A világbajnokság egyfajta kulturális kitekintő is, nemcsak a 32 ország válogatottját, futballját, de ennek segítségével az egész ország kultúráját, hangulatát is megismerhetjük, magunkba szívhatjuk. Erre tökéletes példa a házigazda Katar, amelynek a labdarúgáshoz való viszonya talán nem is a legvonzóbb, a nemzet szokásaival egyébként relatíve ritkán találkozhatunk a sport vonatkozásában.

A legnagyobb bulit a három csoportkör során egyértelműen az afrikai csapatok szolgáltatták, szurkolóik szinte valamennyi mérkőzésüket végigtáncolták és -dobolták, a csapatbusznál, illetve a folyosón pedig a játékosok is teljesen mást hoztak, mint amit megszokhattunk.

Kicsit érdemes is eljátszani a gondolattal: mennyire meglepődnénk, ha mondjuk a Mezőkövesd teljesen random betáncolna egy NB I-es meccsére, miután már szétdalolta a csapatbuszát. Nyilván Európára a bluetooth-os fülesek, feltűnő fejhallgatók és komoly ábrázatok jellemzőek, a meccs előtti koncentráció pedig minden sportolót megillet, de négyévente azért kimondottan üdítő látvány ennek az ellenkezőjét is látni.

E tekintetben a győztes egyértelműen a péntek esti Kamerun–Brazília találkozó, az afrikaiak szokásuk szerint a csapatbusznál kezdték a táncot, majd kvázi begaloppoztak az öltözőbe, a brazilok pedig már a buszon is felvették a szurkolók hangulatát, dalolva érkeztek a Lusail Stadionhoz.

Egy furcsa végeredmény aztán teljesen ellenkező finálét hozott: Kamerun győzelme ellenére az elmaradt továbbjutás, Brazília pedig kikapott, így csak mérsékelten örülhetett a csoportelsőségnek.