Az öt legnagyobb egynapos megmérettetés, a Monumentumok közül hagyományosan a hosszú távjáról ismert, idén 116. alkalommal megrendezett északolasz versenynek esőben vágott neki a mezőny, a Visma-Lease a Bike magyar bajnoka, Valter segítőként tekert, s már a táv első felében többször is az élcsoportban haladt.

Az útvonal tengerparti, második feléhez érve az esőt maga mögött hagyta a mezőny, amely az utolsó 50 kilométerhez közelítve egyre nagyobb sebességgel tekert, és már több bukás is történt. A címvédő belga Jasper Philipsen technikai hiba miatt kerékpárcserére kényszerült, miképp röviddel később Valter csapatának egyik kiemelt embere, Ben Tulett is.

Az utolsó előtti emelkedő, a Cipressa megkezdésekor fogta be a legtovább kitartó szökevényt a mezőny, amelynek élén a világbajnok Tadej Pogacarért dolgozó UAE diktált tempót, a többi között ekkor szakadt le Philipsen is. Pogacar 24,7 kilométerrel a céltól, a Cipressa derekán, segítői elfáradása után indult meg, a tetejére 2023-as győztes holland Mathieu van der Poellal és az akkor második olasz Filippo Gannával ért fel. Hármasuk jelentős, több mint félperces előnyben volt már ekkor az üldözők csoportja előtt, amelybe visszazárkózott a korábban leszakadó Valter Attila.

Az első hármasból Pogacar a Poggio lábánál rögtön megindult, Ganna leszakadt, ám Van der Poelt – noha sorozatban próbálkozott vele – csak egyszer sikerült zavarba hoznia, lerázni viszont nem tudta a szlovén világbajnok. Ahogy a korábbi vb-aranyérmes holland sem őt. Síkon a nagyot küzdő kétszeres időfutam-világbajnok, egyórás világcsúcstartó olasz kerékpáros felzárkózott kettősükre, így hárman sprinteltek a győzelemért: a terepkerékpáros világbajnok Van der Poel az élről indította a hajrát, és meg tudta előzni ellenfeleit. Ezzel a Milánó-Sanremón másodszor győzött, egyúttal pályafutása hetedik Monumentum-sikerét zsebelte be, az Alpecin-Deceuninck pedig sorozatban harmadszor nyerte meg ezt a versenyt. Ganna lett a második, Pogacarnak – akárcsak egy éve – be kellett érnie a harmadik hellyel.

Valter az üldözőcsoporttal jött meg és lett a 35. helyezett 43 másodperc hátránnyal. Csapattársa, a holland sprinter Olav Kooij nyolcadikként végzett.

„Gyorsan telt ez a nap, néha 100 kilométer is egy valóság, ma viszont 300 kilométer pár percnek tűnt. A vége gyors volt és kemény, meglepett, hogy Pogacarék elmentek, le a kalappal, hogy ezt bevállalták. Jó ekkora sztárokkal versenyezni” – értékelt a versenyző az M4 Sportnak.

„Jól éreztem magam a kapitányunkkal együtt, nem voltam különösebb bajban, hogy ne tudtam volna tartani a tempót. Elégedett vagyok magammal, szerintem holnap is ez lehet. Jó, hogy visszatértem ide és remélem, jövök még. Annak ellenére, hogy tudom, nem fogom élvezni az esőben való versenyzést, mindig azt kívánom, hogy essen. Mert ez mindig egy egyfajta fogösszeszorítást ad – tudom, menni kell, nyomni kell és fázni, az egy ilyen sport. Úgy érzem, ebben mindig erősebb tudok lenni az átlagnál, így legalább a mezőny fele többet szenved.”

Eredmények, Milánó-Sanremo (a procyclingstats szakportál alapján):
férfi verseny, 289 km:
1. Mathieu van der Poel (holland, Alpecin-Deceuninck) 6:22:53 óra
2. Filippo Ganna (olasz, Ineos Grenadiers) azonos idővel
3. Tadej Pogacar (szlovén, UAE-XRG) a. i.
…35. Valter Attila (Visma-Lease a Bike) 43 másodperc hátrány  korábban:
női verseny, 156 km:
1. Lorena Wiebes (holland, SD Worx-Protime) 3:43:32 óra
2. Marianne Vos (holland, Visma-Lease a Bike) azonos idővel
3. Noemi Rüegg (svájci, EF Education-Oatly) a. i.
…27. Vas Blanka (SD Worx-Protime) 55 másodperc hátrány