search

logo, social, vissza gomb

logo

text logo

search

Élő Eredmények

Aranyrögök takarják a kincsesbányák kapuját? A Ronaldo-dilemma létezik, és nem csak a portugáloknál

m4sport.hu | Petykó Adrián
A szép emlékek a labdarúgásban is megnehezítik az elköszönést a nagy idők nagy tanúitól, hiszen hogyan határozható meg objektívan, mikortól tehertétel a korosodó generáció jelenléte – a H csoportban Portugália és Uruguay is e dilemma mentén tekint a világbajokság elé.

Alighanem az emberi kultúra evolúciójával járó jelenség, mikor a hatalomban, vagy a tudomány és az élet számtalan területén korszakokat meghatározó alakok nem vesznek tudomást, vagy nem akarnak tudomást venni a felettük vagy vívmányaik aktualitása felett is ketyegő óráról. Mert ha az uralkodó hatalma nem párosult bölcsességgel és nem képes kiadni kezéből a jogart, vagy ha a legnagyobb koponya már nem nyitott és elfelejti, hogy hajdan ő is dogmákat rombolt le, a haladás útjába áll – a közös történet fölé emeli a sajátját. Konzervatív és innovatív energiák örök párharca ez, de nem feltétlen pozícióféltés, rossz szándék vezérli. El sem kell távolodnunk a futballtól, hogy megértsük, hiszen e folyamat a lehető legtermészetesebben nyilvánul meg, midőn egy tehetséges garnitúra önkéntelenül korlátozza az utána jövők kilátásait. Kiváltképp, ha szállítja is a hőn áhított beteljesülést.

Noha szenzációhajhász mindennapjainkban ingyen osztogatjuk az aranygeneráció jelzőt – lásd belgák, akiket tényszerűen maximum (vébé)bronzgenerációként emlegethetnénk –, de Portugália és Uruguay a 2010-es években tényleg felért a csúcsra. A futballvilág leginkább felülteljesítő országai – a 2016-os Európa-bajnokság, illetve a 2011-es Copa América megnyerésével – valódi aranycsapatokat neveltek ki.

Tanulmányok támasztják alá, hogy a labdarúgásban a GDP és a lakosságszám korrelál az eredményességgel (viszonyításként: a jó 10 milliós Portugália és a 3,5 milliós Uruguay egy főre eső GDP-je kevesebb a magyarokénál¹), de van valami, ami továbbra is előnyt jelenthet: a megfelelően ápolt tradíciók.

A felhalmozott és frissen tartott tudás puszta másolásából ugyanis hiányzik a tapasztalati tőke. Ezért nem képesek behozni a cirka évszázados hátárnyt a jellegzetességeiket importált fegyelmezettségre cserélő afrikai, vagy az improvizációt áldozatkészségükkel kiölő távol-keleti országok. „Kisebbrendűségi komplexusuk van, és a hagyományt sem lehet megvásárolni (…) a legfontosabb lenne rávenni őket, hogy a saját fejükkel gondolkodjanak, ne másokéval”summázta a japán szövetségi kapitányként szerzett tapasztalatait egykoron Ivica Osim.

A tudásmegosztás akkor alkotó, ha organikus a brainstorming. Ha a szabadon szárnyaló eszmecserékből az egyediségekhez illeszthető gondolatok születnek. Ahogy Nyugat-Európa már az előtt hegemóniát épített ki (BEK/BL, vb, Eb), hogy anyagilag bebetonozta volna azt.

Cristiano Ronaldo a portugál válogatott csapatkapitányaként magasba emeli a 2016-os Európa-bajnoki trófeát (MTI/Illyés Tibor)

Portugália labdarúgása a hatvanas évekig alig adott életjeleket magáról, mígnem António Salazar rezsimje alányúlt (vébébronz, Benfica, Eusébio), amit a szomszéd diktatúra inspirálhatott, Franco tábornokkal és a Real Madriddal. De nem a semmiből ácsoltak légvárat, az Atlanti-óceán partján komoly múltja volt a játéknak, jelentős magyar befolyással: Hertzka Lipót és megannyi honfi- és edzőtársa a második világháborúval véget érő periódusban, a nem elhanyagolható 14 bezsákolt bajnoki címen túl lényegében a Duna-menti iskola importőreiként lefektették a portugál futball alapjait, formálták az arról való gondolkodást és meghatározták a stílusát. (Ha már szóba jött, a Real is Hertzkával húzta be az első és sokáig egyetlen bajnoki elsőségét.)

A tengerentúlon Uruguay, egészen pontosan Montevideo és a szemközti Buenos Aires pezsgő atmoszférája – a közben felbomló – Monarchia nagyvárosait, Bécset, Budapestet, Prágát idézte, sőt nem vébédöntősök, hanem vébé-(és olimpiai) győztesek keltetője volt. Ahogy latin országokhoz illik, a nagy kékség mindkét oldalán vallásos szenvedéllyel kötődtek csapataikhoz, és ez a hullámvölgyek ellenére sem lankadt, ha más nem, egy-egy kultikus ikon mindig akadt, aki fenntarthatta az érdeklődést. Az új évezred pedig új reményeket hozott. Álvaro Recoba és a valaha látott egyik legtökéletesebb bal láb ide vagy oda, Luis Suárezék berobbanását megelőzően, 1990 és a negyedik helyet hozó 2010-es viadal között az uruk mindössze egyszer jutottak ki, akkor is nyert meccs nélkül ragadtak a csoportban. Az elmúlt tornákon viszont rendre megélték a kieséses szakaszt.

Cristiano Ronaldo feltűnése ennél is élesebb határvonal. A portugálok előtte csupán háromszor jártak vébén, vele zsinórban ötödször, még ha a bemutatkozó, negyedikként zárt 2006-os óta vele sem alkottak maradandót. A sóvárogással teli szünet lezárása – az uruguayiaknak addig sosem kellett 16 évet várni az újabb Copa-sikerre –, valamint az ismeretlen magasságok meghódítása – az Eb a portugálok első felnőtt válogatott trófeája –, aztán végérvényesen bebetonozta az ikonok státuszát. Ám az idő vasfoga mindenkit megrág, ugyanakkor nem mindenki öregszik szépen.

A portugálok lájtos csoportban kényszerültek pótselejtezőre, amelynél bemákolták, hogy az olaszok helyett az észak-macedónok jöjjenek szembe Katarért, és ehhez egy körrel korábban nem ártott megúszni a törökök tizenegyesét sem, amellyel a hajárban egyenlíthettek volna. Nem újdonság a hiányérzet a BL-főtáblás hazai klubokon kívül kizárólag topligákból összeálló keretük ismeretében, mintha valami visszafogná a bennük rejlő potenciált. Talán a legfénylőbb csillaguk az.

Góljaival Ronaldo többnyire elhallgattatja a kétkedő felvetéseket, mint az írek elleni fordításnál az utolsó öt percben fejelt duplájával. És a gólokat mint tudjuk, nem kell megmagyarázni, de azért na: ilyen játékosminőséggel miért szenvednek ír kaliberű ellenfelekkel? Tavaly rendre előkerült ugyanez a kérdés a Manchester Unitednél, az őszi kicsúcsosodásbál lett is botrány, és miután már a számok sincsenek vele, a dicstelen búcsú elkerülhetetlenül bekövetkezett.

A Manchester United mutatói a PL 2022/23-as szezonjában: a bal oldali oszlopon, amikor Cristiano Ronaldo a kezdőben kapott helyet (első sor: győzelmi arány; második: pont/meccs; harmadik: a csapat gólszáma/meccs; negyedik: kapott gólok/meccs; ötödik: a csapat összfutóteljesítménye – forrás: Sky Sports)

A válogatottban messze nem ilyen borús a megítélése, CR nemzeti jelkép, de a meccseik kapcsán óhatatlanul kúszik be az az érzés, hogy mindegy hogyan nyernek, csak ő legyen a középpontban. Nem látszik, milyen előnyökkel jár, miként illeszkedik a csapatjátékba, hogy a posztját elhagyva visszalép elkérni a labdákat. Közösségi média-kompatibilis pózolásihoz fogható értelmetlen sarkazásai erőltetettebbek, mint a Rocky 156. folytatása, amelybe a párbeszédek helyére kizárólag szállóigéket írtak A legelvakultabb fanatikusai sem gondolhatják komolyan, hogy jobb, ha nem João Felixek, Bernardo Silvák vagy Bruno Fernandesek szövik a támadásokat és osztják a kulcspasszokat. Mérhetetlen győzni akarása kétségtelen, mégis utópisztikusnak hangzik, hogy elfogadja, dolgozzon a többiek alá. Holott a befejezéseket továbbra is megoldaná, míg pozíciója tartásával akár le is köthetné a védőket és megnyújthatná a pályát, teret adva a kreatív második hullámnak.

Válogatott csapattársai lépten-nyomon magasztalják, példaképüknek nevezik, felnéznek rá, és még egyikük sem énekelt ki a kánonból. Így kézfogásból következtetni tányérjóslással érne fel, ám a manchesteri öltözőből ha csak részben is, de kiszökött valamennyi a Ronaldót övező feszültségből, az nehézkes rajt esetén Dohában is hipp-hopp felszínre törhet (persze a jó kezdés meg feloldhatja a jeges hangulatot.) Megjósolhatatlan, elérhetik-e a kritikus pontot, létezik-e egyáltalán, ahol a kitűnő labdarúgók már terhesnek érzik, és nem bírják kezelni, hogy korlátozva vannak. Az ellentmondások elsimítása kulcsfontosságú, az eredményes szerepléshez egység és nyugalom szükséges.

Azt szintén csak találgathatjuk, a játékelképzelések a környezetét udvartartásának tekintő 37 éves sztár érdekérvényesítésének, netán Fernando Santos gyengekezűségének következményei, esetleg a szövetségi kapitány önként ragaszkodik a tornákon sokszor kifizetődő túlbiztosított futballhoz és szorítkozik az egyéniségeire. De valószínűleg összefügg a görcsös erőlködéssel.

Uruguay 2018-ban a nyolcaddöntőben búcsúztatta Portugáliát, és miközben hasonló cipőben jár, párharcuknak most az ad külön pikantériát, melyikük kerüli el a favoritnak kikiáltott Brazíliát. Mondjuk a La Celeste a vébé évére még nem feltétlen fordult rá úgy, hogy ilyen kihívások elé fog nézni. Az utolsó négy selejtezőt végül hibátlanul hozták le, de már nem az örök kapitány Óscar Tabárezzel. A kispadról elköszönt a legenda, a pályán lévőket viszont az utód, Diego Alonso sem mellőzi. Mivel az erőforrásaik kisebbek (GDP, népesség ugyebár), nehezebben is tekinthetne el például a 35 pluszos csatárduója, Suárez és Edinson Cavani szolgálataitól. Ettől függetlenül az utánpótlásra sem lehet panasz. A Fede Valverde, Rodrigo Bentancur tengely elég bitang, míg elől Darwin Núñez tartja a szintet.

Luis Suárez (9) gólt szerez a Peru elleni elődöntőben az uruguayi sikerrel záródó 2011-es Copa Americán (MTI/EPA/Leo La Valle)

Azonban éppen amiatt, hogy toptámadóik közül kettőnek szorítanak helyet a kezdőben, könnyen strukturális problémákba csúszhatnak bele. A hátsó négyes otthonosabb alacsonyan meghúzott védővonalnál, így a csatárok elszigetelődhetnek, mert a háromfős belső középpályával felálló ellenfelekkel szemben eleve létszámhátránnyal küzdő fedezetek is mélyebbre zuhannak. (Amennyiben tényleg játékra kész) Ronald Araújo sebessége segíthetne feljebb tolni a védekezést, de a régi bútordarab Diego Godín és José Giménez bevett kettőse a hátsó sor jobb szélére száműzi.

Aknák tehát itt is, ott is.

Karbantartott iparági tudásuknak hála dübörögnek a tehetséggyárak, a portugáloknak és az uruguayiaknak sincs miért aggódni a jövőjükön. Papíron a jelen sem fest rosszul, és létezik a mondás is a lenyugvó napról és annak erejéről. Csakhogy a mind gyakrabban megégő címvédők buktái is harsogják, kontraproduktiv, ha érdemeik elismerése mellett nincs mersz elmozdítani az aranycsapatok legragyogóbb rögeit, hogy idejében felszabadítsák a kincsesbányáik kapuit.

¹ A Világbank 2021-es kimutatása alapján

További tartalmak

Kapcsolódó hírek

Bruno Fernandes: Semmi bajom sincs Ronaldóval
Korábban beszámoltunk arról, hogy némi <a href="https://m4sport.hu/kulfoldi-foci/labdarugas/cikk/2022/11/15/bruno-fernandes-huvosen-koszontotte-cristiano-ronaldot-a-portugal-valogatott-osszetartasan" rel="noopener" target="_blank">feszültség volt felfedezhető</a> a Manchester United két portugál labdarúgója, Cristiano Ronaldo és Bruno Fernandes között, amikor köszöntötték egymást a világbajnokságra készülő válogatottjuk összetartásán. Utóbbi tagadja, hogy bármilyen probléma lenne közöttük, ezt csak az ügyet csak az újságírók fújták fel.
Cikkek
Jöhet Tite és Neymar(?) utolsó tánca – nem véletlenül Brazília a világbajnokság legnagyobb esélyese
Tite, a brazil labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya november 7-én, hétfőn kijelölte 26 fős keretét a napokon belül rajtoló katari labdarúgó-világbajnokságra. A fogadóirodák szerint jelenleg ez az alakulat a legnagyobb esélyes a vb-győzelemre, ám a mester mindezek ellenére nem lehet biztos a dolgában, Brazíliának ugyanis a brutális névsora ellenére is megvannak a gyenge pontjai, amik Tite számára nagy fejtörést okozhatnak.
Külföldi futball