradásoddal vajon jó döntést hoztál-e a pályafutásod szempontjából?
Természetesen. Azért vagyok itt, mert futamokat és világbajnokságot szeretnék nyerni. Ha van egy-két rosszabbul sikerült év, akkor az emberben megfogalmazódnak kétségek. Ez ugyanakkor nem vonja el a figyelmünket a feladatról. Szerintem a mezőnyben mindenki gondolkodik ilyeneken, aki mást mond, az valószínűleg hazudik. Itt az a kérdés, hogy ez hatással van-e a vezetésre vagy sem. Nekem is ott volt a fejemben, hogy itt vagy ott most jobb lenne versenyeznem, de ettől még mindent beleadtam a hétvégéken. Én végül örültem a döntésemnek, hogy a csapatommal, a McLarennel maradtam.
Kifizetődött! Beszéljünk egy kicsit a vezetésről. Azt tartják, hogy a legjobb versenyzők mindenhol gyorsak, ám mindenkinek van egy vezetési stílusa és technikája. Te például előszeretettel kormányzol a féktávokon, jobban, mint a többiek. Te hogyan jellemeznéd a vezetési stílusodat?
Jól mondod, nekem az a fontos, hogy a kanyarbejáratokon érezzem a kontrollt, és minél több sebességet tudjak bevinni. Ezt a 2018-19-es autókkal könnyebb volt elérni. Akkor érkeztem a Forma–1-be, és komoly minimum tempót lehetett bevinni a kanyarokba. A leszorítóerő is elképesztő volt, valamint a nagyobb kerekek is segítettek ebben. Azóta egyre nehezebb ezt kivitelezni, sokat kellett alkalmazkodnom, mert nem tudtam az ösztönös vezetési stílusommal hatékony lenni. Manapság viszont úgy lehet valaki kiemelkedő versenyző, ha tud alkalmazkodni, és minden stílust fel tud venni. Tavaly erre nagy szükségem volt, ahogy idén is. Egy versenyző attól jó, hogy bármilyen stílusban tud vezetni, nem csak egyben.
Lando Norris (Fotó: Boxutca)Ez a szezon eddig neked elég hullámzóan alakul, ám ha rád nézek, azt látom, hogy nyugodt és magabiztos vagy. A világbajnoki cím segít abban, hogy átvészeld ezeket az ilyen nehezebb időszakokat?
Szerintem igen. Tény, hogy általában véve sokkal nyugodtabb vagyok idén, ami köszönhető a tavalyi vb-címnek is. Emellett realistának tartom magam. Ha nehézségeink vannak, akkor nem húzom fel magam rajta. Persze jobban örülnék, ha dobogós helyekért és győzelmekért harcolhatnék, de most nem ez a helyzet. A McLarennél eltöltött első hat évemben elvétve esett be pár dobogós hely, de nem igazán volt reális esélyünk futamokat nyerni. Akkor hozzászoktam ehhez, majd pár év után végre jöttek a sikerek. Ez a mostani helyzet a korábbira hasonlít, így nem új nekem. Nyugodt vagyok, és tisztában vagyok a helyzetünkkel. Jelenleg ez most nem elég, amit el kell fogadnunk.
