Kezdhették volna rögtön a hosszabbítással, ugyanis ha horvátok, és nem döntő, akkor garantált a minimum 120 perc.
Euro 2008 v Turkey (QF) ✅
Euro 2016 v Portugal (L16) ✅
WC 2018 v Denmark (L16) ✅
WC 2018 v Russia (QF) ✅
WC 2018 v England (SF) ✅
WC 2018 v France (F) ❌
Euro 2021 v Spain (L16) ✅
WC 2022 v Japan (L16) ✅7 of Croatia’s last 8 tournament KO games have gone to extra time…
— Opta Analyst (@OptaAnalyst) December 5, 2022
Oly régóta mozognak otthonosan a ráadásban, hogy lassan el kell képzelniük, milyen ez az átlagembernél így is hússzor lassabban öregedő Luka Modrić nélkül. Meg is engedhették maguknak a lecserélését, hiszen felnőtt egy generáció abban a tudatban, hogy ez a továbbjutás alaptermészete.
Mire elérkezett az első katari tizenegyespárbaj, már az egyenlítő Ivan Perisić is kispadon izgult, aki egyébként tornáról tornára emlékezeti a felületeseket, hogy nini, a horvátoknak mindig mennyi korszakos játékosuk van!
🎯 – Only 3 players have scored a goal at every EURO (2016, 2020) and World Cup (2014, 2018, 2022) finals since 2014
🇭🇷Ivan Perišić 🆕
🇵🇹Cristiano Ronaldo
🇨🇭Xherdan Shaqiri#FIFAWorldCup #JPNCRO— Gracenote Live (@GracenoteLive) December 5, 2022
A japánok pedig megtapasztalhatták, milyen 1-0-ra vezetni, és hogy milyen az előnyt leadni.
Itt hát az alkalom, hogy a statisztikákkal feldolgozó Opta elemzőinek gyűjtése segítségével meglessük, a vébék korábbi szétlövéseinek tendenciái mennyire köszöntek vissza a legfrissebben.
Figyelem, aki nem képes a valószínűség fogalmával mit kezdeni, az időjárás-jelentéseket se nézzen, és várjuk vissza a legközelebb.
Mivel ezt megelőzően a 30 esetből fifti-fifti került ki győztesen a párharcot kezdő és a reagáló fél is (bár utóbbiak immár négyes szériát építettek), ebbe nem kapaszkodhattak a csapatkapitányok. Így ugorjunk a sorrendhez, és rögtön a harmadik párra.

A fentiekre hagyatkozva Aszano Takumának kellett lennie a legbiztosabb lábú japánnak, és végül az egyedüliként is oldotta meg közülük a feladatát (megegyező esélyt váltott gólra Nikola Vlasić, az első horvát is.) Az ellenfélben meg Marko Livaja igazolta, hogy előtte lövő csapattársaiéhoz képest nagyobb a hibázási ráta – hibázott is. Annak fényében, hogy társai nagyobb sanszot hagytak elúszni, nem meglepő, hogy ezt követően Josida Maja is elszúrta a sajátját. Ugyanakkor Mario Pasalić a legrosszabb kilátások mellett sem remegett meg. Persze más a stessz-szint a versenyben maradásért odabattyogni, vagy annak tudatában, hogy nem hibázhatsz végzeteset.
És itt mélázzunk el kissé. A tanulmány azt feltételezi, a negyedik körtől azért romlik az értékesítés hatékonyság, mert csapatonként kábé három-három biztoslábú tizenegyesrúgóval kalkulálhatunk. Általában azok is kezdik, hogy mindenképp sorra kerüljenek, és csak aztán a vállalkozókedvű resztli. Kvázi az elsőbálozók. Mint Pasalić, aki felnőtt pályafutása alatt egyszer hátrált el a meszestől és a nekifutás után akkor is foghatta a fejét. (Innentől a Transfermarktra hagyatkozunk a játékosok tizenegyeslövőmúltja kapcsán.)
És jön az újabb csillagos rész: tizenegyest elvégezni meccsszituációban, illetve tizenegyest elvégezni a tizenegyeseknél nem ugyanaz a műfaj, nem ugyanaz a játék, nem ugyanaz a sportág. Livaja például az egész hóbelevanc legtapasztaltabb ítéletvégrehajtója (21-ből 20-at bevágott), oszt mégis. Alapesetben a büntetők 79,8 százaléka köt ki a kapuban, de amikor már nem szabálytalanság előzi meg a tizit, hanem a kényszer, jobban bűnhődnek a rúgók: mindössze 70,3 százalékkal céloznak jól.
Viszoont a kapusoknak is kell fogódzó, vagyis támpontot adhat egy-egy előélet lőlapja. Ám Livaján kívül a gyakran megbicsakló Vlasić (14/9) számított valaha is rendszeres próbálkozónak, Mitoma Kauru és Josida abszolút nullkilométeres volt, Minamino Takumi kettő (per kettes), Aszano négy (per négyes) mintával szolgált. Pasalić egyét már említettük, míg Brozović 3/2-es mérleggel érkezett, igaz neki négy évvel ezelőttről már volt egy jó emléke.
Dominik Livaković mégis kiszedett hármat. De honnan?

Mint látható, a kapusok jobb kezénél hal el a legtöbb kísérlet. Két okkal, de egy oldallal magyarázhatjuk. A világ férfiainak igen jelentős hányada jobbkezes és jobblábas. Miért fontos ez? A felfokozott állapotban sok a biztonsági megoldás (főleg, ha nem szokta a paraszt a szántást). Ilyenkor a rúgó belsővel lő, és hogy ne kelljen kifordítania a bokáját, a természetes oldala a kapus jobb kezénél lesz. És egy alapvetően jobb kezes manus merre dől, hacsak nincs információja arról, hogy nem oda érdemes? Jobbra.
Ezek a japán-horvát tényei:
– nyolc jobblábas tüzelt, öten a természetes oldalukra (két japán/három horvát), hárman rosszul;
– a kapusok a nyolcból hatnál vetődtek a jobb kezükhöz (háromszor-háromszor), Livaković ebből kétszer hárított – plusz leolvasta Minamino gyengén kifordított belsőzését is –, Gonda Suicsi negyedjére változtatott, pechére: ugyanis Pasalić is tuira ment, bár nem helyezte sarokra.
Az ötvenszázalékos kihasználtság alulmúlja az átlagot, és rávilágít, a rutintalan tizenegyesezők hajlanak a kisebb ellenállás felé. Ez esetben egyikük sem gondolkodott a léc alá bombázók magabiztosságával. Holott a történelmi minta szerint azé védhetetlen, aki elbírja a kockázatát, hogy már a kis tévesztés nagy bajjal jár, és nem nyúl túlságosan a labda alá.

A tisztelettudó japánok másodszor is meghajoltak a tizenegyesek előtt, a horvátok harmadjára is megőrizték nyugalmukat. Az előző kettővel döntőig meneteltek, a negyedöntőben a hibátlanul párbajozók rangsorában a németeket is befoghatják.
Hogy elhúzzák addig, ahhoz fel kell kötniük a kockást. A legendájukért is izguló, kissé megfogyatkozott brazilok bepörögtek. Letáncolták a pályáról a dél-koreai partnereiket, akik talán a korán összeszedett hátrány miatt tettek fel mindent egy gólra. Való igaz, Alissonnak nem is okoztak még ennyi fejtörést a vébén (mert nem is okoztak neki egyáltalán fejtörést), és egy sistergőssel meg is született az a gól, cserébe Ricardinhóék elkapták a ritmust és mire eljött a félidő, kibulizták a továbbjutást.

Tite is ropta, még harmadik számú kapusát, Wévertont is bedobta, had csörögjön egyet a keret mind a 26 tagja.
Ezért ezen a meccsen is egy tizenegyest, egészen pontosan az előzményeit érdemes a leginkább szemügyre venni. Úgy lett eladva, hogy a nagylelkű Raphinha átadta a befejezés jogát a sérülésből visszatérő Neymarnak. És persze, a kisegér dübörög az elefánt mellett is, mi! Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy ha Neymar pályán van, lőheti más is a brazil válogatott tizenegyesét?
Ami valójában elénk tárult, az szándékos terelés. Miután a szabálytalanságokat ellenőrzi VAR, megnő az idő, amíg a leendő rúgójátékos körül lebzselhet az ellenfél, hogy megpróbálja kizökkenteni. És mi történt Raphinhával miközben a bünetetőpontnál szobrozott? Farkasszemmel verte a kapus Kim Szung Kju, és a sporinál hosszan érdeklődő csapatkapitány Szon Hung Min is átsétált előtte. Ám amint helybenhagyták a játékvezetői döntést, a brazil szélső sarkon fordult és átnyújtotta a labdát az addig háborgatásmentesen koncentráló Neymarnak. Bármennyire is jól hangzott, egyetlen vébényolcaddöntőben sem fog téthelyzetben közfelkiáltás határozni a tizenegyeslövő kilétéről.
És a továbbjutókéról sem, így egyelőre az utolsó negyeddöntős szereposztás sem sms-szavazatok vagy lájkok útján dől el:
16:00 nyolcaddöntő, Marokkó–Spanyolország
20:00 nyolcaddöntő, Portugália–Svájc