A Forma–1 egyik nagy rekordhalmozója, legendája Michael Schumacher, személyisége és öröksége azonban a mai napig megosztja a közvéleményt. A németet az őt aktív korában nem kedvelők gyakran arrogánsnak tartották és sokszor a fejéhez vágták a vitatható eseteit, az 1994-es, az 1997-es bajnoki finálén történt ütközéseket, vagy a 2006-oas monacói Rascasse-botrányt, amikor az időmérő végjátékában kicsúszással csalt elő sárga zászlót és akadályozta meg ellenfeleit a javításban.

A Ferrari volt csapatfőnöke, Jean Todt a High Performance podcast vendégeként bő két évtized távlatából beszélt a kétes esetekről, elismerve, hogy Schumacher 1997-ben és 2006-ban is szándékosan lépte át a szabályosság határát.

„1997-ben az utolsó versenyen bukta el a bajnokságot a vitatott Villeneuve-előzéssel, amikor Michael sajnos hibázott. Ez a hiba viszont talán egy nagyon erős szolidaritásról is tanúskodott, hiszen olyankor mutatkozik meg egy csapat ereje, amikor nem mennek jól a dolgok. Amikor jól mennek, mindenki jó barátja mindenkinek” – utalt arra, hogy a Ferrari mennyire összetartott a jerezi ütközés és Schumacher azt követő bajnoki kizárása után.

Michael Schumacher, Jacques Villeneuve, Jerez, 1997 (Fotó: XPB)

Todt szerint Schumacher két bajnokságot bukott el a két nagy hibája miatt. „Szándékosan ment neki (Villeneuve-nek), de rosszul csinálta. Michael valójában egy elképesztő fickó, és valahányszor kicsúszott a kezéből az irányítás, nagyon komoly árat fizetett érte. Ez a bajnoki címébe került. Ahogy a 2006-os monacói időmérő is, ahol Alonso ellen szándékosan kicsúszott. A rajtrács végéről kellett indulnia, és ez is a bajnoki címébe került. E két hiba bajnoki címekbe került neki.”

Todt szerint Schumacher nem játszotta jól a rossz fiú szerepét.

„Michael nem tudta, hogyan kell csalni. Tudomásom szerint kétszer tette ezt, de rosszul csinálta.”

„Mármint könnyű lett volna, az első sorban volt Villeneuve-vel a rajtnál. Láttunk példát ilyenre egymást követő két évben Senna és Prost között. Csak egy kicsivel fékez később vagy valami – ezt meg lehetett volna tenni a rajtnál. Ő tíz körrel a vége előtt lépte meg, és rossz döntés volt” – vélekedett a francia.

Hozzátette, bármit is gondolnak erről, Schumacher nem előre megfontolt szándékkal nyúlt piszkos eszközökhöz. Szerinte éppen ez jelenti az enyhítő körülményt: a németen nagy volt a nyomás, és vert helyzetben hozott rossz döntéseket.

„Ez csak felindultság volt. Ezért is fontos, hogy amikor valaki lépése fölött ítélkezel, elnézőnek kell lenned. Könnyű az asztal mögött ülve azt mondani, hogy »ezt kellett volna tenned, azt kellett volna tenned«. A küzdelem hevében viszont az agyad másképp reagál. Amikor látta, hogy el fogja veszíteni a bajnokságot – hiszen Villeneuve előtt kellett lennie –, próbálta megakadályozni, és a rossz módon tette. És támogatásra volt szüksége. Rossz manőver volt, szükségtelen”

– vélekedett Totdt.

A kérdésre, mit mondott Schumachernek az 1997-es jerezi incidens után, hozzátette: „Azt mondtam: »Védeni fogunk, egyek vagyunk.« Emberi hiba volt, és el kell fogadnunk, hogy az ember hibázik.”

Michael Schumacher a 2006-os Monacói Nagydíj időmérő edzésén (Fotó: XPB)

Igazi főnöki dorgálásra nem került sor, inkább csak a hibák elemzésére. „Mindig átgondoljuk: »Ha ez újra megtörténne, mit tennénk? Nem teheted ezt.« De még egyszer mondom, az érzelmek miatt hibáztatni nehéz lenne. Meg kell érteni az érzelmeket. Emellett annyi elképesztő dolgot tett. Vannak tehát érvek és ellenérvek is. Vannak rossz dolgaid, de sokkal több a jó” – állapította meg Todt, példaként hozva Schumacher jótékonykodásait.

A félreismert személyiség

Az FIA korábbi elnöke Schumacher személyiségéről is beszélt, és kiemelte, sokan egyszerűen félreismerik a hétszeres világbajnokot, mert csak a nyilvánosság előtt hordott álarcát látták.

„Michael egy igazán érzékeny ember. Nem az a típus, aki úgy gondolja, hogy mindent jobban tud másoknál. Mondok egy példát, ami szerintem elképesztő, és ami elmondja, milyen Michael. Miután világbajnok lett, az új szezon kezdete előtt megkérdezett, hogy teljesíthetne-e egy privát tesztet a fioranói pályán. Azt mondta: »Kaphatnék egy fél napot, hogy tesztelhessek és megbizonyosodhassak róla, hogy még mindig jó vagyok-e?« Szerintem nagy erősség, ha nem vagy benne biztos, hogy elég jó vagy-e.”

Jean Todt és Michael Schumacher (Fotó: XPB)

„Egyikünk sem hitte azt, hogy jók vagyunk, mindig féltünk attól, hogy nem vagyunk elég jók. Bizonyos szempontból ez kissé fájó, mert sosem tudtuk úgy kiélvezni az eredményt, ahogyan kellett volna, ugyanakkor emlékszem, talán 2002-ben történt, amikor az F1 történetében először egy versenyző a szezon közepén lett világbajnok Magny-Cours-ban. Aztán egy versennyel később, Budapesten megnyertük a gyártók világbajnokságát is. A következő verseny aztán Spában volt, ahol nem nyert, majd Monza, ahol két autóval álltunk az első sorban, és én azon gondolkodtam, jók leszünk-e. Aztán azt mondtam magamnak: »Te bolond vagy. Miért érdekel, már világbajnok vagy?« Ezt viszont nagyon könnyen elfelejtettük, mert csak azon agyaltunk, hogyan lehetünk jók legközelebb, hogyan lehetnénk jobbak, hogyan fejlődhetnénk. Sosem éreztük azt, hogy készen vagyunk, mindig többet akartunk tenni. Ez a szellemiség közös volt a csapat tagjaiban” – mutatott rá Todt a Ferrari sikerének egyik kulcsára is.

Schumacherről szerinte téves kép, hogy arrogáns volt. „Teljesen. Michael bizonyos szempontból egy félénk, nagylelkű fickó. Ezt a félénkségét viszont azzal leplezi, hogy arrogánsnak tűnik. Nem gondolnám, hogy ezt tudatosan tenné, hogy magán segítsen. Szerintem jelleméből fakadóan ilyen. 1997 után vissza kellett vágnia. Rájött, hogy megkapja a védelmet, rájött, hogy szeretik – szóval ez két irányú. Fokozatosan egyik jött a másik után: szakmai kapcsolatból barátság, családi kapcsolat lett” – fogalmazott.