Évekkel ezelőtt állapodtak meg a Forma–1 résztvevői arról, hogy saját dolgozóik védelme érdekében kötelezővé teszik a kéthetes gyárleállást a nyári szünetben. Ez idő alatt semmilyen a versenyzéssel és a fejlesztéssel kapcsolatos munka nem zajlik a központokban, így e két hét valóban a pihenésről és a szabadságról szól.
A versenyzők eleve nem versenyeznének ezekben a hetekben, de a leállásnak köszönhetően gyári és egyéb kötelezettségeik sincsenek, így ők is eltávolodhatnak kicsit a versenyzés világától. A szünet előtti utolsó versenyhétvégén, a Magyar Nagydíjon többen is jelezték, egyáltalán nem kívánnak majd F1-gyel foglalkozni ezen időszakban – a többek között F1-es versenyzők felkészítésében is jártas orvos és mentáltréner, Riccardo Ceccarelli szerint ez a legjobb módszer.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Azt mondanám, hogy igen, ezt az időszakot a szezon teljes újrakezdéseként kell felfogni. Mire szolgál a szabadság egy versenyző, egy sportoló számára? Arra, hogy kitisztuljon a feje. És ez természetesen nemcsak az élsportolókra, hanem mindannyiunkra is igaz. Akkor tekintjük jónak a szabadságunkat, ha sikerül mélyen elmerülnünk egy másik világban, és teljesen magunk mögött hagyjuk a munka problémáit. Ezekben az időszakokban az agyunk úgy reagál, mint egy számítógép az újraindításra. Mindent elölről kezd, mintha egy tényleges újrakezdés lenne” – magyarázta az olasz Motorsportnak Ceccarellli.
Szerinte a versenyzők számára emiatt rendkívül hasznosak ezek a nyári szünetek – de csak akkor, ha jól csinálják. Az egyik fő célt a tényleges kikapcsolódás és feltöltődés jelenti.
„Ha egy versenyző fejben nem tud kitisztulni, és folyamatosan csak a bajnoki tabellával foglalkozik és azon agyal, hogy a csapattársa előtte áll, teljesen fölöslegesen teszi nehézzé a saját életét. Nagy hiba a szabadság alatt számolgatni és görcsösen ezen agyalni, hogy a következő versenyt muszáj mindenképpen megnyerned. Pontosan ennek nem szabad megtörténnie egy vakáción.”
„Az ilyen gondolatok végső soron nem használnak a pihenés időszakában, mert csak növelik a stresszt, és ez érzelmi szinten is hat: a limbikus rendszerünknek ilyenkor pozitív érzéseket kéne átélnie, de ez ilyen kontextusban egyáltalán nincs így” – magyarázta a szakember.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Kiemelte, bár minden versenyző másképp működik, mindegyikük számára fontos, hogy megfelelő közegben és társaságban legyen ilyenkor, amiben kényelemben érzi magát. „Ha kellemes érzelmi oázisba kerülsz, automatikusan elvonatkoztatsz a megszokott munkai hétköznapoktól. Ha egy versenyző a nyaralása során folyamatosan szurkolókkal, barátokkal, rokonokkal is a munkáról beszélget, nem éri el ezt a szükséges eltávolodást, és ezzel nem találja meg azt, ami a jóléthez szükséges.”
Ceccarelli szerint úgy működik ez, mint a hétköznapi életben: ha sikerül eltávolodni a munkától, a visszatéréskor frissebben kezdjük újra, és nem számít, mi történt a szabadság előtt. „Az agy kipiheni magát, fejben kitisztulsz. A homloklebeny minden többletsúlytól és feleslegtől megszabadul, és teljesen feltöltött akkumulátorral vágsz neki újra.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A szakember szerint azonban egyvalamivel vigyázniuk kell a sportolóknak: a szezon aktív részében követett mindennapi rutintól nem térhetnek el teljesen. Ez azt jelenti, hogy a szabadság alatti tartós éjszakázások vagy a táplálkozási szokások teljes felborítása esetén átesnek a ló túloldalára.
„Ez nagyon fontos szempont. Egy sportoló szigorú szabályok szerint él, és a szabadsága alatt sem dobhatja ezt e teljesen, mert annak a végén meglesz az ára. Aki addig egyáltalán nem ivott alkoholt, de a nyaralása során minden este bedob egy aperitifet, vagy aki megadott időpontban fekszik le, és most hirtelen éjszakákon át marad fenn, annak nagyon vigyáznia kell. Hiába tisztítja ugyanis ki a fejét, ezzel megkockáztatja, hogy fáradt, megviselt testtel tér vissza a versenypályára. Egy profi sportolónak az efféle szélsőségektől óvakodnia kell. Kisebb eltérések rendben vannak, de nem szabad teljesen elkanyarodni”
– emelte ki.
Hozzátette, évekkel ezelőtt éppen ennek volt a következménye, hogy a hosszabb szünetekről visszatérve több rontott kerékcserét és boxkiállást láthattunk: a szerelők nem sportolóként éltek, a szabadságuk alatt jobban elengedték magukat, és a visszatéréskor nem tudtak úgy teljesíteni. Ez manapság azonban már másképp van, hála a csapatok és csapattagok nagyobb tudatosságának.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ceccarellit végül megkérdezték, szerinte mely versenyzőknek jött leginkább kapóra ez a leállás. Úgy véli, sem a rutinos Lewis Hamilton, sem a nagyon fiatal Andrea Kimi Antonelli számára nem jelentett akkora különbséget. „Véleményem szerint ez szünet a közöttük lévő generációnak a legnagyobb segítség. Egy Hamilton rendkívül nagy tapasztalattal rendelkezik, ezért pontosan tudja, hogyan kezelje az ilyen időszakokat. Kimi Antonelli eközben még annyira fiatal, hogy sok helyzetet egy bizonyos könnyedséggel kezel és csak élvezi. A középen lévő kategóriában – vegyük például Charles Leclerc-t – lévők viszont már nem olyan naivak, mint a tinédzser Kimi, de nem is számítanak befutott bajnoknak, mint Hamilton, aki már mindent megnyert. A Charles korában lévő versenyzőkön nagy a nyomás, mert ketyeg az órájuk, és jönniük kell az eredményeknek. Pontosan az efféle versenyzőknek adhat legtöbb erőt egy ilyen szabadság” – állapította meg Ceccarelli.