A ’90-es vébé eleve a gólok elkerüléséről szólt, a ’94-es brazilokat azért nem fogadta karnevál, mert a játékukból hiányzott a szamba. Majd szépen sorban: Zidane-ék és Ronaldinhóék is egy gólt kaptak az egyenes kieséses szakaszban, ahogy az olaszok is, a döntőben tizenegyesből. Iker Casillas már egyet sem, és az azt megelőző és az azt követő Eb-n sem. 2014-ben a németek kapuját ugyan algériai és brazil találat is érte, de az egyik a 120.-ban, a már eldőlt hosszabbításban, a másik 7-0-s vezetésnél. Legutóbb Deschamps-ék a ’98-as receptből dolgoztak. De vegyük szűkebb pátriánkat: Portugália a magyar meccs után egyszer botlott ’16-ban, legutóbb meg Olaszország nyerte az Eb-t, amely na, még támadószellemben is oktatja a védekezést. Mire akarunk kilyukadni? Hogy a háborúkat a hátország, a tornákat a védekezés nyeri.
De bőven akad, akiknek a csatanyerés is siker. A örökké emlékezetes továbbjutás kiharcolása, vagy annak reménye. Egy elkerült vereség vagy csak egy hősies mentés. Netán egy friss hetes feledtetése.
A minap először a japánoknak váltott pirosra a lámpa. A németek megkontrázására volt tér, a Costa Rica-i elhárítás szemernyi esélyt sem adott felgyorsulni, ráadásul olybá tűnt, Morijaszu Hadzsime kapitány megint a cserepadon képezett erőtartalékokat. Ám előfordul, hogy az alázat nem segít, ahogy egykori elődje, Ivica Osim mondta, Japánban nincs improvizáció, és a futball nem létezhet e nélkül. Támadó.
Mármint támadó futball, ezzel egészítenénk ki. Mert a nyitó 45 percet is lejátszották, csak a no-goal zónában.
Japan 0-0 Costa Rica at half-time.
The temperature’s hot, but the game is not.
5 Shots
0 Shots on Target
5 Touches in the Opposition Box#FIFAWorldCup | #JPN | #CRC pic.twitter.com/M6pI7xzV6l— Opta Analyst (@OptaAnalyst) November 27, 2022
Az ellenfelük aszimetrikus szerkezetét támadásban és védekezésben tükröző közép-amerikaiak a lefújásig megduplázták a túlsó büntetőterületre jutásukat, és a győzelmet hozó második érintéshez a magasan megszerzett labda is kellett. Számaik: egy kaput eltaláló lövés, két meccs, három pont. És az a 34 km/h, amennyivel Gonda Suicsi a kapujába hullajtotta a semmiből.
Including injury time at this World Cup, Costa Rica took 184 minutes and 11 seconds to attempt a shot on target… and they scored it.#FIFAWorldCup | #CRC pic.twitter.com/IydZs38Gdg
— Opta Analyst (@OptaAnalyst) November 27, 2022
Egy csoporttal odébb Kanada naiv felfogása a belgák megszorongatásakor szimpátiát váltott ki, és még a horvátok ellen is elhozta a vébé leggyorsabb gólját. De ezzel kifújt, a négyesnél nagyobb pofonnal is kieshettek volna, miközben Marokkó relativizálta az első fordulós helytállásukat. Kőegyszerű, de legalább olyan szilárdságú középpályás blokkja klasszisokat temet el élve. Nem véletlen kerülte el kommentátor és szurkoló figyelmet, hogy a himnuszok alatt kidőlt a kapusuk, hisz Micimackónak is el kellett mennie Malackához, hogy kiderüljön, semmi dolga nem akadt.
A három védővel építkező belga hátsó sor oldalsó tagjait úgy zavarták a marokkói középső középpályások, hogy mögéjük nem lehetett felpasszolni, fedezőárnyékukkal ugyanis meggátolták, ha mégis, Szofjan Amrabat a sorok között járőrözött. A vonalhoz terelt játéknál pedig a fegyelmezett szélsőik a szélső védőkkel karöltve osztották le az embereket.
(forrás: Twitter/Between The Posts)A fenti passztérképen Marokkó körzővel-vonalzóval, míg Kevin De Bruynéék azt lesték egész délután, ahogy Roberto Martínez zsírkrétával dörzsöli lyukasra a papírt, amire a bekkek nevét felírta.
De Bruyne a Cityben az első négy és fél percben szokott annyit találkozni a labdával, mint most egy félidő alatt. De ez nem a City, nem is rejtette véka alá öltözőt robbantó kritikáját, ami attól még igaz, a belga válogatott öreg és a végét járja. A túloldali karmester Hakim Zijes viszont aligha bánja, hogy a Chelsea tartaléksora helyett a pályán parádézhat.
(foorás: Twitter/Statsman Dave)Kanada a 4-4-2-jével lepte meg a horvát lokomotívot, de a válasz sem csupán gólokban érkezett. Luka Modrić lépett feljebb a belső bekkek letámadására, innentől Ivan Perišić a jobb, Andrej Kramarić a bal hátvéddel találkozott. Kialakultak a párok, egyre kevesebbszer hozták át köztük.
Ni:
(kép: M4 Sport)Modrić elöl kellő pozíciója a labdaszerzéseket követően is éreztette hatását: Kamal Miller kénytelen volt a védelem tengelyétől messzire követni, ha nem akarta hagyni, hogy szabadon kapjon labdát. Marcelo Brozovićéknak – amint az a Rossi-stábban dolgozó Beregi István elemzéséből is kiderül – nem okozott gondot olvasni, a szétszakadó kötelékben hol nyílik a könyv (még ha elsőre meg is úszták a kanadaiak.)
Védekezésbeli változásra védekezési váltással reagáltak, ami még egy alapvetően nyílt meccset is jelentősen befolyásolt.
A spanyol-német a várakozásoknak megfelelve, egészen más polcról került elő. Csatár nélküli felállások, mégis különböző stílusok. Már addig is látványos volt, mielőtt becserélésük sorrendjében beköszönt Álvaro Morata és Niclas Füllkrug.
A spanyoloknál a labdajáratás eleve a kontroll (a védekezés) része, a németeké meg a presszing. Ki is jött a matek, a spanyolok 22-szer jutottak el tíz vagy annál több jó passzig, a németek hétszer. De nekik nem is erre kellett a labda. A megszerzése volt a cél és – holisztikus játék ez – az átmenetek. Tobzódtunk az ehhez fogható jelentekben:
A német válogatott a pálya hosszanti tengelye és az oldalvonal közötti szűk területben nyolc emberrel támadta le a spanyol labdakihozatalokat (kép: M4 Sport)Itt minek is kéne még passzolgatni befejezés előtt, ha labdát csennek?
Jamal Musiala a jobb oldali, Thomas Müller a bal oldali spanyol középső védőt fedve támadja Unai Simónt, Ilkay Gündogan Sergio Busquetsen, Joshua Kimmich Pedrire tapad, Serge Gnabryé a képen nem látható bal hátvéd, és David Raum érkezik Dani Carvajalra; mind 20 méterre a kaputól (kép: M4 Sport)Néhány percre rá közel is kerültek a beteljesüléshez:
Persze a spanyolok pontosan tudták, mit csinálnak, ez a játékfelfogásukból következően nem kockázat. A bal oldal túltöltése sem, ott kerestek kiutat. Pedri, Jordi Alba, Dani Olmo, Marco Asensio talapalatnyi földön is a végtelenségig képes cicázni, a figyelmen kívül eső hosszúról már csak érkezni kell.
Nico Williams beállásáig (amikor már a hátrányban lévő németek védelme mögé lehetett indulni) minden második spanyol támadás a bal oldalon futott (fotó: Opta)Mindkét fél megvalósította a terveit, a német blokk ritkán engedett bejutást a veszélyzónába, a spanyol lábak ritkán tévesztettek célt.
Dani Olmo mérkőzés eleji kapufája is bal oldali áttörés következményként bontakozott ki: hosszú birtoklási szakasz végén Thomas Müller már nem ért át, Aymeric Laporte végre belevezethette a labdát a letámadás szívébe és miközben magára ugrasztotta Serge Gnabryt, visszapasszolt Sergio Busquetshez, akinek gyerekjáték volt megjátszani Jordi Albát.
A gólokat tehát a csatárok rúgták, de hét meccs alatt akkora a véletlen szerepe, hogy ki rizikózna? A hosszú szezonba belefér két-három rossz meccsel kezdeni, de a vébén két-három vereségnél nincs tovább. Ez nem maraton, sprint, csak háttal futásban.
Zico szerint a zsogabonítójukba belehaló brazilok ’82-es vébékieséskor a futball is meghalt, holott mindössze a romantikájával kellett leszámolni. Az egyéniségeknek fokozatosan áldozott le. A rendszerekkel szemben az egyénnek sansza sincs. Katona. Viszont a megtervezett védekezéseket túlfrankózni olyan, mintha megdicsérnék azt, aki reggel felöltözik és nem meztelen megy ki az utcára.
A vereség elkerülésének kollektív szándéka könnyen szürke masszává züllesztheti a világ legszínesebb játékának legnagyobb eseményét. A legtöbb esetben úgyis ugyanúgy kieséshez vezet, és még nyomot sem hagy. Mert győztes csak egy lehet.
Hétfőn a csoportkör második felvonása is elrohan. Lássuk:
11:00 G csoport, Kamerun-Szerbia
14:00 H csoport, Koreai Köztársaság-Ghána
17:00 G csoport, Brazília-Svájc
20:00 H csoport, Portugália-Uruguay
Kivetítők:
A szóra sem érdemes angolok és hollandok helyett beszéljünk azokról, akik megérdemlik
Antifocival fizetünk meg a vébécsodák ünnepléséért
Messiék felkenődtek a szaúdi nagy falra, miközben Lewandowski is megtudta, ki az igazi vébéGOAT
A 100 az új 90 – az Iránnal dúsított angol támadásoknál is nagyobbat szólhatott volna Bale
Itt már nem kellett csalni, a katariak belevesztek a Vasas-legenda ecuadori antitézisébe