Mocsai: A legjobb négybe sem várták a magyar csapatot Sydneyben

A korábbi szövetségi kapitány úgy véli, nincs miért magyarázkodnia egy olimpiai ezüstérem után.

Minden idők legeredményesebb olimpiai szereplését produkálta a magyar kézilabda 2000-ben Sydneyben, ahol ezüstérmes lett a női válogatott. Mocsai Lajos, a válogatott akkori szövetségi kapitánya az M4 Sportnak adott interjújában elmondta, egyáltalán nem volt elvárás az éremszerzés.

"A megelőző világversenyen érezni lehetett, hogy a magyar csapat egyre erősödik, egyre jobb fizikai és stratégiai felkészültséget mutat. Azonban tisztában voltunk vele, nagyon erősek a koreaiak, a norvégok és a dánok is. A szakmai értékelések az olimpia előtt a magyar csapatot nem várták a legjobb négybe, nem látták reálisnak, hogy a döntőbe juthat" - mondta Mocsai.

Kökényék a döntőig vezető úton legyőzték az előző vb három dobogósát, az osztrák, francia, norvég hármast is. "Azt a norvég meccset érdemes lenne visszanézni, hiszen vb-, és Eb-elsőként, toronymagas favoritként érkeztek, és nem tudtak hozzánk még csak közel kerülni sem. Egy olyan határozott precíz tempóval játszottunk és olyan tempóban, amit a norvégok nem bírtak tartani velünk. Az volt szakmailag a legjobb meccsünk" - véli a kapitány.

Mocsai szerint az olimpia előtt nem sokkal honosított Bojana Radulovics jelenléte, balkezes játéka is fontos szempont volt a sikeres szereplésben, neki köszönhetően egy új dimenzióban tudott játszani a csapat.

"Minden egyes poszton klasszis játékosokkal rendelkeztünk, de talán nem is ez a lényeg, hiszen ez egy igazi jó emberekből álló válogatott volt. Ezekkel a hölgyekkel a felkészülés heteiben, hónapjaiban egy olyan közösség volt, amivel nagyon keveset dolgoztam a világon. A magánéletben, a szabadidőben önálló, rendkívül intellektuális közösség volt, akik ráadásul nagyon terhelhetőek voltak" - emlékezett az akkori csapatra a kapitány, aki elmondta, a mai napig szeretik és tisztelik egymást a keret tagjaival.

Mocsai Lajos, Deli Rita és Rácz Mariann a sydney-i olimpián (Fotó: Illyés Tibor)



"Én akkor sem és azóta sem magyarázkodtam soha. Büszke vagyok a csapatra, hogy ilyen eredményt tudtunk elérni. Nagyon fájt, hogy nem tudtuk megnyerni azt az utolsó 14-16 percet, pedig minden lehetőségünk megvolt rá" - emlékezett Mocsai a dánok elleni fináléra, melyen a magyar csapat már 23-17-re is vezetett, de az ellenfél 14-4-re hozta az utolsó negyedórát, így ők lettek az olimpiai bajnokok.

Kiemelte, korábban soha nem játszottak még ilyen nagy világversenyen döntőt. Az odáig vezető utat tisztán látták, meccsről-meccsre fel tudtak készülni, miként a fináléra is alaposan felkészültek.

"Uraltuk a mérkőzést, de egy olimpiai döntőre nem volt tapasztalatunk, rutinunk. Nagyon sok hatás érte a játékosokat otthonról és a táboron belül is. Az az élmény amivel feldolgoztuk az egész sorozatot, az a katartikus élmény, amivel megéltük az osztrákok és a norvégok legyőzését, a végére elfogyott. Ez volt a legnagyobb probléma".

"Másik ok, hogy a döntő előtt én nem voltam tisztában néhány kulcsjátékosom kisebb-nagyobb sérülésével. Ezek annyira büszke, komoly küzdő játékosok voltak, hogy nem lett volna ildomos számukra elmondani, hogy mondjuk bedagadt a térde. Ezek a csodálatos fiatalok mindannyian nyerni akartak. Amikor változtatni kellett, elbizonytalanodtak azok, akik a cserepadról bekerültek" - mondta a kapitány a vereség legfőbb okairól.

"Nagyon sajnáljuk, de ennyi idő elteltével is azt kell mondanom, nagyon nagy öröm volt velük dolgozni. Sajnáljuk, hogy nem sikerült a vége, de úgy gondolom nincs miért szégyenkeznünk" - összegzett Mocsai.