Ember! Rúgtunk 121 gólt és 100 pontot szereztünk! – reflektált José Mourinho, az önvédelem apostola, mikor azt vetették a bajnoki címet szerző Real Madridja szemére, hogy nem volt épp a labda megszállottja.
De lehet támadószelleműnek nevezni azt a csapatot, amely lemond a labdáról? Miközben az is igaz, miért kéne kontrollra törekedni ott, ahol a teljesítőképesség felsőfoka azzal érhető el, hogy kileng a parád-riposzt amplitúdója. A támadó vagy védekező felfogás kérdése, mint a futballban semmi, nem fehér vagy fekete. E nézőpontok libikókáján ül a francia válogatott is.
Valószínűleg a vébétörténet első elődöntőseiként érezték úgy az 5. percben, hogy ez is pipa, több teendejük nincsen, felőlük akár be is rekeszthetik. És utólag igazuk is lett. A marokkóiak először szembesültek hátrányos helyzetükkel, hogy elő kell bújniuk a fedezékükből, különben saját csapdájukba esnek.
A becsületükre váljék, nem riadtak vissza az irányítástól sem. Valíd Regraguit, ahogy azt kifejtette, az észszerűség terelte a biztonsági játék felé, nem a felkészületlenség. Mivel az alkotás minőségibb meló a rombolásnál, nem válhatott előnyükre, midőn néhol kiütközik a minőség hiánya. Persze nem a jobb szárnyon, Achraf Hakimi, Azzedine Unahi és Halim Zijes világszínvonalon forgott a francia védekezés vakoldalán is, olykor még Szofján Bufál is csatlakozott a Kylian Mbappé mögötti túltöltéshez, azonban végkicsengése ennek sem volt. A meddő állapot a franciáknak abszolúte megfelelt, pontosan tudták, a marokkóiakat a kényszer vitte rájuk, bár elképzelhető, az összeszedett reakció némiképp váratlanul érte Didier Deschamps-ot is.
Finoman szólva sem tornyosultak az elsöprő kontráik, noha még így is több gólveszélyt hordoztak, és amint Marcus Thurammal betömte a Mbappé alakú lyukat, a legragyogóbb csillag fényénél – egy még frissebb csere közreműködésével – végeszakadt az álmoknak.
Egyébiránt tényleg a kezdés pecsételte meg a marokkóiak sorsát, onnantól megtették a tőlük telhetőt, de változtatni nem tudtak rajta. Regragui szerkezetváltása logikusnak tűnt: Mbappé és Theo Hernández tandeme ötvédőzésnél nem teremthet létszámfórt, ráadásul plusz biztosítóval a hátukban merészebb kitörésekkel kecsegtette Hakimiéket. Csakhogy ezáltal Szofján Amrabat, aki eddig a sorok közt járőrözött, a középpályás lánc része lett, pedig eddig azzal adták fel a leckét, hogy a belső középpályásaik agresszívan kiugorhattak a labdát felhozó középhátvédre, mert akadt oltalmazójuk, aki közben ügyelt az emberükre.
A francia gól előtt viszont nem volt, ki lefedje a Raphaël Varane-t és Antoine Griezmannt összekötő passzsávot:
És a sikertelen megelőző szerelés láncreakciójában végül mégis üresen csapott le hosszún Hernández.
A marokkóiak hasztalan adogattak annyit már az első félidő derekára, mint egy körrel azelőtt a portugálok ellen összesen, a hatvan százalékot meghaladó labdabirtoklási fölényük a franciák szája íze szerint alakult.
De lehet-e óvatoskodónak, védekezőnek bélyegezni azt a francia válogatottat, amely minden komolyan vett nekifutásra (tehát a tét nélküli csoportzáró bohóckodást engedjük el) kettőt minimum berámol, a mezőny legeredményesebb csapata, és öt- és négygólos támadóval várja a döntőt?
France have created 13.08 xG across their six games at the tournament.
• 4.59 v Australia
• 2.95 v Denmark
• 0.65 v Tunisia
• 1.25 v Poland
• 1.41 v England
• 2.23 v MoroccoThey’ve scored a total of 13 goals.#FRA | #FIFAWorldCup pic.twitter.com/7aQwQsfwK7
— Sporting Life Football & Infogol (@InfogolApp) December 14, 2022
Nem mellesleg, ha a vébé öt legnagyobb helyzetteremtője közül négy francia, nem meglepő, hogy pár perc alatt feltörik az érinthetetlen védelmet is.
21 – Players with the most chances created at #Qatar2022 :
21 – Antoine Griezmann 🇫🇷
18 – Lionel Messi 🇦🇷
11 – Theo Hernández 🇫🇷
11 – Ousmane Dembélé 🇫🇷
11 – Kylian Mbappé 🇫🇷Asistentes. 🤝#FIFAWorldCup #FRA #ARG pic.twitter.com/w1XQb4Ehs3
— OptaJose (@OptaJose) December 14, 2022
Griezmann ráadásul az egész torna legjobb előkészítője: 3,5 várható gólpassz (xA) és három tényleges assziszt rovátkája a nevénél, mindkettővel a vonatkozó lista tetején.
De akkor mit keres a védősorban? Mivel inkább nyolcas, mint támadó, a térfelére visszahúzódó egységben neki sincs apelláta, mélyen a helye. Így fordulhat elő, hogy mindkét kapu előtt kimagaslóan hasznos, és igen, akár a bekkek közé is visszazárt alkalomadtán, ahogy a marokkói akciók hatásfokát jelentősen letekerő Varane és Ibrahima Konaté párosát is kisegítette.
Ugyanakkor nem védekező alapállás ez, ha ekkora terheket cipel még a támadások alappillére is? Amelynél az ellenfél a rátapadó csatárnak könyörög, hagyja már játszani! Az elődöntőben jelentős tudáskülönbség és a klasszis csatárok ide vagy oda, négy, azaz négy francia passzkísérletet véshettünk fel a támadó harmadban a szünetet követő 25 percben. Félelmetes, aha.
Akárhogy is, Deschamps elképzelései a második vébén érnek a döntőig, hovatovább még hosszabbításra sem kényszerültek, és hatvan esztendő elteltével eredményezhetnek címvédést.
Támadó vagy védekező? Lárifári! Esztétika!? A hatékonyság! Ha valami számít a futballban, az a hatékonyság. Az egydimenziós válogatottmódozatában meg végképp.
A hatékonyság az, ami a nemesfémek ügyében is dönt:
szombat, 16 óra – a harmadik helyért, Horvátország–Marokkó
vasárnap, 16 óra – döntő, Argentína–Franciaország