Amikor a múlt évi Abu-dzabi Nagydíj leintése után figyelte Lando Norris bajnoki ünneplését, George Russellt feltüzelte a látvány: egy vele egy évben debütáló vetélytársa és pályatársa ért fel akkor a csúcsra őt megelőzve. Ő a 2022-es Mercedeshez szerződése óta várta a maga lehetőségét, és igazán frusztrálta, hogy nem azt kapta, amire számított. Egy nyolcszoros bajnok csapathoz érkezett, három közös évükből kétszer legyőzte a hétszeres világbajnok Lewis Hamiltont, de győzelmekből csak elvétve jutott ki neki, bajnoki esélyes pedig egy pillanatig sem volt.

2026 most meghozta a fordulatot. A szabályváltozások újra a mezőny élére katapultálták a Mercedest, és azok után, hogy ő már 2025-ben élete szezonját futotta, Russell most két kézzel ragadná meg ezt a lehetőséget. Úgy érzi, már a révbe éréshez szükséges további feltételek is adottak nála: beérett versenyzőként, beérett emberként is.

„Nemcsak a vezetés számít az F1-ben, hanem a teljes csomag” – hívta fel a figyelmet. „Amikor fiatalabb voltam, frusztrált voltam, dühös lettem, főleg a Williamsnél, amikor utolsó előtti voltam minden hétvégén. Dühös voltam. Egész életemben azért dolgoztam, hogy az F1-be kerüljek, erre a mezőny végén vagyok és semmit sem tehetek. Dolgoznom kellett rajta, hogy hogyan kezeljem ezt, és rájöttem, hogy csak a munkámra kell koncentrálnom. Nem hisztizhetek olyasmi miatt, amiről nem is tehetek. Csak annyit tehetek, hogy a lehető leggyorsabban vezetek, és az eredmények maguktól jönni fognak.”

„Mostanra eljutottam a másik véglethez, de a mentalitásom ugyanaz. A lehető leggyorsabban akarok vezetni, és ha ez azt jelenti, hogy nyerek vasárnap, az fantasztikus, de nem fogok őrültként ünnepelni hétfőn odahaza, mert látom a nagyobb képet, és a célom a bajnokká válás. Szóval tudom, hogy ezt a hozzáállást kell követnem, amit az előző hét évben, mivel ez juttatott el idáig”

– mondta Russell a Guardiannek.

A Hamilton melletti évek ellentmondása (helyt állt egy rekordbajnok ellen, mégsem nyerte degeszre magát) bevallottan bosszantotta. Mostanra viszont úgy érzi, nem kell erőlködnie, sem rácáfolnia semmire. Russell pontosan tudja, hogy ki ő és mit akar.

„Az igazat megvallva nem érzem úgy, hogy bármit bizonyítanom kéne. Ebben sokat segített, hogy idősebb lettem, hiszen fiatalon mindig próbálsz bizonyítani, próbálsz mókás lenni, kedvesnek tűnni. Ezt akarod, azt akarod, a megfelelő emberek kedvében akarsz járni. Most viszont nem igazán érdekel. Csak önmagam akarok lenni, és csak a hozzám közelállókat akarom boldoggá tenni. Keményen akarok dolgozni a csapatommal, és a lehető leggyorsabban akarok vezetni a versenypályán” – jelentette ki.

George Russell (Fotó: XPB)

Az életfelfogása is változott – ilyen szempontból is érettebbé vált. Russell tudja, hogy nem határozhat meg mindent a versenyzés, hogy fontos a magánélet és a biztos háttér. Párja, Carmen Mundt ebben nagy segítség számára, ahogy a családja is. „Nem sok ember van az életedben, akik mellett kiengedsz. Sokat számít, ha van valaki, aki szeret és támogat. Különleges életünk van, de elég gyakran egyedül utazunk. Mész a hotelbe, a szurkolók odakint várnak, és nem azért vagy ott, hogy jól érezd magad a barátaiddal. Eléggé el vagy zárva a hotelben. Kell tehát a mentális támogatás, ez sokat jelent az F1-ben.”

„A verseny előtt, amikor ideges vagyok, bátran megosztom ezt a párommal, és ő segít kezelni ezt. Vagy segít az időzóna-váltásoknál. Mindenben segít, de a legfontosabb, hogy igazán érti a sportot és tudja, mi kell ahhoz, hogy a megfelelő szinten teljesítsek. Tudja, mi kell ehhez, és együtt járja be velem ezt az utat.”

„Ahogy idősödsz, másképp látod az életet. Gyerekkoromtól kezdve minden pillanat a versenyzésről és az F1-ről szólt. Ahogy idősebb lettem, rájöttem, hogy ha minden nap minden percét a célnak szentelem, az visszaüthet. Minden téren a legjobb akarsz lenni, de valójában nem lehetsz. Túl sok minden történik. Szóval én csak arra törekszem, hogy szombaton és vasárnap a legjobb formámat nyújtsam”

– magyarázta a Mercedes versenyzője.

Ez a fajta nyugalom és magabiztosság Max Verstappent is jellemezte az elmúlt években. Segített neki kezelni a nyomást, a téthelyzeteket. Russell most hasonlóan viszonyul a bajnokesélyesség terhéhez. „Semennyi terhet nem érzek. Nem vagyok extrán izgatott, mert mindig izgatottan várom a versenyeket, még akkor is így volt, amikor a mezőny végén voltam. Nem gondolom azt, hogy: »Én vezetek a bajnokságban, ez elképesztő, erről álmodoztam!« Álmodtam arról, hogy bajnok leszek, és remélem, hogy a szezon végén meg is tapasztalhatom” – tekintett előre a brit, aki Japán után 9 pontos hátrányban várja a folytatást csapattársa, Andrea Kimi Antonelli mögött.