Kellett a FIFA-nak, mint egy falat kenyér, mert a marketingduma, hogy eldobjuk az agyunkat a szezon közepére biggyesztett torna színvonalától, egyelőre kínos. Viszont a csúcsfutball imázsát a közösségi média együgyűségében a Cristiano Ronaldóval rúgatott gól egycsapásra megteremti. Elsőként öt vébén. Pózolhatott is. És a könnyek!
De néha sírva fakadhatnánk mi is. Vagy a labda.
A válogatott foci az érzelmekről szól, pontosabban kizárólag az érzelmekről. Még a nem érintett nemzetek fiai is hitviták és kisstílű előítéletek mentén örvendeznek a futballozni próbáló Argentína vagy Németország blamáján.
És a szaúdi vagy japán fordítás sztorija vitathatatlanul vagány, a jogos szimpátia rózsaszín ködében mégse feledkezzünk meg arról, hogy például al-Davszariék 0,1-es xG-re zúztak be kettőt. De a lényeg, mertek merészeket húzni. Anélkül a puszta bunkerezés szörnyű meccseket szül, és amint elmarad a romantikus végkifejlet, akkor azon megy a háborgás, hogy uncsííí.
És ez nem a labdabirtoklásról szól, és még csak nem is a gólok számáról, vagy a védekezésről.
Mert persze, a különbségeket el kell tüntetni, de Kanadának is el kellett, még sem tojta tele a tizenhatosát. Valójában a vereség elkerülésében utazók nem a futballtudásból adódó különbséget akarják minimalizálni, hanem magát a futballt.
És amíg csak egy-egy csapat csalná, még egzotikumként fogadnánk el. Ám sajnos – épp a blamától tartva? – még a portugál, az uruguayi vagy a horvát sem kockáztat, csak előkaphat néhány szupersztárt a talonból. A kifogásokat ismerjük: a válogatottaknál nincs idő bonyolultabb sémák gyakorlására, és ilyen körülmények között kevés topedző hajlandó dolgozni, főleg, aki rendelkezik némi vízióval. Az eredményesség nézet mégis inkább önfelmentés, a hozzáadott érték hiátusának elkendőzése.
Talán nem Magyarországról kéne sopánkodni a vébén bekkelőkön, a jó szereplés záloga nálunk sem különb, de a Rossi-csapat aligha kerülne be az alábbi felsorolásba.
A csoportkör első fordulójának szégyenfala
- Katar az első házigazda, amely mérkőzése során nem találta el a kaput;
- Costa Rica célba sem vette;
- Uruguay kétszer telitrafálta a kapufát Dél-Korea ellen, de a meccs egyetlen gólba tartó próbálkozást sem hozott;
- már több a 0-0 a csoportkörben, mint a negatív gólcsúcsot produkáló ’90-es olasz világbajnokságon.
Az afrikai zóna pedig úgy várta az utolsó képviselője színre lépését, hogy a négy másik csapata egy gólt sem szerzett, amit a januárban egymás között vívott bináris számháború (ún. ANK) tükrében nem is meglepő.
Cameroon: ❌
Morocco: ❌
Senegal: ❌
Tunisia: ❌
Ghana: 🙏No African side has managed to score at goal at the 2022 #FIFAWorldCup so far, despite a combined total of 44 shots.
Can Ghana end that run against Portugal later today? pic.twitter.com/U4Nb2y9mey
— Opta Analyst (@OptaAnalyst) November 24, 2022
Erre Ghána lehozta a első félidőt a portugál büntetőterületen belüli labdaérintés nélkül.
A kameruniaknak is megfelelt a térfélmegszállós, egydimenziós stratégia, az OM-Bayern-Lyon meghajtású kontrák még kecsegtettek is. Ám földijük, Brees Embolo Svájcot boldogítva 180 fokot tekert a dolgok menetén. Hiba játszottak onnantól 0-11-es formációban, nem volt konkrét tervük, miként használják ki, hogy a kapuját messze hátrahagyó André Onanával emberfórban építkezhetnek.

Uruguay se ment semmire a labdával. Lassú passzjáték, kiszámítható támadások végkicsengés nélkül. Darwin Núñezt önszántukból áldozták fel, a bal oldalra száműzésének lényegében annyi az értelme, hogy Luis Suáreznek helyet találjanak a kezdőben. Néha még a tizenhatoson belül is járt.

Így kell lenullázni a nagy centerreménységét a régiért, mert ez a Suárez csak kontúrjaiban egyezik az emlékeinkben élővel.
Luis Suarez’s game by numbers vs. South Korea:
50% pass accuracy
33% aerial duels won
18 touches
9 times possession lost
7 passes completed
1 offside
0/1 long balls completed
0 shots
0 key passesCould not get into the game. 👻 pic.twitter.com/6YgYsq58xZ
— Statman Dave (@StatmanDave) November 24, 2022
Két szék között a pad alá esett Diego Alonso mester. Még az is döntés, ha a kispadra ülteti. De ez!? Az a 11-es karika, az Núñez, akit a helyzetbe kerülési készsége emel az átlag fölé.

A hármas sípszót követelő szövetségi kapitányuk láttán ne legyen kétségünk, a dél-koreaiak KIMaxolták a terveiket. És már akkor sejtettük, nem Paulo Bento az egyetlen portugál, aki ezen a délután visszafogja a csapatát.
Amíg egy ajándékszagú tizenegyes menekvést nem jelentett a holtpontról, ami után elkontrázgattak, Fernando Santos portugál válogatottjánál csak a nézők szenvedtek jobban. És nehéz beleképzelni, hogy lesz ennél jobb a játék, amit még kontrollálni sem tudtak. Attól függetlenül, hogy a végére őrületté fajult, a jó meccs nem ilyen. A biztos három pont tudatában lecserélt Ronaldónál már a gólörömét másoló Osman Bukari kiverte a biztosítékot. Gondolhatjuk, mi futhatott át a golyóbis legismertebb munaknélkülijén a 100. percben 3-2-nél:

Az lett volna az igazi betetőzése, ha a 0-0-t érdemlő meccs 3-3-mal kerül be a történelemkönyvbe, de a labdát csenő Iñaki Williams elcsúszott.
Fokozatosan lendült bele a végső reménysugár is, de Brazília legalább nem erőszakolta meg a játékot a nehéznek ígérkező bemutatkozás ellenére sem. Lehet ezt könnyedén, mint Richarlison:
Amin görcsölhetnek, az a lesántikáló Neymar. Noha Tite optimista, azok a könnyek nem a közönségnek szóltak.

A futball nem az igazságról szól, de vigyázzunk, mit kívánunk, mikor pénteken leülünk az A és B csoportban elkezdődő második kör elé:
11:00 B csoport, Wales–Irán
14.00 A csoport, Katar–Szenegál
17:00 A csoport, Hollandia–Ecuador
20:00 B csoport, Anglia – Egyesült Államok
Korábbi kivetítők:
Messiék felkenődtek a szaúdi nagy falra, miközben Lewandowski is megtudta, ki az igazi vébéGOAT
A 100 az új 90 – az Iránnal dúsított angol támadásoknál is nagyobbat szólhatott volna Bale
Itt már nem kellett csalni, a katariak belevesztek a Vasas-legenda ecuadori antitézisébe