Hat pont az hat pont, mindegy ki rúgja a gólt, nem igaz?
Az egyik megdöntötte a narratívát, hogy a központi figura kiesése felszabadítja a csapatot. Mert a jól működő csapatjátékon nincs mit felszabadítani. A másik arra példa, hogy a szabados csapatjátékot miként sajátítja ki az egyén kénye.
Sűrű a program, sűrítünk mi is. Két pillanatfelvételbe:
2022. 11. 28., Doha, 974 Stadion, Brazília–Svájc 0-0, 81:50
Az áttörést kereső brazil válogatott a jobb oldalon járatja a labdát, és a köré gyűlt svájci tizenegyet, mígnem egyszer csak a bal szélre váltanak, ahol az addig türelmes cselgép egy az egyben marad a védőjével. Oly kegyelmi állapotban, mint gyermek anyja keblén. Erre vártak, a svájci óra innentől késett, gyors összjáték, káprázatos gól.
2022. 11. 28., Luszail, Nemzeti Stadion, Portugália–Uruguay 0-0, 33:10
Távol az amúgy is megközelítetlen uruguayi kaputól egy unatkozó portugál csatár a kezdőkörig boklászig, hogy aztán bal szélen kényes helyzetbe hozza csapattársát. De nincs baj, a visszaszerzett labdából indul a kontra. A kérészéletű, hisz a kapu előtt így sehol senki.
Igazságtalanság lenne elhallgatni, volt hogy minden klappolt, és eltalálták az ütemet: az 52. percben például tökéletesen tette a dolgát Cristiano Ronaldo, ki is alakították az első helyzetüket.

De annyira véletlenszerű, különben rendszerszinten feltöltenék a pozícióját, hogy erre építeni a hazárdirozás mezsgyéje. Bruno Fernandes eddig úrrá lett a káoszon. Ugyanolyan nyerőember, mint Vinícius Jr., de a braziloknál nem a spontaneitás uralkodik. Amit hátránynak is tekinthetnénk, hisz fel lehet rá készülni.

Egyelőre mégsincs rá gyógyszer. A szerbeken is kifogott, lövése nyomán jött az első, előkészítéséből a második gól, most ez, és már be is találhatott volna.
De Svájc nem olcsó hely, nem is adtak ingyen semmit. Precízen védekeztek, támadásban is volt ötletük – a brazil védőláncok közt Casmeiro túlterhelésével próbálkoztak –, a 60. perc környékén még a vezetésük is levegőben lógott.

Valójában mégsem reménykedhettek a 0-0 kívül másban, ugyanis Alissont nekik sem sikerült megmozgatniuk, a tornán még egyszer sem kellett hárítania.
Tite terve eddig isteni, hisz a teremtés erejében, hisz Viníciusnak a csapat teremt lehetőséget. Csak egy példa, Raphinha annyi beindulást vállal, hogy védelem legyen a talpán, amelyik nem feledkezik meg a túloldalról. És a finomhangolásokra sem találni a brazil keretnél alkalmasabbat: Rodrygo, Bruno Guimarães és világ legsokoldalúbb mezőnycsatára, Gabriel Jesus mind-mind fokozták a győzelmet érő nyomást.
De amíg jönnek a kamutizenegyesek, és amíg Ronaldo akkor is betalál, mikor nem, addig egyik hat pont annyit ér mint a másik: továbbjutást.
Tömény dráma, imádlak Afrika, ha, ha, ha
Erről kell szóljon a világbajnokság, hogy lássuk, amint kultúrák találkoznak. Hogy a szemünk elé táruljon a nyilvánvaló: hogy a különbségek (amiket jó lenne ápolni és megőrizni) ellenére mennyire egyformák vagyunk. Egyszerre szánalmasak és csodálatraméltók.
Szerbia és Kamerun, a feltámadások és összeomlások kilencvenperces hullámvasútján felvonultatta a teljes skálát, oly sajátosan, hogy egyszerre lábadtunk könnybe sírástól és nevetéstől. Shakespeare. Ibsen. Futball. Dráma.
Első felvonás
Első félidei hosszabbításban (ez a műfaj eddig mondjuk nem igazán létezett) még nem fordítottak? Szerbia: Fogd meg a söröm!
Második felvonás
Örömfutball. Teszem-veszem pesti foci. Gálagól. готово?
Harmadik felvonás
Vincent Aboubakar megjelenik a színen. Milla apó, te vagy az? Az élet egy nagy döntetlen. Most van vége!
És az emberi esendőségek, mert mind hibázunk. Luciano Spaletti vajon meddig képelné André-Franck Zambo Anguissát, ha gyermekded felszabadításával törné meg a Napoli flow-ját? A flow-t, ami a szerbeket messzire sodorta a továbbjutástól, mert nem tudtak ellenállni a kameruni kapu szirénénekének.
Az a kapu, amelyből kirakták André Onanát, miután az első meccsen annyit passzolt a tizenhatoson kívül, mint vébén kapus még soha. Hamis hang volt a Song énekében és nem maradt csendben.

Kamerun amúgy sem lenne Kamerun balhémentesen. ’94-ben is kapusfronton nyílt politikai vita; 2002-ben atlétában akartak kifutni; és a korrupt zsebekbe vándorló kijutási prémiumok is végigkísérték korábbi útjaikat. Brazíliába ezért már el sem akartak utazni a játékosok, végül Alex Song pont azon 4-0-s vereség közben vágta hátba ellenfelét, amikor ezzel a kombóval néhány fogadóirodánál nagyot szakítottak.
Ám a szigorú Rigbert bá’ (a vébék legtöbbször kiállított játékosa, egyébiránt az említett Alex nagybátyja) saját idézetes baseballsapija alól elővarázsolta Aboubakart, aki jó 1 xG-vel dobta meg a csapatát.

Ghána is varázsolt a kapu előtt: háromszor találta el, háromszor is vette be (a két meccsen összesen 6/5-el állnak). Nem pazarolnak, bár innen nem is illene↓.

Nem úgy a dél-koreai Beckhamek, akik beadásaikkal a végére a kapujuk elé szögezték ellenfelüket. Sok hűhó semmiért, Szon Hung Minnek a ghánai stáb örömén kellett osztozkodnia.

A kétszer is érkező Cso Kue Szung viszont megmutatta, hogy hol leledzik a klasszikus kilences.

Paulo Bento szövetségi kapitány majd a lelátóról skubizhatja, mindez a honfitársai ellen mire lesz elég.
Kezdődjék a számolgatás és csoportkör zárása!
16:00 A csoport
Hollandia–Katar
Ecuador–Szenegál
20:00 B csoport
Wales–Anglia
Irán – Egyesült Államok
Kivetítők:
Min csodálkozunk! A vébéket védekezéssel szokás nyerni
A szóra sem érdemes angolok és hollandok helyett beszéljünk azokról, akik megérdemlik
Antifocival fizetünk meg a vébécsodák ünnepléséért
Messiék felkenődtek a szaúdi nagy falra, miközben Lewandowski is megtudta, ki az igazi vébéGOAT
A 100 az új 90 – az Iránnal dúsított angol támadásoknál is nagyobbat szólhatott volna Bale
Itt már nem kellett csalni, a katariak belevesztek a Vasas-legenda ecuadori antitézisébe