A Kazahsztán elleni győzelemnek (4–2) köszönhetően maradt az A-csoport tagja a magyar együttes, amelynek sorsa a világbajnokság egyik utolsó csoportmeccsén, a Svájc–Kazahsztán (4–1) meccsen dőlt el. Majoross Gergely nem nézte ezt a sorsdöntő találkozót és azt is elárulta, hogy miért.
„Nem szeretem az ilyet, mert túl nagy a bevonódás, de semmi ráhatásod nincs és ezt a kombót nem szeretem, így igyekeztem távol maradni tőle. Nem nagyon sikerült, mert mindenki nézte és örült vagy szomorkodott, mikor mit hozott a meccs. Az amszterdami reptéren voltunk, amikor tartott a mérkőzés és szerencsére vége lett mielőtt újra felszálltunk volna. Jó volt a hangulat hazafelé, de semmi különös nem történt. Az volt az elvárt, hogy nyernek a svájciak, a fejében mindenkinek az volt, hogy a bennmaradás meg kell, hogy legyen.”
A feljutás ténye önmagában is óriási dolog, de egy kis hiányérzete így is van a szövetségi kapitánynak: „Jó lett volna a szurkolókkal közösen a pályán átélni, nagy élmény lett volna.”
Majoross Gergely szerencsés helyzetben van, hiszen 2008-ban, játékosként részese volt a feljutásnak, amit azóta is szapporói-csodaként emlegetnek sportágban. Az akkori meglepetéssel talán csak a mostani helyzet vetekedhet.
„Szappororól azt gondolom, hogy az tényleg csoda volt, a bennmaradás nem az. Sőt, egyik feljutásról sem a többi közül, ami kritikája is a 2008 előtti időszaknak. Amilyen körülmények közül érkeztünk, amilyen utánpótlás-felkészítés állt mögöttünk, azok alapján senki sem gondolhatta, hogy egyszer feljutunk. A bennmaradás a mai generáció tudástárának az elismerése, készen álltak arra, hogy meccset nyerjenek az A-csoportban. Ez megalapozott siker.”

Magyar szövetségi kapitánynak nem könnyű lenni, hiszen a csapat sokkal magasabban jegyzett válogatottakkal találkozik. Talán nem is könnyű mit mondani az ilyen mérkőzések előtt.
„Nagy feladat. Mindenki azért dolgozik, hogy sikereket érjenek el, de ez egy más helyzet. Elérhető, de motiváló célokat kell állítani a csapat elé, nem ábrándokat kell kergetni. Nekünk csak magunk felé lehetnek elvárásaink, amelyeket nem könnyű elérni. Nagyon kell tudni örülni apró sikereknek, például annak, hogy 1–1-es harmadot játszunk a világbajnok ellen.”
Majoross Gergely elmondta, hogy a világbajnokság minden meccsét komolyan vette a válogatott, mert az a célja, hogy közelebb lépjen a középmezőny csapataihoz, Dániához és Norvégiához.
„A kazah meccsig nem volt mit tartalékolni, mert tudtuk, hogy addig lesz energia mindenkiben. A problémák utána jöttek. A célunk az, hogy három-öt év alatt szeretnénk feljebb jutni és ha ezt komolyan gondoljuk, akkor minden találkozót komolyan kell venni.”
A szövetségi kapitány elárulta, hogy a magyar válogatott harcmodorában benne van az, hogy megnyomja a harmadok elejét – ennek köszönhető, hogy a kazahok ellen két játékrész kezdete után is betalált a csapat –, ám ez nem minden mérkőzés előtt látszik.
A Svájc elleni 10–0-s vereség lógott ki a meccsek sorából, ám ezzel kapcsolatban Majoross Gergely elmondta, hogy egy ilyen különbségű vereség a kisebb csapatoknál előfordul, persze a jövőben szeretné elkerülni. Azt is kiemelte, hogy a norvégok elleni 1–0-s vereségben is benne volt a svájciaktól elszenvedett kiütés, no meg az is, hogy az északiak pihenőnap után találkoztak a magyar csapattal.
A bennmaradás a kapitány szerint nem volt csoda, ám az kérdés, hogy mit jelent ez a hazai jégkorongnak.
„Soha nem volt még olyan, hogy mi megéljük az élményeket, megértjük a nehézségeket és egy év múlva újra ott leszünk. Olyan volt már, hogy feljutottunk és kiesetünk, így a megszerzett tapasztalatok elszálltak, mert nem lehetett tudni, mikor jutunk fel újra. Mindenki tudja, hogy mire készül és Magyarország ott lesz. A stáb nagyon motivált abban, hogy megtalálja azokat a kulcspontokat, amelyeket egy év alatt lehet javítani, három év alatt fejleszteni, vagy egészen vissza kell nyúlni az utánpótláshoz.”
Ha már a fiatalok: „Ami velünk történt ez mindannyiunk sikere, ehhez kellenek azok, akik a kicsiket, a hat-nyolc éveseket elindítják. Ehhez kell egy jó rendszer, amely megszilárdítja a sportág szeretetét, vagyis azt, hogy a srácok nem hagyják el a sportágat. A mostani utánpótlás rendszerünk nem képes olyan játékosokat nevelni, mint a svájci éltjátékosok. El kell gondolkodni azon, hogy mit kell másként csinálni. Ami most van az szuper, de önkritikusnak kell lennünk és ha tartósan ott akarunk maradni, ahol most vagyunk, akkor változtatni kell.”
Majoross Gergely kiemelte, hogy immár sok játékos szerepel külföldön, de ezzel is óvatosnak kell lenni és a szövetségnek támogatást kell nyújtani a tehetségeknek. És ha már légiósok, akkor mindig adja magát a kérdés, hogy mikor lesz magyar játékos az NHL-ben.
„Van egy Szongoth Dománunk, akinél aktuális ez a felvetés. Ezzel nem helyezünk rá nagy nyomást, mert ezt mindenki tudja, nagy körülötte a felhajtás. Állandóan NHL megfigyelők nézik a válogatott meccseken. Nagy lökés lenne, ha az első magyar aláírna és jégre is lépne. Szuper Levi volt ehhez a legközelebb, de a kispadról nem szállt be. Ha ezt át tudnánk szakítani, pláne egy mezőnyjátékossal, akkor az óriási lépés lenne mindenkinek. Büszkének kell lennünk rá, hogy ő itt van, de fel kell tennünk a kérdést, hogy miért nincs öt? Ha Dománt előkelő helyen kiválasztják, akkor az ránk irányítja a figyelmet és a következő generációnak könnyebbe lesz.”

Majoross Gergely 2024 májusa óta vezeti szövetségi kapitányként a válogatottat. A stábnak korábban is tagja volt, ám 2020-ban megköszönték neki a munkát: „Személyes okai voltak annak, hogy kitettek a stábból, nem értettem az okokat, de nem is izgat. Óriási szerepet játszott a szövetség abban, hogy milyen edző lettem. Ezért mindig is hálás leszek. Öt évet voltam külföldön, kerestem a kihívásokat és meg is találtam.”
A szövetségi kapitány dolgozott Szlovákiában, vagyis abban az országban, amelynek a jégkorongja sokkal magasabban jegyzett, mint a miénk.
„Jó kérdés, hogy miért vittek oda. A szlovák hoki közeg is így fogadott, nem nagyon van magyar az érsekújvári hokiban a tulajdonoson és a felszerelés menedzseren kívül. Vagyis a nyelv semmi előnyt nem jelentett.”
Hat évvel ezelőtt Majoross Gergely beugróként volt már szövetségi kapitánya, hiszen Jarmo Tolvanen betegsége miatt nem tudott elutazni a kazahsztáni Divízió 1-es világbajnokságra és az akkor másodedzőként Majoross kapta meg a feladatot: „Nem volt más megoldás, de tudtam, hogy ebből jól nem jöhetek ki, mert ha siker lesz, az nem az enyém, a kudarc viszont igen. Inkább kudarc lett, de szerencsére nem estünk ki.”
A szövetségi kapitány arról is beszélt, hogy meglátása szerint óriási jelentősége van a csapat mentális felkészítésének.
„A magyar válogatottban mindenkinek mindent bele kell adnia. Ha mi leülünk egy megbeszélésre, akkor azt kell megnyerni, vagyis a végén úgy álljunk fel, hogy jobbak vagyunk, mint voltunk az elején. Ez az a győzelem, amire állandóan lehet építeni.”

A játékoskarrierjére visszagondolva Majoross Gergely elmondta, hogy nem nagyon tud olyan döntés mondani, amit később megbánt volna, mert ha rossz irányba lépett, akkor igyekezett tanulni belőle, azt is hozzátette, hogy jobban élvezi az edzősködést, mint annak idején a játékos pályafutását, pedig az is eseménydús volt.
A beszélgetés végén szó esett a jövőről is és a válogatott esélyeiről.
„Sok múlik majd az ellenfeleket, de könnyebb nem lesz, mint idén. Remélem, magunkhoz képest előre tudunk lépni és ezzel adunk magunknak esélyt arra, hogy ismét sikeresek legyünk. Nem leszek elégedett, ha jövőre egy győzelemmel maradunk a csoportban. Az is lehet, hogy viszonylag elégedett leszek kiesés esetén, az is lehet, hogy egyáltalán nem leszek elégedett, ha bennmaradunk. Pontosan értem, hogy azt várják tőlem, hogy az elitben maradjon a válogatott. Azt szeretném, ha hét jobb meccset játszanánk, mint idén és nyerjünk néhány találkozót.”