Harminc évvel ezelőtt lett a Ferrari versenyzője, húsz évvel ezelőtt intett búcsút a csapatnak, a kettő között pedig összehozta Maranello történetének legsikeresebb korszakát. A Scuderia ezen a hétvégén Michael Schumacher előtt tiszteleg Monzában. A festésével, a paddockban berendezett kiállításával – de mindenekelőtt azzal, hogy felhívja rá a figyelmet: hiába teltek el évtizedek, Schumacher szemléletmódja, értékei, az általa felállított mércék a mai napig jelen vannak, mind a csapatnál, mind pedig a Forma–1-ben.

Más szóval: a hatása kiállta az idő próbáját.

A mostani ünnepi hétvége előtt három olyan Ferrari-alkalmazott mesélt anekdotákat az olasz médiának Schumacherről, aki dolgozott együtt a csapatnál annak legendájával. Történeteikből kiváló portré rajzolódik a legendáról, ami azt is megmutatja, mi tette őt annyira különlegessé, hogy még ennyi év távlatából is így tisztelegjenek előtte.

Minden mai győztes olyan, mint ő

Diego Ioverno a 2000-es évek sikerkorszakának kezdetén került a Ferrari csapatába. Azóta egészen a sportigazgatói posztig vitte. „Michael a modern versenyzők előhírnöke volt. Ő volt az első, aki kombinálta mindazt, amivel egy modern Forma–1-es bajnoknak rendelkeznie kell: megszállottja volt a fizikai felkészülésnek, az adatelemzésnek, az autón való munkának, a csapattal való interakciónak. 2000 óta vagyok a Ferrarinál, és 2002-ben kezdtem el a rendszeresen versenyekre utazó csapat tagja lenni. Elsőre nem tudatosult bennem, hogy Michael mennyivel előrébb jár, de az aranykorban rájöttem, hogyan vált a Ferrari örökségéből általánosan elterjedt módszer a Forma–1-ben.”

„Ő volt a mai bajnokok prototípusa. Szinte mindegyik, talán az összes élversenyzőnek rendelkeznie kell Michael sajátosságaival, máskülönben nem tudnának kitűnni. A részletekre való odafigyelés, a felkészülés, az áldozatvállalás és annak tudata, hogy mind együtt nyerünk. Minden győztes versenyző olyan, mint Michael”

– mutatott rá.

Michael Schumacher (Fotó: XPB)

Ioverno szerint Schumacher azonban jóval több volt puszta sportolónál és versenyzőnél. Az is nagyban köszönhető neki, hogy az F1 ennyire csapatsporttá vált. Ebben az emberi tulajdonságok is meghatározó szerepet játszottak. „Ezen időszak rengeteg mindent jelentett – tanulságos volt, csodálatos és tele volt új élményekkel –, és nagyon sok mókás anekdotát lehet elmondani róla. Közismert, Michael mennyire szeretett sportosan aktív lenni. Nos, rákényszerített minket, hogy focizzunk, amikor csak lehetett. A nagydíjak csütörtökjén megvolt a tervünk, hogy hol játsszunk meccset. És nemcsak azért léptünk pályára, hogy szórakozzunk – nyerni akartunk! Mert Michael választotta meg a csapattársait, szóval mindig az övé volt a legjobb csapat.”

„Versenyhelyzetet teremtett, hogy erősítse a csapatszellemet, és ez az egész csapatra átragadt. De mindenkire szánt időt, akivel együtt dolgozott. Figyelt a családunkra, a szemünkbe nézett, hogy lássa, hogy vagyunk.”

Hol tesztet, hol bulit állított le a csapattársaiért

Ioverno egy történetet is elmesélt, ami bemutatja, Schumacher mennyire figyelt a csapattársaira, és mennyire tudta, hogyan hozhat ki belőlük többet.

„Emlékszem egy 2002-es tesztre Fioranóban. Nagyon sok dolgot kellett tesztelnünk, és három éjszakán keresztül nem aludtunk. A negyedik napon látta, mennyire kimerültek vagyunk reggel. Michael eltűnt a garázsból, aztán öt perccel később visszatért. Beszélt az illetékesekkel, és közölte velük, hogy nem fog visszatérni. Látta, hogy a csapat mindent beleadott azon a héten, és mindenki érdekében saját kezdeményezésből leállította a tesztet.”

Pietro Timpini szerelőként dolgozik a Ferrarinál, és maga is emlékszik a Ioverno által említett sztorira. „Végső soron ő ült az autóban, és látta, hogy az embereknek kikerekedett a szeme, amiből meggyőződött arról, hogy közbe kell lépnie.”

Schumacher azonban nemcsak dolgozni szeretett a csapattársakkal, hanem szórakozni és együtt lenni is. Timpini az emlékezetes sepangi parókás bajnoki ünneplésükről osztott meg egy kevéssé ismer történetet.

„2000-ben megnyertük a világbajnokságot Malajziában. A verseny után egyből egy nagy buli vette kezdetét, és mindenki piros parókákat viselt. Látta, hogy nem volt ott az egész csapat, hiszen a kamionsofőrök, a szerelők szedték szét a garázst, hogy elszállíthassák az autókat. Leállította a bulit, és lement a boxutcába. Nem kezdte újra, amíg nem volt ott mindenki” – mesélte a szerelő.

Maláj Nagydíj, 2000: Michael Schumacher és a Ferrari a konstruktőri bajnoki címet ünnepli (Fotó: XPB)

A mérnök Luigi Fraboniban más együtt töltött pillanatok is megmaradtak. „Az egyik hétvégén elvitt bennünket síelni. Ő szervezte meg az egészet. Michael csak három menetet mehetett egy nap, mi viszont jól szórakoztunk reggeltől estig. És miután visszatértünk a hotelbe, tervben volt egy focimeccs. Nem vittünk semmit magunkkal, ő viszont gondoskodott róla, és vásárolt mezeket két csapatnak!”

„A buszos hazautak olyanok voltak, mint az iskolai kirándulások. Imádott énekelni, mégpedig teli torokból! A kedvence a ’Rosamunda’ volt. Egy klasszikus volt. Alapvetően szerette az olasz dalokat. Igen, a legtöbb külföldi versenyzőnk a legrosszabb olasz dalokat szereti… Michael énekelte őket, de aztán Fernando, Sebastian és Charles is szerette őket.”

A mérnök csak megerősíteni tudja más csapattársak azon állítását, hogy a Ferrari csapatának kohéziós erejét Schumacher jelentette. „Mindig elérhető volt, ha segíteni kellett az autó fejlesztésében. Ma sok időt töltünk a gyárban az adatok elemzésével, akkoriban viszont csak kimentél a pályára, három eltérőre. Másfajta F1 volt, folyton úton voltunk. Talán nem is vettük észre, hogy mennyire fontos volt Michael, és mennyire úttörő volt abban, ahogyan a csapattal dolgozott és kommunikált. Ez azóta általánossá vált a versenyeken.”

Michael Schumacher (Fotó: XPB)

Ioverno hozzátette, Schumacher mindig kiállt a csapata mellett. „Sosem cirkuszolt a csapattal, és mindig védte azokat, akik talán hibáztak. Ilyenkor zárt ajtók mögött beszéltük meg, sosem a nyilvánosság előtt.”

A szakember szerint Schumacher keze nyoma a mai napig rajta van a Ferrari csapatán – még ha időközben az F1 rengeteget is változott. „Megtanította a részletekre való odafigyelés fontosságát, azt, hogy tanulnunk kell a hibákból a fejlődéshez. Hogy csapatként kell együtt dolgoznunk, tudatában annak, hogy minden egyes csapattag hozzátesz valamit a végeredményhez. Ezeket az elveket a Ferrari Michael időszaka alatt fejlesztette ki, Michaelért, együtt Michaellel. És azóta is megmaradtak az évek során.”