A 2019-es kumamotói világbajnokságot az M4 Sport és az m4sport.hu közvetíti élőben.
Az út viszontagságai
A legtöbbeknek elég ritkán adatik meg, hogy Japánba utazzanak. Ez nem olyan, mint kiruccanni Békés megyébe vagy Olaszországba. A világ vége elérése több mint 24 óráig tartott, két átszállással megbolondítva. Ezalatt kiolvastam két útikönyvet, megnéztem három filmet a fedélzeten és megettem 27 darab sajtos pogácsát, amit otthonról hoztam.
Bíztam benne, hogy az út felét átalszom, de ez többször meghiúsult, például akkor, amikor a mellettem ülő japán hölgy a vállamra akarta helyezni a fejét (ő bezzeg aludt!). Ettől azonban én enyhén feszélyezve éreztem magam. Az útikönyvből tudom, hogy az alvó japánt, aki a válladra billenti a fejét, állítólag nem szabad felébreszteni, szólni neki. Az igen figyelemreméltó, szorgos japán nép látástól vakulásig dolgozik és teljesen természetes, hogy a tömegközlekedési eszközökön, vagy mint a mellékelt ábra mutatja, a repülőgépen pihenik ki a fáradalmakat.
Másodszor akkor riadtam fel, amikor ugyanez a hölgy meglehetősen hangosan szipogott – valószínűleg megfázhatott a hideg légkonditól –, méghozzá sokáig. Mértem: 35 percig. Megállás nélkül! Ez is az elfogadott viselkedési normák közé tartozik Japánban, ők ugyanis nem használnak papír zsebkendőt. Tokióban örültem, hogy végre kinyújthattam a lábaimat, amelyek alaposan bedagadtak, mert nem mozogtam. Hogy is mozogtam volna, amikor vigyáznom kellett egy idegen álmára?!
Kulináris élmények, a lóhús viszont kiverte a biztosítékot
Kumamoto, eksztázis! Végre tusoltam, végre fogat mostam! Új ruha! És ami ezek után következett, az maga a Paradicsom: meleg ételhez jutottunk! Kétfogásos vacsora, átszámolva 2300 forintért! Kellemes csalódás, nem drága és finom. Az első fogás: tésztaleves kanál nélkül… Akkor ettem először pálcikával levest. Nem bizonyultam túl ügyesnek, ami látszik a frissen felvett nadrágomon és ingemen. A levét kiszürcsöltem, mint a helyiek, úgy olvastam, ezt így kell csinálni. Ha nagyon ízlik, lehet hangosan is szürcsölni. A második: tempura, azaz tengeri herkentyűk bundában, buggyantott tojással, rizzsel, szója olajjal.
Japánban étkeznek a legegészségesebben a világon. Ezt írják. Rengeteg hal, rizs, zöldség, articsóka, gyömbér, algaleves, mindez kenyér nélkül. És lóhús! Kikérem magamnak! Ezek után hogy megyek az ügetőre a Kincsem Parkba? Kíváncsiságból megkóstoltam, de azonnal ki is köptem. Édes! És sajnáltam! Nem finom! Soha többet!
A Galériát a képre kattintva nyithatja meg:
Meg kellett küzdeni, a magyar válogatottal való találkozásért
Másnap szédelegve álltunk munkába, de nem az ételek miatt, hanem mert csupán öt órát sikerült aludni – pedig most senki nem zavart. Városképek, felkonf, sok sétával megspékelve. A várost be kell mutatni valahogy a tévében. Azt gondoltam, hogy itt a villamos is olyan mint a Sinkanszen, de nem. A 60-as évek feelingje ugrott be, amikor felszálltunk rá. Nosztalgiavasút a világ legmodernebb országában.
Az országban, ahol szombattól nem mellesleg női kézilabda-világbajnokságot rendeznek, de ahogy otthon néhány élelmiszerre szokták ráírni, hogy nyomokban mogyorót tartalmazhat, na úgy vannak itt ezzel a sporttal. Kevés kézis motívum az elején, de ahogy telnek-múlnak a napok, sejteni lehet már, hogy Kumamotóban lesz egy sportrendezvény.
A helyiek kedves, barátságos emberek, de nem beszélnek angolul! A taxis csak akkor tudta, hogy hol a kézicsarnok, amikor a Google-fordítóban megmutattam neki a címet japán nyelven. Aztán jött a következő akadály: az egyik szervező, aki szintén nem beszél angolul, nem akart beengedni az edzésre, mondván, hogy a magyarok Jacusiróban tréningeznek. Mondtuk neki, hogy ez nem teljesen igaz. A vita nem három, hanem jó 25 percig tartott, csak ennyi idő után sikerült meggyőznünk, így beengedett és találkozhattunk a válogatottal. Egyébként nekik is benéztek egy időpontot. Este 8-ra kaptak lehetőséget edzésre az előző napon, Kim Rasmussen mindezt udvariasan visszautasította. Amúgy továbbra is érthetetlen, hogy miért két városban játsszák a meccseket.
Üdvözlet Liliputból
A tisztaság elképesztő! Egyetlen eldobott csikket se láttam, pedig nincs kuka az utcákon. Feltűnő még, hogy furák az autók. Toyota, Honda, Suzuki. Nyilván, csak a hazai. De milyenek? Össze vannak zsugorítva. Gyerekkoromban rengeteg matchboxom volt… Persze, a saját ízlésükre, kényelmükre formázzák a saját autóikat.
Miután a második éjszakán sem tudtam négy óránál többet aludni, rájöttem, hogy mi a baj: a jetlag (időzónaváltáskor jelentkező állapot, mely a többi közt alvászavarral is jár)! Legyőzött! De nem adom fel! Pedig azt hittem, kemény fából faragtak.
És akkor a multifunkciós WC-t még nem is említettem, aminek langyos az ülőkéje. Valamint a szobám méretét sem. Olyan, mint a matchbox. A bőröndömet nem tudom kinyitni, mert akkor nem jutnék el a fürdőig.
Összegezve: minden szép és jó, hiszen kedvenc sportágam világbajnokságán vagyok! Csúcs! Már nagyon várom az első meccset! Hajrá, magyarok! Most lefekszem, bevettem az altatót, visszaütök a jetlagnek! Holnap frissnek kell lennem, amikor legyőzzük a kazah csapatot!
A magyar válogatott programját IDE KATTINTVA nézheti meg.