search

logo, social, vissza gomb

text logo

search

Élő Eredmények

A franciák és a marokkóiak gólra játsszák – vezető gólra

m4sport.hu | Petykó Adrián
A franciákat kiapadhatatlan támadórepertoárjuk, a marokkóiakat feltörhetetlen védekezésük már bevitte a vébén a négybe, az eddigi menetelésükből pedig vasárnapi kivetítőnkben arra következtetünk, hogy az elődöntőjükből az küzdhet meg a trófeáért, amelyik továbbra sem kerül hátrányba.

Gólra játsszák! Nincs együgyűbb verdikt a meccsek kapcsán. Azt üzeni, mintha nem lenne semmi egyéb, amiről érdemes beszélni. Mondjuk a legérdekesebbről, hogy hogyan? Hogyan játsszák gólra?

Igaz, a gólok befolyását úri huncutságnak venni, nem egyéb, eltartott kisujjnál. Az igazságunkat követelni áldozati póz, pláne egy rövid tornán.

A gól megtanít futballozni tartalmát érdemesebb kibontani, bár a miértet és a hogyant itt sem kéne megspórolni. A párhetes villámeseményeken, mint a max hétmeccses vébé (gondoljunk bele: hét forduló alatt egy bajnokságban is élre állhat egy középcsapat), roppant mód felértékelődik a vezetés megszerzésének a jelentősége, amihez egyszerre ok és okozat a sok mélyen ülő stratégia. Mert a labdarúgás a ritka események sportja, nem szórnak hárompontos gólokat, vagy hatot érő touchdownokat, véletlen tábornok keményebben bánik a sorsokkal.

Olyan az egész, mint egy régen tervezett utazás valami egzotikus helyre, ahol egész nyáron nem esik, kivéve a kirándulás hétvégéjét – és már lőttek is a nagyívű terveknek.

És a decemberi túrán a portugálok is megjárták Marokkóval, amely a legzordabb arcát mutatja vendégeinek. Kietlen vergődés étlen-szomjan az elsivatagosodó támadóharmadban – pár hete még nem ezt ígérték a prospektusokban. Valid Regragui erődítménye azonban száz nap alatt felépült és egyelőre bevehetetlen.

Már többször is szóba került: észrevételeinket a szűk 4-1-4-1-es alakzatukról, közepes, sokszor mély blokkban, amelynek centrumába nem vezetnek passzsávok, így oda bejutni vagy mögé kerülni maga a gyötrelem, a magyar válogatott elemzőjeként dolgozó Beregi István szakértői szeme erősíti meg.

De a marokkóiak nem a Rúgd-vágd, nem apád! felütéssel fociznak, mert ha megszerzik a labdát, képzett fickók. Achraf Hakimi, Hakim Zijes és Azzedine Unahi forgása nem elég, hogy szemre is tetszetős, gördülékeny és a labdakihozatalok alfája és omegája. A góljukat kapushiba tette lehetővé, de ahogy addig eljutottak: a saját kapujuktól passzolták ki a portugálokat.

És jó, Hakimi, Zijes, rendben, mégiscsak PSG, meg a Chelsea, még Casemiro Szofjan Amrabat tanár úr is a Fiorentinából jött, de Unahi a francia tökutolsó Angers-ből! Holott ilyen nyolcasról álmodozik minden edző: taktikailag érett, képzett, fáradhatatlan, szerel, labdát szerez, jó az összjátékban, passzol, helyzetet teremt – a labdacipelései egyenesen felvillanyozóak. A vébé elhallgatott felfedezettje.

Cristiano Ronaldo kispados grimasza jelezte, mentálisan egy gólnál nagyobbra nyílt az olló. A portugálok addig sem találták fogást a reteszen, de legalább ösztönösen keresték, és nem görcsösen, mint a szünet után, amikorra a marokkóiak még egyet fordítottak a kulcson a zárban.

A stratégiájukhoz hű spanyolok a fegyelmezettségük miatt tűntek türelmesnek, de a marokkói vezetéstől frusztrált portugálok nem bíztak abban, hogy ami addig néhány lövőhelyzetet hozott, beválhat. Eleinte a védelmi láncok közt, az Amrabat melletti félterületeket igyekeztek túltölteni, oda azonban nekik sem sikerült behatolni. A labdákat mélyen felszedő Bruno Fernandesék igyekeztek hát súlypontáthelyezésekkel rést ütni, vagy egyenesen a centert keresték, mert a lecsorgókat támadhatták João Félixék (az alábbi képkockákon az első próbálkozása az aránylag tisztán eleresztett lövéseiből).

(kép: M4 Sport)

A folytatásban beküldték a világrekorder CR-t, egy darabig két csatár felé szálltak a megsokszorozódó beadások, amiket immár a szélek felé húzódva készítettek elő a játékmesterek. De gól nem, csak puszi járt érte. Pedig a lefújáskor már inkább a marokkói B-sor tepert: Mmaeéék az alapvédelemből Hakimin kívül mindenki kidőlt, Zijes se bírta, a Serie B-s cserecsatárt kiállították, de a sáncok nem remegtek meg.

Bruno Fernandes Marokkó elleni nyolcaddöntős érintés- (felső sorl) és hőtérképei (alsó sor): balról az első, jobbról a második félidei állapot (forrás: Opta)

A fenti négy képkockán Bruno Fernandes, az alsó négyen Bernanrdo Silva félidőnként megoszló érintés- és hőtérképe: a bal oldali oszlopokon a szünet előtti, a jobbon a fordulást követő labdás beavatkozásaik helye is kijelöli, hogy a pálya közepéről Fernandes a jobb, Silva a bal szél felé húzódott, ami  átírta a támadásaik hangsúlyát.

Bernanrdo Silva Marokkó elleni nyolcaddöntős érintés- (felső sorl) és hőtérképei (alsó sor): balról az első, jobbról a második félidei állapot (forrás: Opta)

Meg is sokszorozódtak a szélről kapu elé küldött labdák: első félidei négy beadással szemben (bal oldali ábra) a másodikban 22-szer – de továbbra is 3 rosszra jutó 1 jó arányban – próbálkoztak portugálok (balról), de egyenlítést egyik sem ért.

(forrás: Opta)

A képességekhez igazított egyszerű alapelvek első afrikaiként repítették a négybe a makulátlanul védekező marokkóiakat, és még a komfortzónájukat sem kellett elhagyni. Addig fölösleges is azon töprengeni, mit kezdenének hátrányban, amíg csak az veszi be a kapujukat, aki el se találja.

Marokkó úgy elődöntős a világbajnokságon, hogy egy gólt szereztek ellene, azt is öngól volt a Kanada elleni csoportmeccsen, amikor egyébként nem is találta el az ellenfél a kapuját (kép: M4 Sport)

A franciák ugyanakkor még egyszer sem úszták meg kapott gól nélkül, de leszámítva az ausztrálok elleni nyitány szűk negyedóráját, mérvadó szituációban nem kellet az eredmény után kaparniuk. Nem is azért húzódnak vissza, mert annyira jól védekeznek, inkább azért töltik ki hátul a helyet, hogy biztonságba ágyazzák a deschamps-i csalogatóst.

És vezetés tudatában járják csak igazán. Egy egyéni villanás, jelesül egy átlövés, amikor már ott tartunk, hogy senki se lő – és a francia srácokat a negyedöntőben is hidegen hagyta, hogy az angolok meccsterve nemcsak a papíron festett jól. Az állás kiélezte a törekvések közti különbségeket. Az angoloknak amúgy is kell a labda, a franciáknak nem (az egyenlítésig 60-40 százalék a labdabirtoklási megoszlás), ezért mindent meg is tettek, hogy visszaszerezzék (a letámadás intenzitását mérő PPDA-mutató, tehát az ellenfél térfelén két labdaszerzési kísérlet közt engedett átadások száma: 7,7-18,), ezáltal többször is fordultak magasan megcsípett labdából (8, illetve 1 alkalommal), és a védekezésüket sem húzták mélyre (átlagosan 47, valamint 39 méterre a kapujuktól).

De a franciák nem kizárólag önszántukból jelentették csekély veszélyt. Jude Bellingham és Antoine Griezmann párharca is élményszámba ment, viszont a túlpart is tartogatott ínyencfalatokat. Jordan Henderson segedelmével, akit Gareth Southgate arra kérhetett, néha vessen egy-két pillantást a jobbjára, Kyle Walkerrel és Bukayo Sakával trióban a megszokottnál csendesebb estére fékezték a Theo Hernández, Kylain Mbappé balszárnyat.

Mi több, Hendersonnal azt is kihasználták, hogy Mbappé hátában zavart okozhatnak a helycserékkel, ezáltal Saka veszélyesebb pozíciókba sodródhatott, és a tizenegyes kiharcolásával egyensúlyba is került a meccs.

Jordan Henderson szerepkörét, hogy a védekezésen túl a támadásban is legyen a jobb oldal segítségére, a játékba avatkozásait összesítő hőtérképe is pontosan visszaadja (forrás: Opta)

Ám még mielőtt felmerülhetett volna, Olivier Giroud lecsapott, így továbbra sem derülhetett fény a címvédő haváriatervére. Míg az angol futball hazatért: válogatottjával és edzőjével ismét egy tizenegyes babrált ki.

Több búcsúzónk nem lesz, de döntősünk csak kettő, ám még mielőtt a francia–marokkói elődöntőt elviszi a vezetést szerző, kedden a másik ágon, a slamasztikából kimászókon a sor.

20:00 elődöntő, Argentína–Horvátország

 

Kivetítőinken eddig megjelent >>>

További tartalmak