search

logo, social, vissza gomb

text logo

search

Élő Eredmények

Egy lehengerlően óvatos válogatott védhet címet – vagy egy óvatosan lehengerlő?

m4sport.hu | Szerző: Petykó Adrián
Deschamps szorosan fogja a gyeplőt, és még így is oly támadóerő összpontosul a kezei között, amely az óvatoskodás közepette is a címvédés közvetlen közelébe jutott, és amíg nincs megálljt parancsoló ellenfél, mit számít, hogy védekező vagy támadó alapállásból menetel – vibrál a felvetés csütörtöki kivetítőnkön.

Ember! Rúgtunk 121 gólt és 100 pontot szereztünk! – reflektált José Mourinho, az önvédelem apostola, mikor azt vetették a bajnoki címet szerző Real Madridja szemére, hogy nem volt épp a labda megszállottja.

De lehet támadószelleműnek nevezni azt a csapatot, amely lemond a labdáról? Miközben az is igaz, miért kéne kontrollra törekedni ott, ahol a teljesítőképesség felsőfoka azzal érhető el, hogy kileng a parád-riposzt amplitúdója. A támadó vagy védekező felfogás kérdése, mint a futballban semmi, nem fehér vagy fekete. E nézőpontok libikókáján ül a francia válogatott is.

Valószínűleg a vébétörténet első elődöntőseiként érezték úgy az 5. percben, hogy ez is pipa, több teendejük nincsen, felőlük akár be is rekeszthetik. És utólag igazuk is lett. A marokkóiak először szembesültek hátrányos helyzetükkel, hogy elő kell bújniuk a fedezékükből, különben saját csapdájukba esnek.

A becsületükre váljék, nem riadtak vissza az irányítástól sem. Valíd Regraguit, ahogy azt kifejtette, az észszerűség terelte a biztonsági játék felé, nem a felkészületlenség. Mivel az alkotás minőségibb meló a rombolásnál, nem válhatott előnyükre, midőn néhol kiütközik a minőség hiánya. Persze nem a jobb szárnyon, Achraf Hakimi, Azzedine Unahi és Halim Zijes világszínvonalon forgott a francia védekezés vakoldalán is, olykor még Szofján Bufál is csatlakozott a Kylian Mbappé mögötti túltöltéshez, azonban végkicsengése ennek sem volt. A meddő állapot a franciáknak abszolúte megfelelt, pontosan tudták, a marokkóiakat a kényszer vitte rájuk, bár elképzelhető, az összeszedett reakció némiképp váratlanul érte Didier Deschamps-ot is.

Finoman szólva sem tornyosultak az elsöprő kontráik, noha még így is több gólveszélyt hordoztak, és amint Marcus Thurammal betömte a Mbappé alakú lyukat, a legragyogóbb csillag fényénél – egy még frissebb csere közreműködésével – végeszakadt az álmoknak.

Egyébiránt tényleg a kezdés pecsételte meg a marokkóiak sorsát, onnantól megtették a tőlük telhetőt, de változtatni nem tudtak rajta. Regragui szerkezetváltása logikusnak tűnt: Mbappé és Theo Hernández tandeme ötvédőzésnél nem teremthet létszámfórt, ráadásul plusz biztosítóval a hátukban merészebb kitörésekkel kecsegtette Hakimiéket. Csakhogy ezáltal Szofján Amrabat, aki eddig a sorok közt járőrözött, a középpályás lánc része lett, pedig eddig azzal adták fel a leckét, hogy a belső középpályásaik agresszívan kiugorhattak a labdát felhozó középhátvédre, mert akadt oltalmazójuk, aki közben ügyelt az emberükre.

A francia gól előtt viszont nem volt, ki lefedje a Raphaël Varane-t és Antoine Griezmannt összekötő passzsávot:

(kép: M4 Sport)

És a sikertelen megelőző szerelés láncreakciójában végül mégis üresen csapott le hosszún Hernández.

A marokkóiak hasztalan adogattak annyit már az első félidő derekára, mint egy körrel azelőtt a portugálok ellen összesen, a hatvan százalékot meghaladó labdabirtoklási fölényük a franciák szája íze szerint alakult.

A mérkőzés támadóaktivitás-mérője (xT), amely megmutatja, a meccs bizonyos szakaszaiban mekkora veszélyt jelentettek a csapatok, visszatükrözi, hogy a marokkói akciók mérsékelt fenyegetése mellett a franciák játékában jobban benne volt a gól  (forrás: Twitter/Opta Analyst)

De lehet-e óvatoskodónak, védekezőnek bélyegezni azt a francia válogatottat, amely minden komolyan vett nekifutásra (tehát a tét nélküli csoportzáró bohóckodást engedjük el) kettőt minimum berámol, a mezőny legeredményesebb csapata, és öt- és négygólos támadóval várja a döntőt?

Nem mellesleg, ha a vébé öt legnagyobb helyzetteremtője közül négy francia, nem meglepő, hogy pár perc alatt feltörik az érinthetetlen védelmet is.

Griezmann ráadásul az egész torna legjobb előkészítője: 3,5 várható gólpassz (xA) és három tényleges assziszt rovátkája a nevénél, mindkettővel a vonatkozó lista tetején.

De akkor mit keres a védősorban? Mivel inkább nyolcas, mint támadó, a térfelére visszahúzódó egységben neki sincs apelláta, mélyen a helye. Így fordulhat elő, hogy mindkét kapu előtt kimagaslóan hasznos, és igen, akár a bekkek közé is visszazárt alkalomadtán, ahogy a marokkói akciók hatásfokát jelentősen letekerő Varane és Ibrahima Konaté párosát is kisegítette.

A vezetés megszerzésében döntő érdemeket szerző Griezmann 21 pontos passzal zárta a Marokkó elleni meccset, miközben a védekezőstatisztikája is 20 közbeavatkozást számlál (felül): 9 labdaszerzése, 3 felszabadítása, 4 szabálytalansága és 2-2 megelőző-, illetve becsúszó szerelése volt; az alsó meccsképen, épp a védelem tengelyében biztosít (forrás: Opta, kép: M4 Sport)

Ugyanakkor nem védekező alapállás ez, ha ekkora terheket cipel még a támadások alappillére is? Amelynél az ellenfél a rátapadó csatárnak könyörög, hagyja már játszani! Az elődöntőben jelentős tudáskülönbség és a klasszis csatárok ide vagy oda, négy, azaz négy francia passzkísérletet véshettünk fel a támadó harmadban a szünetet követő 25 percben. Félelmetes, aha.

Francia passzok a támadó harmadban a Marokkó elleni elődöntő 45. és 70. perce között: négyből három jó, egész jó arány (forrás: Opta)

Akárhogy is, Deschamps elképzelései a második vébén érnek a döntőig, hovatovább még hosszabbításra sem kényszerültek, és hatvan esztendő elteltével eredményezhetnek címvédést.

Támadó vagy védekező? Lárifári! Esztétika!? A hatékonyság! Ha valami számít a futballban, az a hatékonyság. Az egydimenziós válogatottmódozatában meg végképp.

A hatékonyság az, ami a nemesfémek ügyében is dönt:

szombat, 16 óra – a harmadik helyért, Horvátország–Marokkó

vasárnap, 16 óra – döntő, Argentína–Franciaország

 

Kivetítőinken eddig megjelent >>>

További tartalmak