Milyen volt a tréning?
A mai nap lényegében a nulladik napunk a korábbi meccsünket követően (vasárnap este 1 000 mérfölddel arrébb, a Minnesota ellen léptek jégre – a szerk.), így csak kisebb csoportokban edzettünk. Én jógáztam, majd néhány kezelésen vettem részt, ez volt mára a programom.
Kanyarodjunk kicsit vissza az időben. Négy évesen kezdett el hokizni, ezt ön szerette volna, vagy a szülei biztatták erre?
Van egy hat évvel idősebb bátyám, aki abban az időben jégkorongozott, így én is voltam párszor hokicsarnokokban, amikor ő játszott.
Azonban én mindig is focizni akartam, az volt a kedvenc sportágam, nyaranta a nagyszüleimnél pedig mindenféle sportot kipróbáltam, de édesapám, aki nagyon szerette a jégkorongot, azt mondta, elmész és te is hokizol. Szóval nem volt túl sok választásom [nevet].
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Hamar megszerette ezt a sportot vagy kellett egy kis idő hozzá?
Az első edzésemen nagyon szorított a korcsolyám és emiatt fájt a lábam, de amikor gólt szereztem, az az érzés mindent megért, így azt mondtam utána, ez király, rendben, csinálom tovább.
11 éves koráig csatárt játszott, majd az akkori edzője visszarakta a védelembe. Milyen volt a váltás, mennyire tetszett az új szerepkör?
Szerettem gólokat lőni és elég gyors voltam, mondhatjuk, hogy a leggyorsabbak közé tartoztam, így sok helyzetet tudtam kialakítani. Aztán az edzőnek szüksége volt rám hátul, nem indokolta meg bővebben a döntését, így lényegében ottragadtam a védelemben.
Még csak 18 éves volt, amikor a 2018-as NHL drafton a Capitals kiválasztotta. Merre volt akkor, hogy fogadta a híreket?
Életem első világbajnokságán játszottam 18 évesen a draft előtt, rengeteg találkozóm volt különböző csapatok képviselőivel, elég sűrű volt az az időszak.
Dallasban voltam a draft helyszínén az ügynökömmel, ha jól emlékszem, a második kör 46. helyén választottak ki. Hihetetlenül jó érzés volt, nem is hallottam a nevem, csak az akkori csapatom nevét, ahonnan kiválasztottak. Mivel tudtam, hogy az IK Oskarshamnból csak én jöhettem szóba a drafton, ezért roppant boldog voltam.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Milyen volt ilyen fiatalon edzőtáborozni világsztárokkal, hogy fogadta a csapat és ki lett az első barátja, mentora az öltözőben?
Az első táborom az újoncokkal volt, rögtön a draft után. Őszintén nem ismertem senkit, de aztán pár sráccal jóban lettem. A napjainkat rengeteg edzéssel, súlyzózással és számomra új dolgokkal töltöttük. Eszméletlenül izgalmas időszak volt ez számomra, rendkívül boldog voltam, hogy a Washington csapatánál lehetek, ráadásul abban az évben nyerték meg a Stanley Kupát is.
A nagy csapatnál szeptemberben kezdődtek az edzések, az edzőtábor, onnan Jakub Vrana és Vitek Vanecek voltak nagyon kedvesek velem, sok időt töltöttem velük. Michal Kempny is többször csatlakozott hozzánk, együtt jártunk el kikapcsolódni szabadidőnkben.
A 42-es mezszámot kapta vagy kérte?
Nem, ezt a kiválasztásom után az újonc edzőtáborban kaptam, nem én kértem, aztán rajtam maradt. Ezt követően még egy évet Svédországban töltöttem az ottani ligában, majd visszajöttem az NHL-be és ugyanaz a számom maradt, de igazából négy plusz kettő az hat, ami meg a kedvenc számom, szóval nekem ez így teljesen rendben.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Pár helyen azt olvastam, hogy vannak magyar felmenői. Ez igaz? Tud még esetleg pár szót magyarul?
Igen, a nevem, Fehérváry, az nyilvánvalóan magyar eredetű név. Édesapám Szlovákia azon részén nőtt fel, amin történelmi okokból az emberek nagyrésze magyar volt, magyar nevekkel és magyarul is beszéltek.
Én azonban már Pozsonyban töltöttem a gyerekkorom, így nem beszélem a nyelvet, csak néhány káromkodást ismerek. Pontosan nem tudom a családfánk történetét, de valószínűleg édesapám oldaláról a családunk Magyarországról származik.
Melyik játékosok jutnának először az eszébe, ha azt mondanám, védőként nem egyszerű ellenük?
Nos, elsőnek az egyik legtechnikásabb hokist, Conor McDavidet mondanám (az Edmonton játékosa). Ugyanakkor van még pár srác, akiket nagyon nehéz levédekezni, és emiatt nem jó ellenük játszani. Nathan MacKinnon (a címvédő Colorado hokisa) is másik ligát képvisel, rendkívül erős, gyors és jó a keze is, így roppant nehéz ellene is jégre lépni.
A csapatban olyan nagyságok mellett játszik, mint Nicklas Bäckström, vagy a Gretzky-rekordokat üldöző Alexander Ovechkin. A mérkőzéseken és edzéseken kívül is összejárnak a többiekkel?
Úgy gondolom, nagyon jó kis csapatunk van ebből a szempontból is. Kicsit idősebbek nálam a többiek, de szeretünk együtt lenni, elmenni például vacsorázni vagy csak simán kikapcsolódni valahol.
Ilyen sűrű menetrend mellett lehet horgászni a szezon közben?
Szeretnék nagyon, de ilyen versenynaptár mellett nem igazán lehetséges, plusz Washington környékén erre nincs is sok lehetőség. Itt vannak velem a horgászbotjaim, szeretnék menni majd a szezon után, talán április-májusban lehet róla majd szó. Már régóta nem voltam, de már várom, hogy újra mehessek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Hogy néz ki általában egy hete?
Minden hét más, egy közös van bennük, összesen egy napunk szabad a hétből. Általában rengeteget utazunk a meccsek miatt, aztán vagy mérkőzés van vagy edzésen kell jégre lépnünk.
Az edzőink döntenek, mikor, mit csinálunk, de a csapat teljesítményétől függ, hogyan épül fel egy edzés és ki vesz rajta részt kötelezően vagy opcionálisan. Épp ezért erre a kérdésre nehéz konkrét választ adni.
Volt már bunyója az NHL-ben?
Még nem volt komolyabb verekedésem, nem keresem rá a lehetőséget, de ha szembe jönne velem, akkor nem térnék ki előle. Van néhány sérülésem és úgy gondolom, ezek egy bunyóval még könnyebben rosszabbra fordulhatnak, ezért nem vagyok nagy rajongója ennek. Persze ez is része a játéknak és annak is kell maradnia, de nem az a fajta hokis vagyok, aki állandóan bunyózna a jégen, amint erre lehetősége adódik.
Miben kellene fejlődnie még a játékában?
Jobbnak kell lennem a pakkal, magabiztosabb lehetnék a játéképítésben a saját harmadunkból kiindulva. Szerintem a támadójátékomon is még mindig lehetne mit fejleszteni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mik a céljai a csapattal és a nemzeti válogatottal ebben a szezonban?
Elég nehéznek tűnik a helyzetünk, hogy elérjük a rájátszást érő helyek valamelyikét, de én továbbra is hiszek benne, hogy erre van még esélyünk, meg amúgy is az a fajta ember vagyok, aki a végsőkig bizakodik. Ehhez egy kicsit jobban kell játszanunk, továbbra is keményen kell dolgoznunk és hinnünk kell magukban. A playoff elérése most a legnagyobb célom a Washingtonnal.
A válogatott kapcsán még nehéz mit mondani, mert ez attól függ, hányadikak leszünk az NHL-ben, mi lesz velünk. Mindig örömmel képviselem Szlovákiát a tornákon, és ha minden úgy alakul és egészséges leszek, akkor természetesen játszani szeretnék a nemzeti együttesben.
Mivel kapcsolja ki magát?
Nem vagyok az a Playstation vagy számítógép kedvelő típus, így inkább kint szeretek lenni, sétálni. Igyekszem együtt lenni a barátnőmmel, vagy elmenni, golfozni, ami itt a fővárosban egy fokkal könnyebb, mint horgászhelyeket találni [nevet].
A családommal majdnem naponta beszélünk telefonon vagy az interneten keresztül, próbálunk minél többet egymással lenni ily módon.