2010 óta versenyez gyári csapatként a Mercedes a Forma–1-ben. A 2009-ben világbajnok Brawn GP-csapatra felépített gárda első húzóembere Michael Schumacher volt, akinek három év kihagyást követő visszatérése igazi szenzációként irányította a csillagosokra a figyelmet. A reflektorfényből csapattársának, Nico Rosbergnek már kevesebb jutott, holott az együtt töltött három évük során ő bizonyult az eredményesebbnek a házon belüli versengésben.

Rosberg a High Performance podcast vendégeként a 2010 és 2012 közötti időszakról is mesélt, és elmondta, ő feltörekvő fiatal tehetségként hogyan élte meg, hogy az F1 történetének legsikeresebb versenyzője mellett kellett helytállnia.

Rosberg látta, hogy mi hiányzott Schumachernek

A 2016-os világbajnok máig büszke arra, hogy le tudta győzni Schumachert a közös évek során – még akkor is, ha tudja, a rekordbajnok akkor már nem volt a csúcson. Rosberg részletezte, szerinte mi volt a probléma a rekordbajnoknál a visszatérést követő három évben, és miért láthattunk tőle például olyan rá nem jellemző hibákat, mint a 2012-es barcelonai ütközés Bruno Sennával, ami végül egy rajtbüntetést volt maga után, valamint azt, hogy Schumacher ezáltal elvesztette a monacói pole-ját és a győzelem esélyét a rá következő versenyhétvégén.

„Pontosan tudom, mi volt ez. A csúcspontok talán még akkor is nagyon közel voltak nála a korábbi legjobb formájához. Egy versenyző fő képessége viszont a gyors alkalmazkodókészség. Nagyon gyorsan tudunk alkalmazkodni új helyzetekhez, más tapadási viszonyokhoz, hiszen minden kör más a mi világunkban. Fogy az üzemanyag, a tapadás javul, minden kör más. Képesnek kell lenned jelen lenni és alkalmazkodni kanyarról kanyarra, körről körre. Ez volt az az egyetlen terület Michaelnél, aminél azt láttam, hogy nem volt már a legjobb formájában”

– mutatott rá Rosberg.

„A legjobb példa erre ez a DRS volt. A pályafutása során sosem használta a DRS-t, ami egyfajta turbólöketet adott és tizenöt kilométer/órával gyorsabbá tett az egyenesben. Ennek eredményeként úgy érkeztél meg egy kanyarhoz, ahogy amúgy sosem, mert tizenöt kilométer/órával gyorsabb voltál. És csak akkor, amikor előztél valakit.”

Michael Schumacher és Bruno Senna balesete a 2012-es Spanyol Nagydíjon (Fotó: XPB)

„Futotta a versenyét, mindig ugyanúgy csinálta azt a kanyart, aztán hirtelen érkezett Bruno Senna, megnyomta a DRS-gombot, és az agya elfelejtette emlékeztetni rá, hogy ez egy új helyzet. Ugyanazt a féktávot vette, mint az előző húsz körben, de tizenöt kilométer/órával nagyobb tempó mellett, ami miatt sokkal korábban kellett volna fékeznie, máskülönben kicsúszik. És ő ugyanott fékezett. Kiütötte maga elől Bruno Sennát, és komoly ütközés lett a vége. Ez volt az egyetlen apróság, amiben szerintem rosszabb volt, mint a fénykorában” – vélekedett.

Rosberget megkérdezték, Schumacher tudatában volt-e ennek és el tudta-e fogadni. A német szerint honfitára ekkoriban egyszerűen csak élvezte a versenyzést. „Ő nagyon magabiztos. És annyira a sport iránti szenvedély hajtja, hogy csak szerette a versenyzést és a sportot.”

„Biztosra veszem, hogy mentálisan nehéz volt számára, hogy mögöttem volt és balesetei voltak, de úgy vélem, nagyon jól kezelte ezt. Alapvetően továbbra is csak élvezte a pillanatot, jobban, mint a legtöbben élveznék ilyen helyzetben.”

„A média persze nagyon gyötörte őt, hiszen arra számítottak, hogy a Mercedeshez jön és világbajnok lesz. Erre a Mercedeshez jött, a tizenkettedik helyért küzdött, ütközött és még a névtelen csapattársa is legyőzte…” – nevetett.

Michael Schumacher kiesése a 2012-es Spanyol Nagydíjon (Fotó: XPB)

Mindennapi pszichoterror

Rosberg már korábban is beszélt arról, hogy Schumacher előszeretettel kóstolgatta őt pszichológiai trükkökkel. Elmondása szerint ez és a csapattársát körülvevő hihetetlen aura tette igazán nehézzé a három közös évüket. „Ő egy mentális harcos. Él-hal azért, hogy tönkretegye a csapattársát. De nem kimondott szándékkal, hanem hétköznapi módon, a szürke területek kihasználásával, napi szinten. Úgy kel fel reggel, hogy ez számára természetes. Nem kell erőltetnie magát, hogy tönkretegye mentálisan a csapattársát, nála így megy a versengés. Nagyon hétköznapi ez számára. És egész napon át!” – mondta Rosberg.

Példákat is említett. Előfordult, hogy Schumacher a pálya parkolójában félig szándékosan ráállt a Rosbergnek fenntartott helyre, hogy honfitársa ne tudjon beállni. „Csak két kerékkel ment át a fehér vonalon, pont úgy, hogy én már ne férjek be oda, mert meghúztam volna az autót, ha próbálkoztam volna. Ezzel kikészített, hiszen elkéstem a megbeszélésről. A legborzalmasabb érzés késve érkezni, miközben már mindenki ott van, a gyárból is mindenki bejelentkezik. Borzasztó, amikor azt mondják: »Bocs, még meg kell várnunk Nicót!«”

Egy másik esetnél Schumacher Monacóban idegelte ki Rosberget, amikor a verseny rajtja előtt bezárkózott az egyetlen elérhető vécébe, és addig bent maradt, amíg csapattársa kényszerből egy vödröt volt kénytelen vécéként használni… „Benn ül, nézi az óráját és tudja, hogy a legborzalmasabb dolog feszülten beülni a versenyautóba. Beülsz, eligazítod a biztonsági öved, és ott van az az ágyéki csat alul, aminél nagy a kockázat, rá kell fordítanod az időt, hogy nagyon pontosan helyezd el a dolgokat, mert a legrosszabb, amikor a pályára hajtva valami elcsúszik… Semmit nem tehetsz ilyenkor. Minden versenyző megtapasztalta már, milyen fájdalmas, hiszen amikor fékezel, lecsúszol erre a csatra, és ha valami nincs a megfelelő helyen, és hátra van egy óra, és tudod, hogy semmit sem tehetsz, az borzalmas” – mosolygott.

Nico Rosberg és Michael Schumacher (Fotó: XPB)

Rosberg elismerte, akkoriban túl fiatal volt ahhoz, hogy vegye a bátorságot, és Schumacher szemébe mondja, hogy elege van a folyamatos játszmákból.

„Ma megtenném. Már mindent tudok, és csak elé állnék, a szemébe néznék, és azt mondanám: »Michael, hagyd ezt a marhaságot, mert semmi értelme, és nem is helyes!«”

„Ma már megtenném. Az adott pillanatban talán sebezhetőnek tűnnék, de valójában ez erő. Látja, hogy szenvedek miatta, de a sebezhetőség megmutatása valójában szupererő. Félelmetesnek tűnik, de nagyon komoly hatása van” – mondta.

Az „isten” és a „levegő” a teremben…

Rosberg azonban nem csak ilyen szempontból sínylette meg a Schumacher mellett töltött három évet. Elmondása szerint azzal is nehéz volt mit kezdenie, hogy a hétszeres világbajnokot istenként tisztelték, míg ő sokszor csak levegőnek érezte magát mellette. Részben miatta is. „Ezekre a fickókra istenként tekintünk. Besétál a mérnöki szobába, és mindenki abbahagyja a munkát. Mindenki tátott szájjal nézi: »Michael Schumacher!« Szó szerint egy istenség, a legnagyobb versenyzők egyike.”

„A csapattársként eltöltött három évünk során egyszer sem mondta ki a nevem, miközben együtt ültünk az asztalnál a mérnöki megbeszéléseken. Nem is léteztem. Számára nem léteztem. A nevem említésével azt mutatta volna, hogy tisztel, de én nem léteztem, és ezzel lenyomott oda, én voltam a kicsi fickó, akinek még a nevét sem tudjuk…”

– mosolygott. „Sosem kérdezte, mit csinált Nico itt, egyetlen egyszer sem!”

Nico Rosberg és Michael Schumacher (Fotó: XPB)

Ez a helyzet azonban nem csak Schumacheren múlt. „A Williams mai csapatfőnöke, James Vowles akkor a stratégiai zsenink volt, és ő is el volt alélva ettől az istentől, aki közöttünk ült a szobában. Az egyik első verseny előtt magunk között voltunk, nagy nyomás mellett, és a stratégiáról beszéltünk, amiért James Vowles volt a felelős. Michaelre nézett és elmagyarázta neki a stratégiát, majd az én stratégiám jött, és miközben az én stratégiámról beszélt, az idő kilencven százalékában Michaelhez beszélt… Mintha én ott sem lettem volna. Mintha levegő lettem volna.”

Rosberg ezek után vette a bátorságot, és felhívta erre a problémára Vowles figyelmét, aki belátta, hogy igaza van, és a folytatásban már jobban odafigyelt Rosbergre.