Ezek után jól jöhetett számára a világbajnokság, ahol munkanélküliként megmutathatja, hogy ő igenis ér annyit, ahogyan azt ő maga képzeli. Az is a malmára hajthatta a vizet, hogy országában szinte szentként tisztelik, hogy a nemzeti csapatban még mindig él a vezéri státusza, ugyanakkor már közvetlenül a világbajnokság előtt volt egy figyelmeztető jel, amelyre nem ártott figyelni.
A katari torna előtti utolsó felkészülési mérkőzésen a portugál válogatott egy végtelenül magabiztos, 4-0-s győzelmet aratott Nigéria felett. A meccsen Cristiano Ronaldo nem lépett pályára, de így is jó, látványos és nem utolsósorban eredményes játékot mutatott fel a csapat. Bruno Fernandes duplázott és Goncalo Ramos meglőhette első gólját a címeres mezben.
Aztán elkezdődött a világbajnokság, amelyen a portugál gólok sorát ugyan Cristiano Ronaldo nyitotta meg, de azt is büntetőből, utána viszont nem tudott felmutatni sokat, képtelen volt igazi vezére lenni a csapatnak, ahogyan azt vélhetően remélte és képzelte előzetesen magáról.
Ghánát és Uruguayt elintézve két meccs is elég volt a portugáloknak, hogy a nyolcaddöntőbe jussanak, a Dél-Korea elleni mérkőzés így már gyakorlatilag tét nélkülivé vált, a csapat ki is kapott. A luzitánok nem játszottak rosszul ezeken a csoportmeccseken, de kiemelkedő, szemkápráztató teljesítményről messze nem lehetett beszélni, a Nigéria elleni mutatványnak csak erős árnyékát tudták felmutatni… Ronaldóval a sorukban.
Azt nem lehet tudni, hogy a sokat kritizált szövetségi kapitányt, Fernando Santost mennyire befolyásolhatta, hogy Portugália legnagyobb sportnapilapja, az A Bola egy szavazást indított olvasói körében, hogy akarják-e Cristiano Ronaldót a válogatott kezdőjében vagy sem.
A szavazás végeredménye lesújtó lehetett a 37 éves csillag számára. A szavazók, vagyis a portugál szurkolók 70 százaléka gondolta úgy, hogy Svájc ellen már ne kezdjem az ország ikonja.
A kapitány végül úgy küldte pályára az övéit, hogy CR7 a kispadnál állva hallgatta a végig országa himnuszát. Példátlan! Ezt pedig a Katarban dolgozó fotósok a unikumnak vélték.

A csapat pedig tette a dolgát és nagyon jól, látványosan, s ami a legfontosabb eredményesen. A legnagyobb sztár nélkül. Svájcot egy már-már megalázó 6-1-es győzelemmel küldték haza, Ronaldo a 74. percben lépett pályára, amikor már eldőlt a mérkőzés, 5-1-nél. Abban a szűk 20 percben, amíg pályán volt, próbálták tömni labdával, de az utolsó gólt mégis Rafael Leao szerezte, aki egyébként szintén csereként állt be, a 87. percben. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy Santos döntése megnyitotta az utat Goncalo Ramosnak, aki köszönte szépen, egy mesterhármassal hálálta meg a bizalmat.
Érdekes kérdés, melyre talán sosem kapunk választ: mit érezhetett akkor, amikor a közel 40 éves Pepe, aki védő, akinek erre a meccsre át kellett adni a kapitányi karszalagot, gólt fejelt a 33. percben?
Még az első csoportmeccs előtt azt nyilatkozta, azonnal aláírná, ha a portugál válogatott úgy nyerné meg, hogy ő nem szerez gólt. Ezt a kérdést hamar lerendezte azzal, hogy Ghána ellen ő lőtte az első gólt, de ehhez képest furcsa volt látni, hogy a következő, Uruguay elleni mérkőzésen milyen hevesen próbált mindenkit meggyőzni, hogy Bruno Fernandes góljánál ő igenis beleért az egyik hajszálával! Valahogy a vérében van. Ő mindent (is) akar.
Ami önmagában nem is feltétlenül baj, jó, ha van önbizalma az embernek, hisz előreviszi… ha nem túlzott, és összecseng a realitással. Valahol ezen a ponton lehet azt érzékelni az esetében, hogy már nincs tisztában a valósággal, egyszerűen túl sokat képzel magáról, kicsit megrekedt a múltban.
A Góóól!2 című műsorunkban állandó szakértőnk, Hegedűs Henrik is azt fejtegette, hogy az elmúlt pár hónapban számtalan olyan jelzést kapott a tagadhatatlanul klasszis futballista, amely arra utalt, hogy már túl van a zenitjén, túlértékeli önmagát, a futball – olykor talán kegyetlen – világa világosan értésére adja, hogy más idők járnak.
Teljesen meg lehet érteni, hogy egy ekkora világsztár, mint amilyen ő, ezt nagyon nehezen tudja elfogadni, de annyi elegancia talán lehetne benne, hogy ezt méltósággal kezelje. Eddig minden jel arra mutat, hogy most még képtelen erre.
„Ami most történik, ennél jobb dolog nem is történhet. Lehet, hogy ő nem hálás, de ez gyakorlatilag egy utolsó figyelmeztetés. A piac már a nyáron azt mondta – bár Cristiano Ronaldo azt gondolja magáról, hogy a világ legjobb játékosa, mind fizetési igényben, mind csapatválasztásban, mindenféle szempontból -, a futballpiac meg azt mondta, amúgy, mi nem akarjuk leigazolni, mert szerintünk nem a legjobb. Arra egy ilyen őszt, ami csak az ő ügyeiről, balhéiról, fegyelmezetlenségéről, csapatbomlasztásáról, edzői utasítás megtagadásáról szólt, eljött erre a vébére, és meg is kapta a bizalmat és az esélyt a csoportmeccseken, olyan rettenetesen azért nem élt vele. Aztán kikerült a csapatból, ami egyik pillanatról a másikra megtáltosodott… itt is azért volt egy kis pofavágás meg fejelfordítás a meccs végén az edzővel, amikor pacsiztak, meg aztán az a viselkedés, hogy én cserékkel. A cserékkel nyújtsanak a bénák! Így már nagyon a tűzzel játszik, hisz ugye most nincs szerződése, nincs csapata, konkrétan munkanélküli. Vajon melyik lesz az a csapat, amelyiknek egy ilyen Ronaldóra, ennyi pénzért szüksége van? Ez az út szerintem nem a topfutballba vezet. Egy ilyen játékos olyanokkal van körbe véve, akik folyamatosan az ő egóját erősítik, ahogyan mondjuk Neymarnak, és folyamatosan elmondják nekik, hogy te vagy a legjobb, a legnagyszerűbb, te mindent megérdemelsz… egy olyan kellene neki, aki szólna, hogy ’Cristiano, ez egy nagyon rossz út, amin most jársz, és ennek most már számos jele van, nagyon komolyan kéne venni’. Különben nem fog tudni visszatérni a topfutballba. Szerintem ha a szövetségi kapitány nem érezte volna a komplett csapat támogatását, hogy kitegye Ronaldót a kezdőből, akkor nem tette volna ki, és ezt neki is éreznie kell, hogy ez most nem az ő csapata” – mondta el véleményét szakértőnk.