Az előző F1-es bajnokságban úgy lett a négy élcsapat mögött 5. a meglepetésdobogókat is szállító Williams, hogy az év kezdetétől hangoztatta, nem fejleszti az az évi autóját, inkább a hosszú távú felemelkedésre és a 2026-os szabályváltozásokra való felkészülésre csoportosítja át a forrásait. Ilyen előzmények után okkal várhattunk volna hasonlóan erős folytatást Grove-tól, ám helyette egy kellemetlen blama következett: a 11 csapat közül egyedül ők nem jelentek meg a január végi első téli teszten Barcelonában, mivel nem készült el időben az autójuk.

A hírek akkor arról szóltak, hogy fennakadtak bizonyos törésteszteken, megcsúsztak a gyártással, ráadásul ezt csak vészmegoldással tudták orvosolni, aminek eredménye egy erősen túlsúlyos autó lett. A pletykák szerint az FW48-as több mint 20 kilogrammal volt az idei tömeghatár felett, ami lényegében esélytelenné tette őket a középmezőny legjobbjaival szemben.

A csapat Miamiban vitte pályára az első nagyobb fejlesztési csomagját, aminek egy kettős pontszerzés lett a gyümölcse. Carlos Sainz és Alexander Albon a 9-10. helyen zárt, majd megállapította: az autójuk nagyjából most van azon a szinten, amin az év elején lennie kellett volna.

Míg a tesztidőszakban a Williams csak ködösített a problémáiról és próbálta tagadni a súlyproblémákról szóló híreket, csapatfőnökük, James Vowles Miamiban végre részletesen beszélt arról, hogyan siklott félre az előszezonjuk, és hogyan került fel ez a sok kilogramm a „karcsúbbra” tervezett autójukra.

Alexander Albon (Fotó: XPB)

A szoftverhibáktól a túlsúlyos pánikautóig

Miközben pár éve egy végeláthatatlan és ódivatú Excel-táblázat (még mindig azon rendszerezték az egyes alkatrészeiket a modern szoftverek helyett) állt a nehéz helyzetük hátterében, ezúttal a bevezetett új szoftvereknél csúszott be a hiba.

„Miért volt zűrös? Pár éve nagy változtatásokat hajtottunk végre: bevezettük az ERP és a PLM rendszereket (ti. vállalati szoftverrendszerek, előbbi a folyamatok tervezését, utóbbi a gyártott termék életciklusát kezeli, a szerk.), ami a tervezés, szervezés és munka egy másfajta módját jelenti. Ez az első igazi autónk, amit úgy építettünk meg, hogy mindezt használtuk.”

„Elkövettünk pár hibát az általunk használt bizonyos a szoftverekkel. Ez volt az első alkalom, hogy egy teljesen új szabályok szerint épített autót a kezdetektől a végéig így terveztünk, és egyszerűen voltak nem hatékony részei a folyamatnak, amivel nem számoltunk. Miután kiderült, ez túlterhelte a rendszert”

– magyarázta Vowles.

Arra is rávilágított, hogyan lehetséges az, hogy miközben tavaly az első csapatok egyikeként álltak át teljesen a 2026-os autó fejlesztésére, mégis utolsó csapatként készültek el az idei autójukkal. „A szélcsatornában korán kezdtünk, ez nem kétséges, de az autó építését nem kezdtük korán, mert próbálod elnyújtani a szélcsatornás időt, ameddig csak tudod, és mi próbáltunk agresszívebbek lenni – még ha nem is egy bajnokesélyes csapat szintjén. Ez a legösszetettebb autó, amit eddig gyártottunk. Ha az alkatrészek számát nézem, kétszer annyiról van szó. Ha az váz alkatrészeit vagy a fejlesztési időt vesszük, minden másfélszer, kétszer összetettebb volt, és a folyamat nem ment zökkenőmentesen.”

„Amikor így alakul, nem sok lehetőséged van. Nem mehetsz másik gyártóhoz, mert mások már lefoglalták őket, szóval elkezdesz lemaradni, bajban vagy. Volt pár törésteszt, némelyiket hihetetlenül jól vettünk, mások nehezek voltak, és az egész rendszer egy nagyon nehéz időszakban lett nagyon leterhelve. És amikor kezdesz kifutni az időből, a legegyszerűbb növelni egy alkatrész tömegét, hogy az megfeleljen és tisztességes helyzetben legyél. Így nagyon hamar összejön egy nehéz autó.”

A Williams tehát a rendszereinek problémái miatt megcsúszott, majd elbukott teszteken, és ezzel ördögi körbe került. Ennek következménye lett az autójuk erőteljes túlsúlya – de az is, hogy a problémák miatt csak Miamira készült el az első fejlesztési csomagjuk, amivel eredetileg kezdeni tervezték az évet Ausztráliában.

„Ahogy egyre jobban lemaradtunk, már csak az volt a cél, hogy összerakjunk egy autót. Le kellett tehát mondanunk erről a fejlesztésről, amit valójában Melbourne-re szántunk. Néha talán nehéz megérteni, hogyan maradtunk le, de amikor elkezdesz pár hét késésbe kerülni, a dolgok egyszerűen összeomlanak.”

„Lényegében kellett egy fejlesztési alap – ez az elmúlt öt hét erről szólt –, hogy megfelelő mennyiségben és tartalékalkatrészekkel együtt hozhassunk egy szintet, amin javíthatunk. Nagyon más lett volna az évkezdés ezzel a (miami) csomaggal. Az autó még mindig nehéz, de már van teljesítmény. Most felhalmoztunk teljesítményjavító elemeket, és be kell osztanunk őket időben.”

James Vowles (Fotó: XPB)

Már lefogyott a Williams, de még csak elméletben…

Carlos Sainz a miami hétvégén azt mondta, az év utolsó szakaszáig tarthat, mire a megfelelő szintre hozzák az autójuk tömegét. Vowles elmagyarázta: ennek egyszerű oka van. A csapat elméletben már sikeresen a kívánt szintre tudta csökkenteni az FW48-as tömegét, ám a pályán futó verzió csak fokozatosan éri el ezt a tömeget, mivel ha minden csökkentett súlyú alkatrészt egyből bevetnének, nem maradna pénzük a teljesítmény javítását célzó fejlesztésekre.

Vowles szerint a tervezők már nem foglalkoznak a tömegcsökkentéssel, megtervezték, hogyan tüntethető el a többletsúly, sőt, 10 kilogrammal ezen érték alá is mentek. E projektek adottak, a költségvetési plafon viszont megköti a kezüket a megvalósítás terén. Egyszerűbben fogalmazva: várniuk kell.

„Hogy miért tart ilyen sokáig a tömeg csökkentése? A mérnöki munkát már elvégeztük, szóval a tervezők lényegében már nem terveznek. Viszont észszerűen kell gyártanod az alkatrészeket. Most pár kilóval csökkentettük a padlólemez tömegét, mert új padlólemezt készítettünk. De ugyanolyan első szárnyat nem akarsz gyártani pár kilóval könnyebb változatban, ennek már nincs értelme. Egy időben kell csinálni az aerodinamikai fejlesztéssel. Ez a hatékony módszer a költségplafon mellett.”

„Már most csökkenthettük volna, ha nem lenne költségvetési plafon. Megvan erre a kapacitásunk, és lényegében a teljes tömeget lecsökkenthettük volna. De bizonyos folyamatok miatt ezt menet közben kell megtennünk. Fájó ez, de egyensúlyoznunk kell az aerodinamikai teljesítmény és a tömegcsökkentés között” – emelte ki a csapatfőnök.

E fokozatosság azt jelenti, hogy minden elemnek akkor vezetik be a könnyített változatát, amikor azon teljesítményszintű fejlesztést is elvégeznek. Miamiban „pár kilót” faragtak a tömegen, és „minden versenyen pár kilóval” csökkenni fog az autójuk súlya.

Alexander Albon és Carlos Sainz (Fotó: XPB)

Fejlődés az év második feléig

Vowles elmondta, Kanadában további fejlesztések fognak érkezni, majd Monacóban egy nagyobb csomag. „Lesznek kisebb-nagyobb fejlesztések, amiket észre sem lehet majd venni. Aztán úgy négy versenyenként jönnek kézzelfoghatóbb újítások is.”

Hozzátette, miközben csapata reakciójával és a Miamiban elért fejlődéssel elégedett, mert bizonyították, hogy tudnak megfelelő tömegű autót gyártani, összességében az egész folyamat nehéz és fájó számukra. „Nem vagyunk bolondok, a közelében sem vagyunk annak, ahol tartani szeretnénk. Az Alpine még így is pár tizeddel gyorsabb nálunk, és a középmezőnyben nagyon-nagyon szoros a küzdelem. De az irány helyes. És én nem önmagában Miami miatt vagyok elégedett, hanem azzal, hogy van egy fejlesztési program, ami szinte minden versenyre kiterjed, egészen az augusztusi szünet utánig, és ami teljesítményjavulást fog hozni. Hiszem, hogy meg is tudjuk valósítani ezt.”

„Kár, hogy így kezdtünk, de nekem ez csak azt mutatja, hogy már nem az a csapat vagyunk, ami voltunk. Képesek vagyunk kirángatni magunkat ebből és visszatérni az élre” – mondta pozitívan a Williams főnöke.