A verseny befutója:

Nem a megszokott forgatókönyv szerint zajlott a tavaszi klasszikusszzezon záróversenye, a 259,5 kilométeres, 11 emelkedővel és 4101 méter szintemelkedéssel megspékelt 112. kiírás, hiszen egy bukás miatt már a táv legelején kettészakadt a mezőny.

Egy 53 fős csoport szakadt el, benne ráadásul többek között a kétszeres győztes Remco Evenepoellal (Red Bull – BORA – hansgrohe), aki a negyedik győzelmére hajtó Tadej Pogacar (UAE Team Emirates – XRG) legnagyobb kihívójának tartottak a verseny előtt, miközben a szlovén klasszis, illetve a franciák trónkövetelője, a hét közbeni Fleche Wallone-on erőt fitogtató Paul Seixas (Decathlon CMA CGM Team) hátul, a főmezőnyben ragadt.

A kezdeti izgalmak után az UAE – és a Decathlon – persze nem engedte messzire a nagy létszámú és veszélyes szökést, amelynek előnye 4 perc körül tetőzött, az időkülönbséget okosan menedzselve, 95 kilométerrel a vége előtt fogták meg Evenepoelékat, akik nem akartak belemenni üldözőversenybe a nap elejétől kezdve.

Pogacar csapata innentől patikamérlegen kimért tempót diktált, amivel egyrészt mindenkinek „elvették kedvét” a támadástól, másrészt folyamatosan rostálták a mezőnyt.

A vihar előtti csendet maga Pogacar törte meg bő 35 km-re a céltól, a legendás Cote de le Redoute-on, ahol egyedül Seixas tudta vele tartani a lépést.

A kettős villámgyorsan több mint 30 másodperces előnyt épített ki az üldözőkkel szemben, akik rövid időn belül kénytelenek voltak beletörődni, hogy legfeljebb a harmadik helyért küzdhetnek.

Pogacar az utolsó emelkedőn, a 1,3 kilométer hosszú és a közel 11%-os átlagmeredekségű Roche-aux Faucons-on többször is indított, amivel megtörte a 19 éves franciát, így az utolsó 13 kilométert már szólóban teljesítette.

Seixas második helyét senki nem veszélyeztette, a harmadik helyért lezajlott sprintet Evenepoel nyerte.

Pogacar – aki fekete karszalagot viselt korábbi csapattársára, a versenybaleset utóhatásai következtében pénteken elhunyt Cristian Camilo Munozra emlékezve – sorozatban harmadszor, pályafutása során negyedszer győzött Liege-ben, utóbbival utolérte az örökrangsorban az olasz Moreno Argentint és a spanyol Alejandro Valverdét és már csak az ötszörös bajnok sportági legenda, a belga Eddy Merckx áll előtte.

Monumentumokat tekintve immár 13 sikernél tart pályafutása során – idén a harmadikat nyerte -, így tovább közelített a 19 győzelemmel élen álló Merckxhez. Pogacar a 2024-es Liege óta a legfontosabb egynaposokon kivétel nélkül dobogóra állhatott, így már 11-es sorozatnál tart a pódiumokat tekintve.

A női versenyen szintén papírforma győzelem született: nem fért kétség a holland Demi Vollering győzelméhez, aki 1:29 perccel előzte meg honfitársát, Puck Pietersét (Fenix-Premier Tech) és a lengyel Kasia Niewiadomát (CANYON//SRAM zondacrypto).

Vollering ezzel rekordot jelentő három LBL-győzelemnél jár.

A női befutó:

A verseny után Vollering úgy fogalmazott az M4 Sportnak, hogy nagyon jól érezte magát és 2023-as önmagát idézte, amikor szinte legyőzhetetlen volt.

„A Redoute-on akartam támadni, ez volt a terv. Az a lényeg, hogy mindig kihívás elé állítsuk magunkat, és próbáljuk élvezni is azt közben. Örülök, hogy sikerült ez megtennem. Mikor elkészítettük a tervet, a csapattársaim meglepődtek, hogy őrült vagyok, meg hogy mennyire bátor, ami csak még jobban motivált. Igen, ott akartam elindulni és teljes gázon nyomni onnan” – mondta.