Max Verstappen manapság a Forma–1 egyik legnagyobb sztárja és legsikeresebb versenyzője. Sokan ismerik a történetét, tudják róla, hogy édesapja és édesanyja is versenyző volt, hogy egészen kicsi gyerekként gokartozni kezdett, és hogy az F1-et is megjárt apja, Jos Verstappen igen feszes korlátok és elvek szerint nevelt belőle versenyzőt.

A francia Auto Hebdónak adott hosszabb interjúban Jos most visszatekintett a kezdetekre, és igyekezett eloszlatni pár tévhitet – például arról, hogy Max az ő nyomására kezdett el versenyezni.

„Valójában ez az ő döntése volt! Én úgy gondoltam, még túl fiatal, nincs értelme elkezdeni. Azt akartam, hogy hatévesen kezdje, de már jóval előtte Forma–1-es versenyeket nézett, és elkezdte érteni is a dolgokat. El szoktam vinni magammal gokartversenyekre, mert akkoriban volt egy saját gokartcsapatunk. Szóval mindig ott volt, játszott a gokartok között, sok időt töltött a genki pályán, az otthonunk közelében. És folyton kérdezgette: »Vezethetek? Kipróbálhatom?« Várnia kellett, hogy egy kicsit nagyobb legyen.”

„Emlékszem, egyszer felhívott, amikor a Kanadai Nagydíjon voltam. Azt mondta: »Akarok egy gokartot, nálam fiatalabb gyerekek is vezetnek.« Nem tudtam többé visszatartani, és nem tudtam megállni, hogy adjak neki egy gokartot. Lobogott benne a tűz”

– mesélte Jos Max első lépéseiről.

A sorsa persze bizonyos szempontból meg volt pecsételve. Amikor 1997 őszén megszületett, apja éppen két verseny között volt: hazatért a Luxemburgi Nagydíjról, és két napra rá megszületett Max. Aztán már következett a Japán Nagydíj. „Szerencsém volt, hogy ott lehettem, hiszen ő volt az első gyermekünk, és minden jól ment, egészségesen született. Aztán csak indulnom kellett a versenyre. Csodálatos pillanat volt.”

Jos Verstappen és fia, Max (Fotó: Red Bull)

Jos kiemelte, az autók és a járművek mindig is meghatározó szerepet játszottak a Verstappen család életében. „Nagyapámnak volt egy amolyan autóbontója. Elhozták oda a régi autókat, és nagyapám eladta az alkatrészeit. Mindig volt mit csinálni. Krosszmotoroztam, autókat vezettem már nagyon fiatalon, és mindig lázba hozott minden, aminek motorja volt. Ez a vérünkben van” – állapította meg.

Nem szigor, csak a szükséges realizmus?

Verstappen gyerekkoráról több ismert történet fest képet. A legtöbbször talán az az olaszországi eset jön elő, amikor egy gokartversenyen történt baleset után Jos annyira mérges volt rá a látszólagos nemtörődömsége miatt, hogy egyszerűen kitette az autójából egy benzinkúton, és hagyta, hogy az édesanyja vigye haza.

Az efféle sztorik nagy szigorról tanúskodnak, ám Jos igyekezett pontosítani a róla apaként élő képen.

„Tudom, hogy az emberek azt gondolják, nagyon hajtottam Maxot, de nem hinném, hogy kényszerítettem volna. Ez inkább a szenvedélyről szólt. Ő nyerni akart, ez az elszántság nem tőlem eredt, hanem tőle. Fiatal volt, de nagyon motivált. Mindig a tökéletességre törekedett. És a Verstappen név miatt nagyobb volt rajta a nyomás Hollandiában és Belgiumban. Amikor versenyre mentünk, mindig nagyon felkészültnek kellett lennünk.”

A kapcsolatukról is beszélt. „Erről Maxot kéne kérdezni, de szerintem a kapcsolatunk nagyon jó volt. Szigorú voltam? Nem. Pontosan tudtam, mit akarok, pontosan tudtam, mire van szükség a sikerességhez, és ezt meg is mondtam neki.”

„De kérdezzék meg őt! Együtt edzettünk, és mindig nagyon barátságos hangulatban. Hazaúton is mindig részletesen elmagyaráztam neki, hogy mit figyeltem meg a pályán, miközben vezetett. Treníroztam. Nem tudom, hogy lehet-e azt mondani, hogy sokat követeltem, de segítettem őt. Nem volt ez követelés, én csak segítettem neki, megadtam neki a szükséges információkat. De ha az emberek negatívan akarják nézni, mondhatják, hogy sokat követeltem. Én ennek a jó oldalát is látom: ez segítette hozzá a sikerhez. És működött.”

Max és Jos Verstappen (Fotó: XPB)

A két Verstappen közös története egy tipikus példája annak, amikor egy fiú teljesíti be az apa álmát is. Jos sosem nyert versenyt az F1-ben, és a benettonos első éve (1994) után nem is kapta meg a megfelelő autót a tehetsége kibontakoztatásához. Max ellenben befutott, ami számára is egyfajta győzelem.

„Tudom, milyen nehéz a Forma–1-ben maradni, jól teljesíteni, a pályán maradni. És sok mindent megtudtam a sport hátrányos oldaláról is. Amikor Maxszal voltam, próbáltam segíteni neki, megmutatni, mi fontos a pályafutása szempontjából, mire kell odafigyelnie. Ez nagyon sokat segített neki a pályafutása korai szakaszában. És megtapasztalni az olyan pillanatokat, mint az első győzelme, nagyon-nagyon különleges volt.”

A kapcsolatuk időközben változott, Jos már inkább a háttérbe húzódik. De nem teljesen. „Még mindig beszélgetünk, de már kevesebbet magáról a versenyzésről. Sosem mondom meg neki, hogy mit csináljon, és ezt mindketten így látjuk jónak. Elmondjuk a véleményünket. Ha hibázik, nem hozom fel egyből a verseny után, talán csak másnap vagy kedden. Mindig átbeszéljük a történteket, őszintén elmondjuk egymásnak, amit gondolunk. Én ilyen vagyok, Max is ilyen – mindig kimondja, amit gondol. Elmondjuk: ez jó volt, ez nem volt jó, ezt másképp csináltam volna. Mindent megbeszélünk. Azt is, amit a médiában látok, amit a vezetése kapcsán figyelek meg.”

„Továbbra is nagyon benne vagyok az F1-es dolgokban, de úgy, hogy azzal segítsem őt. Csak a legjobbat akarom Maxnak. Egy nap talán úgy öt percet beszélgetünk a Forma–1-ről, a többi már magánjellegű dolog” – magyarázta Jos.

Max Verstappen és Jos Verstappen (Fotó: XPB)

Míg korábban edző, segítő és mentor volt, ma már elsősorban egy négyszeres világbajnok F1-es sztár büszke apja.

„Fél életemen keresztül ezért dolgoztam. A pályafutásom lezárása után a fő célomat az jelentette, hogy eljuttassam Maxot a motorsport csúcsára, és ez sikerült. Természetesen nagyon büszke vagyok mindenre, amit elért és elér, és arra is, hogy látom, milyen férfi lett belőle.”

„Emberként nagyszerű fickó, csodálatos személyiség. Nagyon földhözragadt és őszinte. Minden megvan benne, amit egy fiútól várhatsz. Igazán nagyon büszke vagyok rá” – mondta idősebb Verstappen.