Fazekas-Zur 2009-ben költözött Kaliforniába, akkor az sem tűnt egyértelműnek, hogy folytatja a versenyzést. Zöld kártya híján azonban visszaült a kajakba, bekerült az amerikai csapatba, azonban a bürokrácia malmai lassan őröltek, így nem jutott útlevélhez.
„Nem volt más lehetőségem, mint magyar színekben versenyezni, úgyhogy úgy döntöttem, megpróbálom otthon” – választotta a nehéz utat, hiszen a közismerten bombaerős hazai mezőnyben harcolta ki a helyét. A németek ’92 óta tartó hegemóniája ellenére teher nélkül, önbizalommal tele érkeztek Londonba, hiszen a világbajnokságokon azért bizonyították a magyar egységek, hogy mindenkit képesek legyőzni. „Nagyon vártuk, hogy végre megtörjük ezt a hosszú időszakot, amikor nem tudtunk olimpiát nyerni.”
A pekingi ezüstnégyeshez képest Janics Natasa helyén Fazekas-Zur számított az egyetlen új beülőnek, ám mivel a csapathajók állandó változásban vannak, nem volt gondja a beilleszkedéssel. Végül a fehéroroszok adták fel a leckét a Kovács Katalinnal, Kozák Danutával és Szabó Gabriellával alkotott kvartettnek.
„A negyedik lyukban nem érzékelem nagyon, hogy ki van előttünk, meg ki nem, mert csak lapáthadakat látok mindenfelé körülöttünk – idézte fel a döntőt, melyben pillanatnyi koncentrációvesztés sem kockáztatott meg, hogy felmérje, tényleg a negyedik ember evez-e mellette, vagy a harmadik. – Én csak a Kati hátát néztem és mindent beleadtam. Aztán hogy hol voltunk, csak akkor tudtam, mikor beértünk a célba és oldalra néztem.”
Amilyen felhőtlenül emléke londoni, annyira stresszes a riói. A kettő között anya lett, és kisfia betegeskedett akkoriban, így nem tudta élvezni azt a nyarat, még azt követően sem, hogy visszakerült a négyesbe, melyben Csipes Tamara számított új arcnak.
„Csak legyünk már túl rajta” – árulta el milyen érzések kavarogtak benne, ami még a helyszínen sem enyhült. Ráadásul nagyon izgult, mert megragadt benne egy korábbi hibája és félt, el ne kövesse ismét. „A verseny után is nagyon nehezen esett le, huhh, jaj de jó, most nyertünk” – merengett a négy évvel ezelőtti ambivalens élményeken.
Azóta második fia is megszületett, de Tokiót is célba vette, bár férjével, Rami Zurral, aki egyben az edzője is újratervezés előtt állnak, mert a játékok halasztása és az, hogy a győri egyesület nem támogatja tovább, átírta a terveit. Viszont nem szeretné veszni hagyni az eddig beletett munkát. Tudja, nincs bérelt helye, főleg miután a tavalyi szegedi vb-re nem jutott ki. „De más egy olimpiai év, mint egy nem olimpiai, és most ugye kettő van.”
A teljes beszélgetés a videóra kattintva tekinthető meg: