search

logo, social, vissza gomb

text logo

search

Élő Eredmények

Van Gaal utolsó szépségétől is megfoszthatja a futballt

m4sport.hu | Szerző: Petykó Adrián
A szépség és a szörnyeteg bántó egyszerűsítését tűzzük vasárnapi kivetítőnkre, ha már a vébé első negyeddöntős párharcát Lionel Messi Argentínája és Luis van Gaal Hollandiája alakította ki.

A szépség

A futball a rendszerek játéka, és amint nem lesz Lionel Messije, megérkezünk a korba, amikor kizárólag azzá válik.

De amíg nem lépnek a gépek a hús-vér emberek helyébe, a meccsek nem értékelhetők kizárólag taktikai szemüvegen keresztül. A totálkép részeként az érzelmi faktoron keresztül, a fizikai adottságok, a képességek korlátjain át a sérülésekig még megannyi tényezővel szimbiózisban befolyásolja a kimenetelt. És akkor ott van még az ellenfél, a szerencséről nem is beszélve. Egy-egy meccsen meg aztán pláne.

A taktika szerepe igazából nem más, mint hogy a Dundeeből, a Heartsből vagy a Stoke-ból verbuvált védelemmel miként lehet a legnagyobb eséllyel felvenni a versenyt Messivel (és társaival). A szoros eredmény azt jelzi, Graham Arnold stábja nem lopta a napot, ahogy azt is az előnyükre fordították, hogy a tét, a nyomás, az esélyesség, az elvárások terhe mind az argentin lelkeket terhelte.

Ám végtére is, csak csökkenteni tudták azt a különbséget, amit a bolhányi repedésekben is kiaknázandó terekre lelő Messi jelentett.

Az argentin válogatott sem vállalt kockázatot, még véletlen sem akartak hátrányba kerülni. Az Enzo Fernándezzel kiegészülő hátsó hármas igyekezett a fedezőárnyékukra ügyelő két támadó mögé visszalépő Messihez juttatni a labdát, de mivel egyből körülvették, passzivitás lett úrrá: a védő és a középpályás sor közt megmerevedő hatosból sem pozíciós előnyt nem csikartak ki, és ilyen távolságból a széleken sem tudtak mögé kerülni. Így Pintér Attila-fanok előnyben, a fegyelmezett, szűk távolságot tartó ausztrál láncok tolódásában lehetett elmerülni.

(kép: M4 Sport)

Mivel a labda elleni játékban Messi nem emészti az energiatartalékait, az argentinok a feladatkörök átszabásáig nem vállalták fel, hogy kvázi kettős emberhátrányban (Mat Ryan+10 mezőnyjátékos vs 10 mezőnyjátékos-Messi) kirongyoljanak az ausztrál labdakihozatalokra. De közvetlen a szünet után megérkezett a harmadik belső védő, így Fernández két oldalán Alexis Mac Allister és Rodrigo De Paul feljebb helyezkedhetett, és kitámadhatott az ausztrálok szélső védőire. Ahogy utóbbi tette, mielőtt Julián Álvarez learatta a babérokat, mialatt Messi (a menekülő passzopció lezárásával) egy lépéssel elintézte az észmunkát.

(kép: M4 Sport)

Messi első és második félidős hőtérképének különbsége is visszaadja, hogy a szünetig (alul balról) a kaputól távolabb volt aktív, míg azután (jobbról) már a jól megszokott helyen, tizenhatos előtt, amihez a szerkezetváltás mellett hozzájárult, hogy az ausztrálok már nem koncentrálhattak kizárólag az állásaik biztosítására.

(forrás: Opta)

De a futball a véletlen események sportja is, ezért csempészhette vissza az izgalmakat az égbekiáltó különbségekbe egy alapvetően szögletzászlót veszélyeztető lövés. Hogy az állás már nem változott, arról a Martínezek tettek: a közvetlen szépítésre orbitális blokkot villantó Lisandro, a zárómomentumként kaput betakaró Emiliano, és Lautaro, aki megmutatta hogyan kell hatástalanítani Messit.

(kép: M4 Sport)

És a szörnyeteg

Hollandiában nem pusztán gyakorlati, legalább annyira elvi kérdés a taktikán vitatkozni. A rendszer szolgálja-e az egyént, vagy az egyén a rendszert törésvonala Luis van Gaal és Johan Cruijff felfogása között élesedett ki. Mintha két esztéta külső szemlélőnek lényegtelen apróságokon egy füstös kocsma sarkában a hegeli szépségideán menne ölre.

Élvezet nélkül mit ér?! – szólt Cruijjf játékelmélete, és szerinte Van Gaal rigid ragaszkodása elképzeléseihez max a mazochistáknak nyújthat élvezetet.

Képzelhetjük – hisz még a 2010-es döntőben is inkább a spanyolok, ahogy fogalmazott, a futball sikeréért szorított – miként ekézné Cruijff, amit ezen a vébén (mély)földijeitől lát.

És ez Van Gaalt kéjes hájjal kenegetné. Mert a kontrafutball, amit kifundált, ráadásul megint ebben a förmedvény ötvédős formájában! – emelkedne egy mutatóujj –, a 2026-os csapatukkal bátorkodó amerikaiakat is zsebre tette. De hogyan! – döngetné az ököl az asztalt, mert a kezdeményezést a socceresek vállalták fel.

A kezdő sípszótól tisztán látszott az amerikaiak hol kívánják megbontani a hollandokat. Memphis Depay és Cody Gakpo a szélső védőiket takarta, ám a pálya közepén a visszahúzódó centerük révén létszámfölényt alakítottak ki, míg a szélsőik lekötötték a szárnyvédőket. Így Sergiño Dest előtt szabad terület nyílt. Ezért a holland védelem bal oldalán állandó dilemma állt fenn: 1.) ha Daley Blind maradt Timothy Weah-n, akkor Destre nem jutott senki; 2.) ha fellépett Destig, Weah kihúzta Nathan Akét, és a mögéjük szálló indításnál a láncreakcióban Virgil van Dijknak kellett résen lennie; 3.) ha pedig Blind félúton ragadt, Weah és Dest simán élt az ütemtévesztésével.

Az amerikai letámadás is bevállalós volt, és jól is nézett ki.

Ám rövidesen megtapasztalhatták, a nyomástűrő De Jongok hazája ellen vakmerőségük visszaüt.

„Ha az ember már bemászik valahová, akkor tudnia kell mindenről, ami körülötte történik, nehogy egyszer csak egy olyan slamasztikában találja magát, amit katasztrófának hívnak” – ez meg a derék Svejk filozófiája, és a hazai bumm előtt jobb, ha ennek a lehetőségek hazájától idegen bölcsességnek a mentén kezdődnek éles viták a tengerentúlon.

Ugyanis Gregg Berhalterék megfeledkeztek az ellenfélről. Denzel Dumfries nevét legfeljebb mellékszálként említhették a csapat előtt, és azt is, mi végre idétlenkednek a totális futball tanítómesterei szárnyvédőkkel. Újabb góllal köszönték szépen ezt is.

A folytatásban még a harci kedvet is csillapították: Gakpo fedezte Tyler Adamst, és az elé becserélt Steven Bergwijnnal a kettejük sebessége egyben állandó fenyegetettséget is jelentett az amerikaiakra. A szépítő gól már nem is igazán volt benne a játékában. És végül mi döntött? Hogy Blind és Dumfries csatlakozásával a hosszú őrizetlenül maradt. Azért még a nagy kritikustól is járna puszi, hogy a szélső bekkek jelentik támadásban a különbséget. Tér és idő(zítés), csak a Van Gaal-univerzumban: teret akartak létrehozni, és teret is hoztak létre, amit lerohantak.

Ebből mi következik?

Van Gaal arra is kész, hogy rendszere az utolsó szépségétől is megfossza a labdarúgást, de odafent Cruijff valószínűleg az isteni Diegóval Messi pártját fogja.

Vasárnap folytköv:
16:00 nyolcaddöntő, Franciaország–Lengyelország
20:00 nyolcaddöntő, Anglia–Szenegál

Kivetítőinken eddig megjelent >>>

További tartalmak