Bizonyosan nagyon sokan vannak még, akik ismerik a történetet, de az is biztos, hogy legalább annyian – ha nem többen – vannak már Forma—1 rajongók, akiknek sejtelmük sincs, hogyan született meg a Magyar Nagydíj. Hogy csak a véletlenen múlt, hogy egy „félrement hívás” meg nem hiúsította a tervet.

Dávid Sándor két meghatározó esetnél is ott volt a rajtvonalnál.

Először, amikor az Eurovíziónak (vagy inkább Bernie Ecclestone-nak) köszönhetően ingyen kaptunk egy kis Forma-1-es közvetítést:

„Az első komolyabb dolog az volt, hogy az autóversenyzőkkel, a kis Dodival, Ferjánczékkal rájöttünk, hogy az Autóklubon keresztül kiscsoportos külföldi utazásra el lehet menni – saját pénzen – és eljártunk Zeltwegbe” – meséli Dávid Sándor Lantos Gábor interjújában.

„1974-ben ’75-ben már ott voltunk, és láttuk az új F1-es pályát. Én akkor mentem át a televízióhoz, és akkor történt még az első hónapokban, hogy a Radnai (János, a Telesport Főszerkesztője) csoszogva kijött az irodájából, és hozta az Eurovíziónak az ajánlatát. És azt mondta: „gyerekek, van itt valami autóverseny, ingyen adják, mit csináljunk vele?”

„Én tudtam egyedül, hogy mi az a Forma-1, és a Knézy Jenő, Isten nyugosztalja, ő is hallott már erről. Rögtön mellém állt, és én a saját autómmal, a saját benzinemmel…, a Radnai szerzett két napidíjat, kimentünk és közvetítettünk.”

A „lekevert” öt kör mindent megváltoztatott

„Öt kör volt hátra és a Pallós Klári néni, a turnusvezető rászólt a fülemre, „búcsúzzon el Lapajkám”. Nem kaptam levegőt, de ő csak mondta, „búcsúzzon el Lapajkám”. És én elbúcsúztam…

…senki nem tudta meg a végeredményt. Akkor még nem volt olyan, hogy majd az MTI közli, meg az 50. csatorna, senki nem tudta, hogy mi lett.

Másnap fölrobbant az egész világ, micsoda szemétség…, kiderült, hogy érdekli az embereket a Forma-1.

És akkor közvetítettünk tovább.”

Tízévnyi közvetítés alatt a „nép hozzászokott” a Forma-1-hez, így amikor felmerült, hogy hazánk is rendezhetne saját nagydíjat, nem volt kérdés, hogy igent kell mondani. De egy „félrement” hívás majdnem meghiúsította a tervet:

„A Külügyminisztériumban valamilyen Kovács elvtárs kapta meg a telexet (Rohonyi Tamás telexét arról, hogy Bernie Ecclestone érdeklődik egy helyi verseny megrendezése ügyében), és a Kovács elvtárs ennek kapcsán két telefont eresztett meg: először odatelefonált a Buda elvtárshoz az OTSH-ba, hogy rájuk szeretné bízni, mert ez mégiscsak sport, egy másik telefont pedig a televízióba, mert hát látott bennünket, meg hallott bennünket közvetíteni.”

„Az első telefonját a Radnai vette föl, és mikor meghallotta, hogy „ idehozni, Forma—1-et”, hát az hülyeség…” Mire megérkeztem, ő már ezt lejelentette a Külügyminisztériumnak.

De nagyon becsületes, tisztességes főnök volt: „ Lapajkám, volt egy hívásod…”, erre én: „Jancsikám, te hülye vagy?” – azonnal rávágta, hogy „hívd vissza Te a Kovács elvtársat” és már tárcsáztatta is az Ágikával. Én visszahívtam, és mondtam, hogy tudom, hogy a főnökömnek az volt…, de énnekem az a véleményem, hogy nagyszerű.

Ennyiben volt nekem részem a kezdetekben.”

Dávid Sándor 89. születésnapja után nem sokkal hunyt el. Rá emlékezünk egy 2011-ben készült interjúval, valamint „tettestársa”, Frankl András mesél a közös éveikről. (F1-es téma 15:00-tól)