×

Rasmussen kritizálta a szövetséget, a türelmet és támogatást hiányolja

Az M4 Sportnak adta elutazása előtti utolsó magyarországi interjúját Kim Rasmussen, a női kézilabda-válogatott egy hete menesztett szövetségi kapitánya, amelyben kritizálta a szövetséget, őszintén beszélt érzéseiről, az elmúlt négy évben elvégzett munkáról és arról a kirohanásról, amivel – mint mondta, – kiütötte magát. A magyar válogatottnak sok sikert kívánt és úgy gondolja, az olimpiai selejtezőn a szerbeket és az oroszokat is legyőzheti a csapat.


Az interjúban elhangzottakra Pálinger Katalin, a MKSZ alelnöke az M4 Sport Kézilabda magazinjában reagált, ezt itt tekintheti meg. 

Szomorúság és csalódás

„Szomorú vagyok a lányok Japánban elért eredmény miatt, csalódott a szövetség döntése miatt, illetve mert nem éreztem a támogatásukat a világbajnokság után. Csalódott vagyok, mert lehettünk volna türelmesebbek, a nemzetközi szövetséggel történtek ellenére is. ”

„A szerződésem szerint az olimpiai kvalifikáció a legfontosabb, ezért jöttem Magyarországra, rengeteg sérülés és gyermekvállalás nehezítette a dolgomat, minden alkalommal új és új csapatot kellett építenem.”

„Két évvel ezelőtt pedig úgy döntöttem, hogy végigviszem a generációváltást, amiről mindenki beszélt, de nem igazán tett érte. Én belevágtam és az olimpiai kvalifikáció még így is elérhető, annak ellenére, hogy átestünk a generációváltáson, számos fiatal játékost építettünk be a válogatottba, amivel egy masszív alapot teremtettünk a jövőre nézve.”



„A kitűzött cél még mindig elérhető, úgyhogy igen, csalódott vagyok, amiért nem fejezhetem be a munkát. De jól vagyok, nem lepődtem meg a történteken, de csalódással tölt el, hogy így lett vége annak, amit a lányokkal közösen építettünk fel az elmúlt években. ”

Rasmussent a szövetség alelnöke, Pálinger Katalin értesítette telefonon a menesztésről, miközben Ausztriában síelt a barátaival. Ezután azonnal visszatért Budapestre.

Komoly kritika a szövetség felé

A dán szakember nehezményezte, hogy stábja tagjait, köztük Siti Beát senki nem értesítette telefonon. (Ezt később Pálinger Katalin az M4 Sport stúdiójában tisztázta, miszerint a stáb tagjai maradtak a helyükön.)

De nem ez zavarta egyedül Rasmussent: „Amint visszajöttünk Japánból, senki sem keresett, senki sem hívott fel, nem mondta el a véleményét, karácsonyra és az új évre sem kaptam jókívánságokat, csupán egy hangüzenet jött, hogy próbálnak kapcsolatba lépni a nemzetközi szövetséggel.”

„A Japánban tartózkodó szövetségi tagok sem keresték a társaságomat a helyszínen, megnézték a meccseket, aztán azonnal elhagyták a csarnokot, pedig tehettek volna a sportdiplomáciánk érdekében. Kívülről úgy tűnt, mintha a szabadságukat töltötték volna Japánban.”

(fotó: MTI/Kovács Tamás)



Az a bizonyos kérdés

„A románok elleni meccs után én kiálltam a magyar csapat mellett, kiálltam a szövetségért, kiálltam az országért, kiálltam az igazamért. Úgy éreztem, hogy bennünket átvágtak, ezt nem engedhettem, vállaltam a felelősséget, próbáltam megvédeni magunkat, de a végén az jött ki, hogy én vagyok a bűnbak.”

„Elismerem, hogy hibáztam a sajtótájékoztatón. Amikor a kollégád feltette azt a bizonyos kérdést, elszakadt a cérna, kitörtek belőlem az érzelmek, az a 10-15 másodperc végzetesnek bizonyult. Sosem fordult elő velem ilyen, megbántam.”

Adódik a gondolat, ha az a kérdés akkor és ott nem hangzik el, még most is Kim Rasmussennek hívnák a női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányát.

„Azzal a reakcióval kiütöttem magam. Nem szerettem volna kérdéseket kapni, már készültem elhagyni a termet, már álltam fel, amikor kérdeztek. Sajnálom az elhangzottakat, megbántam, megbűnhődtem.”

Bár az olimpiai részvétel, mint fő cél még most is elérhető, Kim Rasmussen időszakához a válogatott legrosszabb eredményei fűződnek nagy tornákon.

 

„Valóban, ezek nem jó eredmények, de a női kézilabda megváltozott, átalakult, bárki képes legyőzni egy esélyesebb csapatot, a világ elitje már nem öt-hat kiemelkedő válogatottról szól. A vb-n is történtek körbeverések, láttuk, tapasztaltuk. Szélesebb a spektrum, mint korábban, kiegyenlítődött a mezőny. A norvégoknál is akadnak gondok, a világbajnok franciák csak a 13. helyen végeztek, az oroszok szintén lemaradtak a döntőről. Ez van, el kell fogadni, hogy apróságok döntenek a nőknél, minimális különbségek vannak.”

Rasmussen szerint nonszensz, amikor azt vágják a fejéhez, hogy nem beszélt magyarul, mivel a válogatottban csak két játékos értette az angolt és Siti Bea segített a fordításban.

„Bezzeg azt nem emlegetik fel az utolsó időkérését a németek ellen az Eb-n, Háfra győztes gólja előtt. Ez egy ósdi felfogás, ez van. Mindig lesznek olyanok, akik kifogásokat keresnek és ezzel próbálnak támadni engem.”

(fotó: GettyImages)



Nézi majd az olimpiai selejtezőt?

„Majd meglátjuk, nem tudom még. Biztosan fájni fog.”

„Danyi Gábor és Elek Gábor remek szakemberek, remek döntés született az ő személyükben, ha már nekem úgy is mennem kell. A Ferencváros edzője nagyon jól ismeri a válogatott játékosait, Danyi Gáborral kiválópárost alkotnak. Hatalmas lehetőség ez a játékosoknak és a szövetségi kapitányoknak, amennyiben a játékosok csak a gázt nyomják, akkor a szerbeket, sőt az oroszokat is képesek legyőzni a selejtezőn.”

„A közeljövőm arról szól, hogy hazamegyek és átölelem a gyerekeimet, rám fér a feltöltődés a családom körében. Fogalmam sincs, mit hoz a jövő, bármi megtörténhet, remélem, kapok ajánlatokat, akár BL-kluboktól is.”

„Büszke vagyok a magyar válogatott játékosaira, szerettem itt dolgozni, mindig a maximumot próbáltuk nyújtani, mindig bizonyítani akartunk, sosem adtuk fel, végigcsináltunk egy generációváltást, ennek is élveztem minden fázisát, a kihívásokat is. Számos pozitívummal fejezem be a magyarországi küldetésemet, örülök, hogy itt lehettem. A magyar csapatnak, a válogatott minden játékosának nagyon sok sikert kívánok.”