search

logo, social, vissza gomb

text logo

search

Élő Eredmények

Emberfeletti erő bánt el a horvátokkal

m4sport.hu | Petykó Adrián
Az argentin–horvát elődöntőt követően más nem is jelenhetne meg elsőként szerdai kivetítőnkön, mint hogy Fuss, Julián, fuss! – hacsak nem tárulna elénk az, mi szemnek (elsőre) láthatatlan: a kísértő Lionel Messi.

Mateo Kovačić figyelmeztethette volna Joško Gvardiolt, ne hagyja magát elvarázsolni. Nem, nem akkor, mikor az egész világnak lassabban forgott a Föld:

Korábban, és láthatatlanul vonta bűvkörébe.

Lionel Scaloni legalább negyedik árnyalatában tette fel az argentin szürkét, amely így is húzott. Mozgatórúgóit ezúttal is az ellenfél adottságaihoz igazította, de a vezérelveket megőrizve. Négy belső középpályása ütközőt emelt a horvát lokomotív elé.

Amely kezdetben kerülőúton próbálkozott, hisz a tömör argentin alakzat mellett a szélső védők létszámfölénye adta magát. Azt tudták, Lionel Messi nem fogja gyötörni Gvardiolt, így a középhátvéd és a szuperintelligens trió szabad ötleteinek jegyzéke lehetővé tette, hogy a bal oldalon három a kettő elleni szituációkat kreáljanak, és Ivan Perišić és Andrej Kramarić összehangoltságával ez még a sorok közé kerüléssel is kecsegtetett. (Az alábbi képkockákon a jobb oldalt látható, hogy a horvát válogatott első 25 percének hőtérképe erősen balos:)

(kép: M4 Sport; hőtérkép forrása: Opta)

Csakhogy a teletömött és egységes tengelyben Nicolas Otamendiék is kiléphettek a láncból, mert sem időt, sem teret nem hagytak arra, hogy ezt kihasználják, amíg nem segítenek a helyükre.

Ikszig gödröt tapostak a pálya közepébe a felek. Akkorát, hogy amint sikerült az első kiugrási kísérlet, onnantól Luka Modrićék passzai jó esetben is csupán a nyakukba bucskáztak vissza. A menetelésük monotóniája visszavágott, ugyanis a horvátok erényeiből eddig sem a gól következett, hanem a döntetlen.

A 60 százalékot is meghaladó labdabirtoklása mellett a horvát csapatnak mindössze három pontos passza volt argentin tizenhatoson belülre (forrás: Opta)

Egy-egy gólt lehet találni, de kettő ledolgozásához több kell, mint mázli. És az argentinok éppen abban a periódusban hívtak rájuk kétszer is sikeres futójátékot, amikor a horvátok kissé feljebb nyomultak és kikukucskáltak a gödörből. Julián Álvarez nyers szólói elföldelték a kilátásaikat.

via GIPHY

Egy szerencsés fordulatig az argentinok játékából is hiányzott a gól. Luka Modrić leleste azt az átadást, amely ha nem csorog a lábáról Enzo Fernándezhez, a horvátok létszámfölényes kontrára lódulnak…

… és nincs az indítás, amely kizökkentette a meccset a mentéből.

Amelynél Messinek már azelőtt kulcsszerep jutott, hogy bevarrta volna a tizenegyest. Valójában elég volt, hogy létezett.

Mit tudott Kovačić, amit elfelejtetett megosztani Gvardiollal? Tíz nap híján öt éve, mikor a Real Madriddal a Barcelonát fogadták karácsonyra, Zinedine Zidane azzal bízta meg, hogy őrizze Messit. Akinek a pulykán járhatott az esze, mert a 90 perc alatt 92 méternyi sprint mellett kocogott némit, de leginkább battyogott egy jó hét kilométer egészségügyit. Viszont 0-0-nál a felezőnél lépett egyet jobbra. Ez a lépés megállíthatatlanná tette a támadást. Megnövelte a teret: Kovačić úgy kalkulált, marad Messin, nála nagyobb gondot senki sem okozhat, ám a tovarobogó akció így is góllal végződött. Kiterítenek úgyis.

A területet támadó csatár nélkülözhetetlen része, hogy kibontakozhasson Messi, de mondjuk úgy, hogy Messi árnyéka nélkül Gvardiolt is a hátán kellett volna cipelnie Álvareznek. De a horvát bekk az indítás előtt a válla fölött hátrapillantott, és azt a döntést hozta, jobb, ha nem távolodik el Messitől. Lesben nem reménykedhetett, Dejan Lovren helyezkedésével tisztában volt, talán jobb kommunikációval megnehezítik az elszakadó csatár dolgát, ettől függetlenül Messi labda felé mozgása szétfeszítette a horvátok belső párosát.

(M4 Sport)

A 2011-es BL-döntő tán a legismertebb, ahol a puszta jelenléte terített szőnyeget a Barçavezető találata elé. Ott Patrice Evrát babonázta meg, hogy Messi lassított és a labdás felé közelített, így Pedróhoz makulátlan passzsáv nyílt.

Adatalapú jelenkorunkban olyannyira eltávolodtunk az intuíciók megmagyarázhatatlan misztikumától, hogy adatok nélkül lassan fel sem ismerjük a zsenit. Egy sétáló embert, aki a rohanók közt is megállíthatatlan. Aki labdától távol is meccsek sorsát befolyásolja. Gvardiol a vébé egyik legjobbjaként tündökölt, 15 évvel fiatalabb, gyorsabb, erősebb. A tangóban mégis csak kísérő lehetett, mert a tangó az érzékek tánca, nem az értelemé.

Messi valójában nem is sétál, portyázik. Szellemként tűnik el, nem fut és nem védekezik. De a horvátok ellen így is szerzett hat labdát, és ebben nincs benne, amire a tizenhatoson belül csapott le. Nem véletlenszerűen jelenik meg. Kísért.

Messi hőtérképeiből (alsó sorban) is kiolvasható, az első félidőben a pálya közepén volt aktív, a szünetet követően viszont kihúzódott a jobb oldalra (bal alsó kép), hisz a horvátok védelme mögött sokkal nagyobb tér nyílt, így tisztább passzopciót is jelentett, ami a fogadott passzainak első 45 perces és a teljes meccset felölő térképének viszonylatában is visszaköszön (a felső sorban, balról az első félidei, jobbról a teljes meccs alapján) (forrás: Opta)

Ezért utánozhatatlan, és ezért nem mérhető és írható le gólmennyiséggel, gólpasszokkal, számokkal és valljuk be, szavakkal sem a futballtudás(a), mert az észrevehetetlen mozdulatokat nem lehet mérni, szavakba önteni.

De még ez is csak a győzelem egy összetevője, még a varázslatot is az argentin kohézió emeli fel (varázsolt korábban is, csak sokra nem mentek vele). A közösség, amely körül évek óta minden klappol, amelyet a nehézség is továbbkovácsolt, amelyben a kiszorított csatár a helyén tündöklő nyakába borul, mert azokat cserélik be, akik eddig nem kerültek sorra, amelyben a szenvedély felelősséggel párosul. Hogy mindez a döntőben mire lesz elég, arra vasárnapig várni kell, de az ellenfélre csak szerda estig.

20:00 elődöntő, Franciaország–Marokkó

 

Kivetítőinken eddig megjelent >>>

További tartalmak