A magyar női jégkorong-válogatott drámai körülmények között 2–1-re kikapott a német csapattól a bremerhaveni selejtező utolsó mérkőzésén, és ezzel nem jutott ki a jövő évi olimpiára. A magyar válogatott a tornán előbb 3–1-re legyőzte a szlovákokat, majd hosszabbításban 3–2-re az osztrákokat, így vasárnap ki-ki mérkőzést vívott a házigazda németekkel az olimpiai kijutásért.

A hazaiak emberleőnyben szereztek vezetést, ám hetven másodperc múlva Seregély Míra egyenlített, ugyancsak létszámfölényes helyzetben. A harmadik harmad elején a németek megint gólt lőttek, erre viszont nem jött időben válasz. A kapus lehozatalakor a honosított Baker Taylor néhány tized másodperccel a rendes játékidő letelte után lőtt Sandra Abstreiter lábai között a kapuba. A visszajátszáskor kiderült, hogy valóban időn túl került a korong a gólvonal mögé.

„Igazán ritka az ilyen szituáció, pedig tudtuk, hogy ilyen izgalmas lesz hiszen négy egyforma képességű csapat vett részt a selejtezőn. Bár a szlovákoknak folyamatosan ment el a kedvük és egyre mélyebbre süllyedtek. Olyan volt az egész, mintha egy atlétikai versenyen csak a célfotó döntene” – mondta a hihetetlen izgalmakról Spiller István, az M4 Sport szakértője.

Sajnos nem is kell olyan régre visszamenni, hogy ilyen balszerencsés utolsó pillanatokra emlékezzünk a magyar sportban, hiszen tavaly tavasszal a női kosárlabda-válogatott olimpiai selejtezőjében volt hasonló drámai végjáték, amikor az utolsó magyar dobás a gyűrűről kifelé perdült, így kikaptunk a spanyoloktól és lemaradtunk az olimpiáról.

„Ha egy egyetemi vizsgára becsületesen felkészülnek akkor lehet, húszból húszan átmennek. Ha a sportban húszan elindulnak és mind becsülettel felkészültek, akkor is csak egy győztes lesz. Néhány sportágban – úszás, torna – előfordulhat holtverseny, de csapatsportágban ilyen nincs, ott csak egy győztes lesz. Hiába tettek bele mindent, el kell fogadni az eredményt, mert valóban látszik, tényszerű bizonyíték van, hogy magyar szempontból sajnos időn túl esett a gól” – mondta a szakember a döntő szituációról, illetve arról, miként lehet egy ilyen vereséget feldolgozni.

Hozzátette, amíg kosárlabdában, ha elengedik a labdát, és lejár az idő, érvényes a kosár, de ott egy tehetetlen test repül. A jégkorongban viszont be kell mennie a korongnak a teljes terjedelmével a dudaszó pillanatáig. „A visszajátszásból látszik, amikor Baker lő, akkor már 0.0-n áll az óra. Ez ilyenkor a lelkeknek kicsit gyógyír talán.”

Elmondta, úgy van az időmérő rendszer össze állítva, csak akkor tud felgyulladni egy-egy lámpa, vagy akkor indul el a szünetet jelző időmérés, amikor a másik lejárt. A játékvetető ezért nem értette, mi miért kérünk videózást, mert fizikailag képtelenség elindítani a szünet órát, ha nem telik le a meccs, a bírók nem felelnek az óráért, a számítógép generálja a szünetórát.

„Úgy látom, van még egy téveszme az ügyben. A kapu mellett álló bíró rámutat a korongra és olyan mozdulatot tesz, ami gólt mutat. De valójában ez nem ítélet az ő részéről, csak annak a realizálása, hogy a korong a kapuba került. Ez még nem jelent automatikusan gólt, azt még el kell utána dönteni, hogy időben és szabályos körülmények között esett a találat.”

Sokaknak feltűnhetett, hogy az utolsó pillanatban a német játékosok nagy része már a jégen volt ünnepelni. A kézilabdában és a vízilabdában büntető jár azért, ha valaki a játékidő letelte előtt befut a pályára vagy beugrik a vízbe, és ezekben a sportágakban egy büntető többnyire gólt ér.

„A jégkorongban viszont létezik a késleltetett kiállítás intézménye. Ha szabálytalankodsz, de nálad marad a korong, megy tovább a játék, csak akkor fújják le a kiállítást, ha kikerül a játéktéren kívülre a korong, vagy bekerül a kapuba, vagy az ellenfélhez átszáll a korongbirtoklás joga. Itt még volt hátra több mint egy másodperc amikor betotyogott néhány túlzott örömű német. De ők tevékenyen nem avatkoztak a játékba, nem zavarták a lövő játékost, nem álltak be a kapu elé vagy a lövő sávba, nem nyúltak hozzá a gólt szerző Bakerhez, tehát a korong birtoklás joga nem szállt át hozzájuk. Ha a játékvezető esetleg azt jelzi, hogy túl sok játékos van a jégen, akkor is letelt volna az idő, maximum a meccs után kiállított volna egy németet, aminek semmi jelentősége nem lett volna” – mondta Spiller.

„Szeretnék mindenkit megnyugtatni, valóban 2–1 a végeredmény és nem kell rágódni rajta” – összegzett. Hozzátette, a németek közel álltak hozzá. hogy a négy évvel ezelőtti drámájukat átéljék.

„Akkor ugyanúgy otthon játszották a selejtező utolsó körét, az utolsó meccsen dőlt el, hogy kijutnak vagy sem, és ott a dánok mentek tovább büntetőkkel. Magyarán négy éven belül kétszer is ilyen utolsó pillanatos drámával dőlt el az olimpiai részvételük, akkor nem sikerült, most igen, sajnos a mi kárunkra„.

A szakember szerint a magyar női jégkorongban jól látható a folyamatos fejlődés. „Jó a versenyeztetés, a nagyon ügyes lányokat sokáig engedik a fiúk között játszani. Jó az utánpótlás is így a fiatalok is nagyobb eséllyel tudnak kijutni akár a tengeren túlra, akár Észak-Európába ahol erősebb a női vonal, ami világszerte fejlődik, hiszen amíg korábban nyolc csapat jutott ki az olimpiára, most már tíz és akarnak tizenkettőt is. És mi ezt jól kezeljük, ennek a fő vezére Kolbenheyer Zsuzsa, aki játékos volt, sportvezető, majd a nemzetközi szövetség vezető testületének tagja, tavaly óta a magyar szövetség elnöke” – mondta Spiller a folyamatos fejlődés okáról.

Úgy véli, a lányok pedig élnek ezzel a lehetőséggel, hiszen most is nagyon egyben volt a csapat, és hozzá kell szokni, azáltal, hogy ez az olimpiai selejtezős rendszer állandósuló, mi mindig bele fogunk esni ebbe az utolsó selejtező körbe. „Ha a fiatalok továbbra is ilyen ütemben jönnek fel, akkor továbbra is lesz lehetőségünk. Ez a csapat a Divízió 3-ban kezdte, most a világranglistán a 10. helyen vagyunk, bízom benne, hamarosan eljön az idő, hogy kivívjuk a történelmi olimpiai szereplést.”