Unalmas figura, bohókás figura, szárnysegéd, háttérember – az évek során hol innen, hol onnan találták meg a kritikusai Valtteri Bottast. Egyvalamit elvitatni azonban nem lehet: a finn egy igazi küzdő.

Hogy mekkora, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Lewis Hamilton mellett túlélt nehéz öt év, valamint az F1-es rajtrácsról való 2025-ös kiszorulás után még mindig ott van a mezőnyben, egy új kihívással, az újonc Cadillac-csapat felépítésével foglalkozva.

Bottas az utóbbi években elsősorban a mókás reklámjaival, a pucérnaptáraival és a furcsa frizuráival keltett feltűnést, ami láttán sokan talán eltűnődnek azon, hogyan lett a korai évek tisztelettudó, jól fésült és jól vasalt figurájából, az F1 talán legsemlegesebb karakteréből egy ilyen harsány és szabad személyiség. A finn most a Players Tribune-nak írta le az általa bejárt hosszú utat, ami egy igazán mély, helyenként megdöbbentő, elgondolkodtató és igen tanulságos történetet tár elénk.

Valtteri Bottas (Fotó: XPB)

Zabkása és mérhetetlen elszántság

A Cadillac versenyzője szívós harcos. Hogy ez mennyire az alaptermészetéhez tartozik, arról képet festett a kezdetek felidézésével. Elmesélte, hogy egyszer édesapjával autózott hazafelé egy bevásárlásból, amikor az úton valahol látott egy táblát, ami egy gokartbajnokságot hirdetett. Visszafordultak, hogy kipróbálhassa, ám annyira kicsi volt, hogy még a legkisebb gokartnál sem érte el a pedálokat. Mérhetetlen volt a csalódása.

Nagyapja tanácsára egy egész télen át tömte magába a zabkását, hogy a jó idő beköszöntéig kellően nagyot nőjön. És végül sikerrel járt: tavasszal visszatért a pályára, és elérte a pedálokat.

„Lenyomtam a gázpedált, és a gokart életre kelt. Hű! Ez az öt legjobb pillanatom egyike. Még ma is libabőrös leszek tőle. Nem tudom, hogy az emberek születnek-e valamire, de ha igen, én versenyzésre születtem”

– írta Bottas.

Innen indult az útja, és az elszántsága és kitartása igazán messzire vitte. E jellemvonás – amit az írásában őrültségnek is nevez – azonban egy ponton a szakadék felé irányította, mégpedig úgy, hogy észre sem vette.

Egészségkárosító megszállottsággal a depresszióba

A 2014-es nagy szabályváltozásokra Bottas már a Williams F1-es versenyzőjeként készült fel. Csapata jelezte a téli szünet elején, hogy fogynia kéne pár kilót, mert az autójuk jó eséllyel túlsúlyos lesz. És ő kötelességtudóan ismét mindent megtett a cél érdekében, de olyan elvakultsággal, hogy arra az egészsége is ráment.

Egy relaxációs altatóvideó készítése közben 2014-ben… (Fotó: XPB)

Bottas az első éveiben a PR-csapat számára maga volt a problémamentesség. Mindig azt nyilatkozta, amit kellett, nem lehetett belekötni, udvarias volt. De lehet azt mondani, hogy sótlan, unalmas és egyhangú. Ő maga visszatekintve legalábbis annak tartja akkori énjét. És ez része volt egy nagy alapproblémának, ami később nagyon nehéz helyzetekbe hozta. „Aláírtam a szerződésemet a Williamsszel tesztversenyzőként, aztán két évvel később megkaptam az ülésüket és F1-es versenyző lettem.”

„És a világ legunalmasabb F1-es versenyzője voltam. Néha nézegetem a Youtube-ot, és találok pár régi interjút magammal. Borzalmas! Nem mondok semmit, csak az autóról beszélek, mint egy robot. De igazán klassz ez, ha nem tudsz elaludni. Csak be kell kapcsolnod engem a háttérben, mint azokat a videókat a kandallóban égő tűzről: »Videóösszeállítás Valtteri Bottas nyugtató, relaxáló interjúiból elalváshoz 4K-ban«…”

„Akkoriban a teljes identitásomat a versenyzés jelentette, semmi más nem érdekelt. Ez nem probléma – mindaddig, amíg probléma nem lesz. És 2014-ben nagy probléma lett” – mesélte Bottas.

A Williams nem tűzött ki elé konkrét célt 2014 előtt arról, hogy hány kilótól is kéne megszabadulnia, de ő úgy gondolta, túlteljesít, hogy még gyorsabbá tegye az autóját. „Egy egyszerű diétával kezdődött. Az újoncévem után elvonultunk a téli szünetre, és a Williams csapata azt jósolta, hogy a 2014-es autó túlsúlyos lesz. Akkoriban nem volt minimumsúlyhatár a versenyzőknél, szóval a csapat szerette volna, hogy veszítsek pár kilót. És ha van előttem egy cél, én a megszállottja leszek annak. Ha azt mondod, öt kilót adjak le két hónap alatt, az agyamban ez megy végbe: »Öt? Miért ne tíz? Csak még gyorsabbá tehetjük az autót!« Elkezdtem párolt brokkolit és karfiolt enni, szinten minden étkezésnél. Még ma is érzem a brokkoli illatát. Nedves, zöld, tiszta. Istenem!”

„Egyfajta játék lett ez számomra. Minden reggel felkeltem és lemértem magam, és amikor azt láttam, hogy alacsonyabb az érték, mélyen meg voltam elégedve. Visszajöttem a 90 perces futásból, megettem a kis tálnyi brokkolimat, hogy legyen elég energiám egy újabb kilencven perces futáshoz. Rajtam volt a GPS-karóra, amin az edzőm figyelt edzés közben, a szívverésemet és mindent. Tudtam, hogy azt gondolná, hogy túlhajszolom magam, ezért elkezdtem otthon hagyni az órát a második menetnél. És ez a játék teljesen felemésztett” – mesélte Bottas.

A dobogók jöttek, és a problémákról senki sem tudott 2014-ben (Fotó: XPB)

A finn elszántságával egy teljesen egészségtelen állapotba hajszolta önmagát. Úgy, hogy ezt ő észre sem vette, vagy legalábbis nem ismerte be önmagának. „Két hónap után az idegeim kikészültek. Reggelente magamtól felébredtem hajnali négy órakor, ébresztés nélkül. A szívem dobogott, mintha ki akarna ugrani a mellkasomból. Megvolt az energiám, és azt gondoltam: remek, így sokkal több időm van a napból az edzésre!

„Mintha drogfüggő lettem volna. »Sosem voltam jobban« – mondtam. Teljes téveszme volt! A korai kelések valós oka az volt, hogy a testem ki volt éheztetve. És a legrosszabb az egészben az volt, hogy reggel a tükörbe néztem, láttam az alakomat, és elégedett voltam, hogy karcsúbb lettem. Már nem is a versenyzésről szólt”

– ismerte el.

A legironikusabb az egészben az volt, hogy miután elindult a szezon, a Williams új autója valójában a tömeghatár alatt volt, vagyis nem is lett volna szükség a versenyzőjük téli fogyókúrájára…

Bottas problémája egyre mélyebb lett. „Homályos rosszullétek” gyötörték, és amikor tömegben volt, szédülni kezdett, menekülni próbált a helyzetből. „Egyedül akartam lenni, vagy az autóban. Hazatérve olyan voltam, mint egy szellem, és úgy is néztem ki, mint egy szellem. Az engem körülvevők rám néztek és megkérdezték: »Valtteri, mi történik veled?« »Velem? Rendben vagyok!« Annyira rosszra fordult, hogy szívdobogásaim voltak edzés közben. A trénerem tudta, hogy valami nincs rendben, de én túl sokáig voltam tagadásban. Azt mondogattam mindenkinek, hogy jól vagyok.”

Bianchi tragédiája fújt ébresztőt számára

Bottast egy társa tragédiája ébresztette fel, egy pofonnal. A 2014-es Japán Nagydíjon Jules Bianchi, egy korábbi csapattársa kómába került a súlyos fejsérüléssel járó balesete után, aminek következtében 2015 nyarán elhunyt. A finn ekkor szembesült azzal, hogy akkoriban már semmi sem érdekelte. A depresszió jelei mutatkoztak rajta.

„Emlékszem, a hazaúton Japánból mind tudtuk, hogy ez egy nagyon rossz helyzet. Jules kómában volt. A repülőn ültem és úgy éreztem, már többé semmi sem számít nekem. A volt barátnőm üzenetben biztonságos repülést kívánt nekem, és csak arra gondoltam: »Kit érdekel, ha a gép lezuhan? Eltűnök és vége.« Nem élveztem már semmit.”

„Hazaérve annyira dühös és negatív voltam minden kapcsán, és emlékszem, a volt párom megkérdezte, az autóba ülve aggaszt-e, hogy veszélyes. Azt feleltem: »Nem, ha meghalok, akkor meghalok.« Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy komolyan nem érdekel már, hogy mi történik velem. Nagyszerű szezonom volt, de ez nem volt elég. Nem sokkal később úgy döntöttem, segítséget kérek.”

Fotó: XPB

Bottas egy pszichológushoz fordult, aki kimondta a diagnózist: „Tudod, Valtteri, úgy fest, tézed semmi más nem érdekel a versenyzésen kívül. Semmi más nem tud örömet okozni. Szinte olyan vagy, mint egy gép.”

A versenyző igazat adott neki. „A teljes identitásomat az autó jelentette” – ismerte el utólag, megjegyezve, nagyon jó érzés volt számára először kimondani valakinek, hogy nincs jól. Helyzetét egyébként még a szülei és a családja, de a Williams előtt is titkolta, arról csak a trénere és a pszichológusa tudott. Egyszerűen nem akarta, hogy bárki gyengének lássa. „És vicces, mert az akkori versenyeimet látva ti sem tudtatok semmit arról, hogy bármi rossz lett volna.”

Az újabb csapás: Lewis Hamilton…

Bottas 2016-ra jött rendbe, amikor a szezon végén Nico Rosberg váratlan visszavonulása ajtót nyitott előtte a Mercedes felé. Lewis Hamilton csapattársa lett 2017-től, és ez újra visszataszította őt a gödörbe. „Az első szezonom jó volt. 2018-at pedig úgy kezdtem, hogy azt gondoltam, én leszek a legjobb versenyző a rajtrácson és megnyerem a bajnokságot. Igen, egyetlen versenyt sem nyertem…” – hívta fel a figyelmet arra, mekkora csalódás volt számára, hogy nem tudott megfelelni a saját irreális elvárásainak.

A Mercedesnél Bottas egyértelmű második számú versenyző lett Hamilton mellett. Volt, hogy futamgyőzelemtől fosztották meg csapatutasítással (Szocsi).

„Tudjátok, mennyire nemet akartam mondani? De jó csapattársnak kellett lennem. Elengedtem őt, és természetesen hihetetlen szezonja volt. Ő bajnok volt, én szárnysegéd.”

Kiemelte, a mai napig jó barátja Hamiltonnak és Wolffnak is, ezért még mindig zavarba jön, amikor a mercedeses helyzete a téma. „Máig furcsa érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Nem tudom, hogyan feleljek, amikor az emberek erről kérdeznek, mert Lewis egy hihetetlen versenyző és a barátom. Nem neheztelek a Mercedesre és Totóra, senkire. De az egész helyzet miatt majdnem hátat fordítottam a sportnak.”

„Valtteri, itt James” – Na meg persze Lewis… Szocsi, 2018 (Fotó: XPB)

Bottas bevallotta, 2019 elején egy ponton úgy döntött, hogy befejezi a pályafutását.

„Visszatért a régi énem. A negatív Valtteri. A megszállott Valtteri. Túl sok hozzászólást olvastam el a közösségi médiában, és elkezdtem nagyon önmegvetővé válni. Szerencsére a 2014-es tapasztalatoknak hála megvolt az eszközöm annak megértéséhez, hogy mi történik, és támogatást is kaptam. De őszintének kell lennem: komolyan depressziós voltam és kiégtem. Utáltam versenyezni. A 2019-es szezon előtti téli szünetben nem hittem, hogy vissza fogok térni. Abban a téli szünetben eldöntöttem, hogy visszavonulok.”

Az újabb fordulópontot ekkor egy hosszú téli séta hozta el Bottas számára a sűrű finnországi erdőkben. Átgondolta a múltját, a karrierjét, a sok áldozatot, amiket hoztak a családjával, a szép időszakokat. „Nem tudom, miért, de jött ez a megvilágosodás. Rájöttem, hogy folyamatosan csak a visszapillantót figyeltem, arra gondolva, mi lesz, ha… Úgy döntöttem, hogy arra fogok gondolni, mi lesz a következő lépés. Azt mondtam magamnak: »Ha visszatérsz,  úgy térj vissza, hogy a rajtrács legjobb versenyzője legyél.« Teljesen más szemléletmóddal sétáltam ki a fák közül.”

A megújulás hatása ütős volt: egy 20 másodperces előnnyel megnyert Ausztrál Nagydíjjal indította a szezont, amit máig a legjobb versenyének tart. Ekkor szakadt ki belőle az emlékezetes rádiózása, ami végül elindította a márnafrizurás, pucérnaptáras, őszinte és önkifejező Bottas-imázs felé: „Akire vonatkozik: bekaphatjátok!”

Ausztrál Nagydíj, 2019: Valtteri Bottas nagy győzelme (Fotó: XPB)

„Nem bántam meg, hogy ezt mondtam, de szerintem az emberek nem igazán értették, mit is jelent ez. Számomra ez már nem arról szólt, hogy kijöttem a keserűségből. Szinte mintha azt mondtam volna: »Köszönöm!«”

„A sok negativitás és marhaság, amivel a pályafutásom elején szembesültem, lehetőé tette, hogy eljussak oda, ahol most vagyok. Sokat dolgoztam magamon az elmúlt években. Bajuszt növesztettem, minimárna-frizurát, elkezdett érdekelni más is a versenyzésen kívül, és elkezdtem azt mondani, amit én gondolok, nem azt, amit az emberek hallani akartak. Végre megtaláltam az egyensúlyt az életemben, és komolyan mondhatom, hogy 2026-ban boldogabb vagyok, mint valaha, és jobb versenyző vagyok, mint valaha.”

Bottas számára az utolsó mercedeses évek és az Alfa Romeónál töltött időszak is nehéz volt, tavaly a mezőnyből is kiszorult, az igazán mély lelki válságok viszont már elkerülték. Már nem csak egy lábon állt, már nem csak a versenyzés volt. Volt élete is.

És a Cadillac csapatánál megtalálta azt, amire vágyott. „Teljesen őszintén mondhatom: amikor Melbourne-ben az első versenyen visszatértem, az volt az egész pályafutásom legkülönlegesebb pillanata. Még az első versenyemnél is különlegesebb volt, mert akkoriban túl ideges voltam ahhoz, hogy élvezni tudjam. Idén Melbourne-ben a himnusz alatt  igazán megéltem az egészet. A másik huszonegy versenyzőre néztem, akik mind felsorakoztak, és úgy éreztem magam, mint karácsony estéjén. Arra gondoltam: »Az ördögbe! Visszatértem!«”

Zárásként Bottas kiemelte, még ma is az az őrült figura, aki már gyerekkorában is volt, még mindig megszállottja a versenyzésnek, de már látja a nagyobb képet és képes mindent a helyén kezelni. „Számomra minden volán mögött töltött nap egy jó nap. Még további hat évig versenyezni akarok. Talán hét. Talán nyolc. »Valtteri, te őrült vagy!« Igen, pontosan! Jobban szeretem ezt a sportot, mint bármikor. Szeretem a benzin és a gumik illatát. Szeretem az érzést, amikor egy új városba utazom. Szeretek leülni a csapatommal és csak az autóról beszélni órákon át. Már harminc év telt el azóta, hogy arra a gokartra ültem, és még mindig szeretem a lehető leggyorsabban róni a köröket. Valahányszor autóba ülök és leengedem a lábam, arra gondolok: »Hál’ Istennek még elérem a pedálokat. Hál’ Istennek megettem a zabkásámat!«”