„Jó verseny volt! – kezdte a közmédiának nem sokkal a verseny után a Jumbo-Visma 24 éves magyarja. – Még azért emészteni kell és át kell beszélni. Nyilván sok csapatnak tök jó ez a 3. és 5. hely (csapattársa, Tiesj Benoot dobogón végzett), de ez nem az a csapat, amely 100%-osan elégedett lehet ezzel az eredménnyel. Főleg, hogy nem erőből vertek meg minket. Mondjuk 20 perccel a verseny után vagyunk, azért ez még fog szépülni. Ha megnézzük az igazán nagyokat – jó, Tom Pidcock megnyerte, ez igaz -, de Julian Alaphilippe-nek és Mathieu van der Poelnak sem ment. A dobogó volt a célunk, és az meg is lett. Nyilván kicsit keserédes így a végén, mert nyerhettünk is volna.”

Valter egész nap nagyon erősnek és koncentráltnak tűnt, utóbbit azt is bizonyította, hogy megőrizte hidegvérét, mikor veszélyes szituációba került a verseny első felében.

„Nem buktam, csak kicsit lementem az útról. Peter Sagannak volt egy defektje, ha jól láttam, aztán jött vissza az út szélén, olyan saganosan, elég agresszívan. Pár embernek problémát jelentett, ahogyan közlekedett az út szélén, aztán valaki kicsúszott előttem, és én is kicsúsztam, de szerencsére nem estem el, csak belementem egy árokba.”

A verseny során volt egy félreértése az üldözőcsoportban csapattársával, a későbbi harmadik helyezett Tiesj Benoot-val, aki úgy érezte, a magyar felhúzta rá a sort egy támadása után, Valter szerint azonban alapvetően kommunikációs probléma volt köztük.

A verseny után megbeszélték egymással Benoot-val (Fotó: Team Jumbo-Visma

„Egyikünk sem tudta hirtelen, hogy most húzzuk a sort vagy ki húzza a sort. Egy kicsit nagyobb együttműködésre számítottunk az üldözőcsoport többi tagjától, egy-kettőt kellett volna csak forognunk, mert Pidcock csak kilenc másodpercre volt tőlünk. Ez is annak a tipikus példája, mikor valaki nem csak erőből nyer, még ha Pidcock az egyik legerősebb is volt és megérdemelte a győzelmet. Kicsit jobb taktikát kellett volna választanom nekem is, Tiesj-nek is. Persze nem lehetünk elégedetlenek. Nekem ez egy óriási öröm, hogy bizonyítottam, nem véletlen volt a tavalyi 4. hely. Szeretném egyszer ezt a versenyt megnyerni, és úgy érzem, meg is nyerhetem. Talán ma is a legerősebbek között voltam” – mondta, hozzátéve, idén más érzésekkel ment, hiszen míg tavaly úgymond radar alatt repült, most már sokan jobban figyeltek rá és a csapata is többet várt tőle.

Valter szerint azért is fekszik neki a 11 fehér murvás szektort tartalmazó klasszikus, mert az 50 kilométerrel a cél előtt található 8. szektorig nagyon könnyen eljut, addigrapedig lefeleződik a mezőny.

„Most is azt éreztem, hogy amíg a Pidcock elment, igazából probléma nélkül ott tudtam lenni. És ha az utolsó 50-esen érzed azt, hogy ott kezdődik a verseny, azért az egy tök jó dolog. Tavaly is így volt, és most is így volt – fogalmazott, kiemelve, azért nem móka és kacagás volt a verseny. – A 8. szektor után viszont nagyon nehéz volt, onnantól már inkább egy klasszikus országúti verseny volt, de akkor is elöl tudtunk lenni Tiesj-sel, míg például a Quick-Step-versenyzők és Van der Poel is hátul maradt, sőt, még támadni is tudtam.”

Sok ideje nem lesz pihenni, hiszen hétfőtől ott lesz a Jumbo bombaerős sorában a Tirreno-Adriaticón, ami nemrég került a versenynaptárjába, így túl sokat nem is beszélt róla a csapattal.

„Még ezzel az 5. hellyel is úgy képzelem el, hogy ott egyértelműen segítő leszek. Ott olyan sorral állunk ki, hogy az valami brutális. Úgyhogy örömmel fogom hordani a vizet, de hátha lesz majd lehetőségem, esetleg egy szökés. Jó versenynek tűnik, és nagyon keménynek is, ami a formának jót tesz. És kicsit azt érzem, teher nélkül megyünk, mert Roglicnak is az utolsó pillanatban derült ki, hogy indul rajta, Van Aertnak pedig szintén első versenye, úgyhogy nem ez a fő feladatunk az évben” – nyilatkozta a Wilco Kelderman, Koen Bouwman, Tiesj Benoot, Dylan van Baarle, Wout van Aert, Primoz Roglic összetételű csapatról.