Hiába ért célba a második helyen és hozott újabb 18 pontot Andrea Kimi Antonellin, George Russell egyáltalán nem távozott elégedetten a hazai versenyéről. A Brit Nagydíj hétvégéjén a Mercedes versenyzőjének esélye sem volt csapattársa ellen, aki folyamatosan 3-4 tizedmásodperccel gyorsabb volt nála Silverstone-ban.

Russell az időmérő edzés csalódása után azt nyilatkozta esélytelennek érzi magát egy hendikep miatt: autója az egyenesekben folyamatosan lassabb Antonelliénél, de az összes Mercedes-motort használó vetélytársénál. A brit aztán a másnapi versenyen is az erővesztésre panaszkodott.

„Végére kell járnunk az egyenesbeli tempó problémájának, mert nagyon bosszantó volt”

– jelezte csapatának a leintés után a rádión, amire Toto Wolff csapatfőnök egy kívülről furcsán ható válasszal szolgált: „George, az egyenesbeli sebesség rendben volt a versenyen.”

Wolff a futam után a médiának is azt mondta, hogy a vasárnapi futamon eltűnt a Russell által korábban említett teljesítményprobléma. „Valamilyen okból George nem találja a ritmust az autóval. Pénteken és szombaton emellett problémája volt a sebességgel is az egyenesekben” – fogalmazott az osztrák. „Egész hétvégén gondja volt az egyenesekben. Mi semmit sem láttunk a motorerővel kapcsolatosan az adatokon. Talán valamilyen mechanikai oka lehetett, akár szélárnyék vagy valami más. Az adatok megerősítik, hogy hátrányban volt, de nehéz azonosítani az okát.”

George Russell és Max Verstappen (Fotó: XPB)

Amit Antonelli jobban csinált Russellnél

A különös hátrány azonban nemcsak autóval/motorral kapcsolatos gondokról árulkodhatott, hanem Russell idei Mercedesszel kapcsolatos problémáiról is. Az Antonellivel való összevetés alapján elmondható, az olasz valóban minden egyenes végén pár kilométer/óra előnybe került Russell-lel szemben. Sőt, az időmérő edzésen a brit lényegében az egyenesekben szedte össze a közel 4 tizedmásodperces hátrányának nagy részét.

Miközben a Hangar-egyenesbe még azonos tempóval érkezett a két Mercedes, Antonelli a kigyorsításnál egyből 5 km/órás tempófölényre tett szert, amiből az egyenes végéig 0,157 másodperces előnyre tett szert. Stowe-ból kigyorsítva további 0,067 másodpercet nyert Russell-lel szemben, aki a célegyenes elején ismét veszített, így jött össze a 0,367 másodperces lemaradása.

E különbség a két versenyző stílusa közti eltérésről és az autóval való összhang mértékéről is árulkodik. A mai F1-ben az energiahasználat a döntő tényező, főleg egy olyan energiaszegény, de energiaigényes pályán, mint a silverstone-i.

A fenti adatok azt jelzik, hogy Russell egyszerűen több elektromos energiát kénytelen elhasználni a kigyorsítások során, és a titokzatos sebességhiányához az egyenesek végén az is hozzájárult, hogy nem maradt annyi energiája, mint Antonellinek.

Mindez jó látható tünete annak, amiről már Miamiban nyíltan beszélt: nehezebben találja az összhangot az idei autóval, mint Antonelli, akinek agresszívebb stílusa jobban passzol ehhez az autógenerációhoz. „Az érzés jó volt, a köridő viszont lassú. Voltak tőlem független tényezők, amiknek jelentős hatása volt erre az eredményre, de voltak velem kapcsolatos tényezők is. Még mindig nehezemre esik megérteni ezt az autót” – vallotta be Russell a silverstone-i verseny után.

George Russell (Fotó: XPB)

Így törtek felszínre Russell nehézségei?

A silverstone-i energiahiány jelzi, Russell mennyivel jobban szenved a kigyorsításoknál, mint Antonelli, és mennyivel bizonytalanabb a féktávokon.

A mai motorformula mellett minél gyorsabban halad át valaki egy kanyaron, annál jobb az energiahasználat szempontjából, hiszen a kigyorsítási fázisban annál kevesebb energiát kell elhasználnia az autó újbóli lendületbe hozásához, és annál tovább tart az energiája az egyenes végén. Antonellinél pontosan ez történt a brit pályán.

Az összefüggésekre a The Race elismert F1-es szakírója, Mark Hughes világított rá a legszemléletesebben. „A Brooklands és a Luffield jó példa. Noha ezen a szakaszon nagyjából ugyanannyi idő alatt jutott túl, Russell a Brooklandsben egyértelműen nem volt olyan jó, mivel 10 km/órával többet veszített a kijáratnál, ami azt jelenti, hogy onnantól a Luffieldig többet kellett gyorsulnia és több energiát használt el. Hasonló történt a Woodcote-on át a régi célegyenesen keresztül a Copse-ig, és ezen a szakaszon is közel ugyanolyanok a köridők. A Beckettsben ugyanaz a minta: Russell többet fékez, több lendületet veszít, amit vissza kell nyernie a kigyorsításnál. Ezzel korábban fogy el az energiája a Hangar-egyenesben, és minden egyes egyenesben időt veszít a kör hátralévő részében.”

A szakíró kiemelte, míg Antonelli csak a kör 9%-át töltötte fékezéssel, Russell a 11%-át, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy ennyivel több lendületet veszít, és ennyivel többet kell ellensúlyoznia az elektromotornak.

George Russell (Fotó: XPB)

Mindez nemcsak a végsebesség terén meglévő silverstone-i hátrányára jelenthet magyarázatot, de vissza is vezet Russell idei Mercedesszel kapcsolatos alapproblémájához, ami leginkább a kevésbé tapadó pályákon jön elő Antonellivel szemben: nem fékez és nem fordul el a kanyarokban olyan magabiztosan, mint csapattársa, nem érzi úgy a tapadást, mint az olasz.

Russellnek ezt a kódot kéne feltörnie ahhoz, hogy újra versenyben legyen Antonellivel. „Ha a bajnoki címért akarok harcolni, jobb teljesítmény kell. Jobbnak kell lennem, jobban kell dolgoznom a csapatommal” – jelentette ki a Brit Nagydíj után.

Leclerc példája a remény?

Russell korábban párhuzamba állította a saját Antonellivel szembeni tavalyi és idei helyzetét a Ferrarinál látott átrendeződéssel, vagyis azzal, hogy az egy éve még domináló Charles Leclerc is Lewis Hamilton árnyékába szorult idén. A monacói silverstone-i feltámadása ezek után most akár példa is lehet számára. Leclerc a brit időmérő előtt az energialeadás, a nyomaték vezérlésén változtatott, amivel elérte, hogy újra a megszokott stílusában vezethessen, de úgy, hogy ezzel ne veszítsen extra energiát a kanyarok közepén, illetve ne tegye ki magát az autó nagy nyomaték miatti megingásainak, ami például a barcelonai időmérős balesetéhez vezetett.

A ferrarisnál apró változtatások hatalmas különbséget eredményeztek, és bár nincs garancia arra, hogy a folytatásban nem lesznek újra problémái, látható, hogy olykor nem is hiányzik sok egy fordulathoz.

Leclerc esete és a Russellre váró kihívás is megmutatja, milyen módon hatott az idei motorformula az eltérő stílusú versenyzők teljesítményére, és milyen apróságok billenthetik egyik vagy másik irányba a mérleg nyelvét. Egy biztos, most Russellre is ráférne egy olyan „aha-élmény”, amilyet Leclerc Silverstone péntekjén élt át.