Nehéz kiigazodni a németek világbajnoki szereplésén, Hansi Flick együttese ugyanis Japán és Spanyolország mögött csak a harmadik helyen végzett a csoportjában. Ezek tények, amelyek mögé érdemes kontextust is tenni: a japán-spanyol meccsen alig néhány milliméteren múlt a japán gól érvénytelenítése vagy akár egy spanyol egyenlítés, mindkét esetben most a nyolcaddöntőre készülhetne a Nationalelf.
Félreértés ne essék: egy olyan válogatottól, amely nyolc éve világbajnok volt, előtte két vb-n is érmet szerzett, ez az eredmény hatalmas csalódás. Ugyanakkor talán nem minden előjel nélküli: a 2016-os Eb-elődöntőt követően ez már a harmadik csalódást keltő világverseny Mülleréknek, 2018-ban is kiestek a csoportban, s a 2021-es Eb-n is csak épphogy továbbjutottak – valószínűleg mindannyian emlékszünk rá, milyen körülmények között.
A német válogatott ennek ellenére jobban nézett ki, mint az elmúlt két alkalommal, amit a számok is alátámasztanak: a teljes vb-mezőnyt nézve a legtöbb lövést eresztette meg, legtöbb labdaérintést produkálta az ellenfél tizenhatosán belül, legtöbbször szerzett labdát az ellenfél térfelén és a legnagyobb várható gólszámot produkálta a csoportkörben.
Frank Rijkaardnak volt egy mondása, miszerint az edző leginkább a két tizenhatos közé tudja megkomponálni a csapatjátékát, onnantól elöl és hátul is a labdarúgók feladata, hogy megoldják az adódó szituációkat. Tegyük hozzá: a szövetségi kapitány válogatja ki a rendelkezésre álló állományból azokat a spílereket, akik erre alkalmasak.
Ennek ellenére ha egy csapat 10,25-ös xG-ből hat gólt és csak négy pontot szerez, okkal fájhat az edző feje. Az mondjuk más kérdés, hogy a csapatvédekezés globálisan mennyire működött a németeknél: Rüdigerék az egyik legkevesebb labdát veszítették a saját térfelükön, mégis kaptak öt gólt, úgy, hogy azokon a meccseken mattolták őket kétszer, amelyeken alapvetően nagy fölényben játszottak. A felkínált kontralehetőséggel az ellenfelek éltek, Flick együttese pedig nem tanult a Japán elleni első és második gólból, ezeket elkövette Costa Rica ellen is – igaz, végül ezek a kapott gólok a továbbjutást nem befolyásolták.
Az igazsághoz hozzátartozik, a Japán elleni váratlan vereség miatt Flick csapatának három éles meccs jutott a vb első szakaszában, míg mondjuk a braziloknak vagy portugáloknak csak kettő. Igaz, a brazilok még többet is veszélyeztették a kaput a Kamerun elleni “tét nélküli” találkozón, mint a két győzelmük során, így az alábbi statisztikák igenis relevánsak:
Szinte valamennyi, támadást vizsgáló csapatstatisztikában a németek vezetnek, ami pedig az ellenfél tizenhatosán belül történt labdaérintéseket illeti, két német is a legjobb háromban. Mindezek mellett érdemes rátekinteni, melyik továbbjutó csapatok voltak legkevésbé aktívak: ez alapján Lengyelországtól, Ausztráliától és Marokkótól várhatunk hasonlóan defenzív felfogást, aztán lehet, ez már a hirtelen halálban is eredményre vezet.
Ami a hatékonyságot illeti, eddig messze kimagaslik Spanyolország és Anglia, igaz, mindkét csapat értékéhez hozzátesz a hét, illetve hat rúgott góllal megnyert meccs. Németország xG-je így talán még látványosabb, de a két hatékonynak említett csapat a franciáknál, az argentinoknál és a braziloknál is kisebb xG-ből ért el jóval több találatot. A mezőny alsó negyedében Lengyelország, USA és Ausztrália található a továbbjutók közül.
NED
USA
ARG
AUS
FRA
POL
ENG
SEN
CRO
BRA
KOR
MAR
POR
SUI