A magyar csapat vasárnap, a helyosztón kétszeri hosszabbítás után 36–35-re kikapott Egyiptomtól, amivel a 8. pozícióban zárta a tornát – az már a negyeddöntőbe kerüléssel eldőlt, hogy az alakulat bebiztosította helyét a jövő márciusi olimpiai selejtezőtornán.

Bánhidi Bence, a mieink beállója őszintén beszélt a viadal után a molcsapat-hu-nak.

„Egy célunk volt: az olimpiai selejtező elérése. Mindenkinek ez lebegett a szeme előtt, és bár tudtuk, hogy egy bravúrt biztosan be kell mutatnunk az eléréséhez, hittünk benne, hogy sikerülni fog. Azzal, hogy sikerült bejutnunk a legjobb nyolc közé, teljesítettük a célt, így nem lehetünk elégedetlenek” – idézi a portál a Pick Szeged 27 esztendős sztárját, aki mindezektől függetlenül egyáltalán nem volt elégedett.

„Az volt a legnagyobb baj, hogy az egész tornán csak jobb periódusokra futotta tőlünk. A meccseken belüli hullámzás megszokott dolog, nincs csapat, ami hullámvölgy nélkül lehoz hatvan percet – talán a dánok kivételével –, de velünk többször is előfordult, hogy egy periódusra jól összeálltunk elöl és hátul is, aztán tíz perccel később nehéz helyzetbe hoztuk magunkat. De erre is megvan a magyarázat.”

A játékos úgy véli, fizikailag és mentálisan is sokat segít, ha valaki a klubjában a legmagasabb szinten tud játszani.

„Az is fontos, hogy sok játékosunk egyáltalán nem játszik Európában, így ők év közben heti egy meccsre kell, hogy felkészüljenek. De még ennél is fontosabb, hogy mentálisan mit jelent a BL-ben játszani. A Bajnokok Ligájában minden meccs élet-halál, sem a tempójára nem lehet edzésen felkészülni, mentálisan meg főleg nem. Máthé Dominik biztosan sokat tudott volna segíteni nekünk, ahogy Juhász Ádám is, de nem foghatunk semmit a sérülésekre. A válogatott egy csapat, aki ott van a keretben, az a legjobb, és úgy is kell teljesítenie.”

Bánhidi úgy véli, az elmúlt években nagyon megváltozott a kézilabda, ez pedig nekünk nem kedvez.

„Nem kifogást akarok keresni, mert én is érzékeltem, hogy nem úgy megy a csapatnak, ahogy korábban, de az okok között ott van, hogy az elmúlt években megváltozott a kézilabda. A játék gyorsulása évekkel ezelőtt kezdődött, de az utóbbi időben olyan sebességre gyorsult, hogy már szinte nincs is támadóstratégia, egyszerűen minden játékos egy-egyezik a védőjével. A jó védekezés, illetve az abból indított lerohanás kulcsfontosságúvá vált már jóval korábban, de az meglepett, hogy a világbajnokságon rajtunk kívül szinte nem is volt csapat, aminek a támadójátékának a fókuszában az átlövések voltak. Ez nem nagyon kedvez nekünk, nem is nagyon tudtunk mit kezdeni a jól egy-egyező klasszisokkal, és így nem tudtuk segíteni a kapusainkat sem. A mi csapatösszetételünk egészen más, sok magas, erős játékosunk van, és ez hiába nem kedvez az új játékfelfogásnak, ez az adottsága a válogatottnak nem nagyon fog változni a következő időszakban. Abból kell főznünk, amink van. Chema persze jól tudta ezt, és próbált olyan játékot összeállítani, ami a mi erősségeinkre épít, és összességében sikerrel is járt, hiszen bejutottunk a legjobb nyolcba. Más kérdés, hogy voltak meccsek, ahol jól láthatóan kijöttek a hibáink. És akadt egy olyan is, amilyet még soha nem éltem át.”

Beállónk kitért a dánok elleni súlyos pofonra is.

„Én is próbálok azóta magyarázatot találni a mérkőzésre, mert egy negyeddöntőre nem lehet úgy kimenni, ahogy mi tettük. És idegen is tőlünk, mert rossz meccseink voltak máskor is, de fel egyet sem adtunk közülük.”
A dánok ellen viszont még az első tíz percben járt csak a meccs, amikor én is azt éreztem, itt nekünk ma szemernyi esélyünk sincs. Valahogy minden rosszul alakult. Itt volt ez az egészen elképesztő formában, hihetetlen sebességgel kézilabdázó ellenfél, ami már önmagában elég komoly teher, erre a meccs elején elhibáztunk néhány ziccert, és ettől úgy összeomlottunk, hogy onnan már nem is tudtuk újra felrázni magunkat. Amikor először közé tettek 5-6 gólt, teljesen szétestünk, és tudtam, vagyis tudta mindenki, hogy végünk van. Azt gondolom, az igazi arcunk nem a dánok elleni volt, sokkal inkább az Egyiptom elleni, ahol az izlandiak elleni csoportmeccshez hasonlóan komoly hátrányt dolgoztunk le, hittünk magunkban az utolsó percig, és bár az egyiptomiakat nem sikerült legyőznünk, a meccs után büszkén, emelt fejjel jöhettünk le a pályáról.”

Bánhidi Bence végezetül ejtett néhány szót a 2024-es párizsi olimpiáról.

„Minden sportoló álma, hogy olimpián szerepeljen. Abban biztos vagyok, hogy senkinek nem kell majd külön motivációt keresnie a selejtezőkre, bárki lesz is az ellenfél. Nem kérdés, hogy koncentráltan, nagy győzni akarással kell majd belemennünk a meccsekbe, és akkor kijuthatunk a játékokra. Nem sokan hittek benne, hogy a vb után erről fogunk beszélgetni. Most mindenhol azt hallom, hogy szerencsénk volt. Persze, szerencse mindig kell, de ha a második meccsen a papírformának megfelelően kikapunk Izlandtól, akkor a szerencse sem segített volna rajtunk. Annyiszor volt pechünk az utóbbi időben, fogalmazzunk úgy, jókor törlesztett Fortuna.”

Eredmény, a 7. helyért
Egyiptom-Magyarország 36–35 (17-11, 28-28, 29-29, 31-31, 33-33) – kétszeri hosszabbítás után
Stockholm, v.: Kurtagic, Wetterwik (svédek)
lövések/gólok: 58/36, 61/35
gólok hétméteresből: 5/5, illetve 4/2
kiállítások: 6, illetve 12 perc
Magyarország:
Székely – Lékai 7, Bodó 7, Bánhidi 4, Sipos, Ancsin 5, Rodríguez 2, cserék: Bóka 3, Szita 3, Ilic 3, Hanusz, Rosta, Ligetvári 1

Az idei torna végeredménye
1. Dánia, 2. Franciaország, 3. Spanyolország, 4. Svédország, 5. Németország, 6. Norvégia, 7. Egyiptom, 8. MAGYARORSZÁG, 9. Horvátország, 10. Szlovénia, 11. Szerbia, 12. Izland, 13. Portugália, 14. Hollandia, 15. Lengyelország, 16. Bahrein, 17. Brazília, 18. Montenegró, 19. Argentína, 20. Egyesült Államok, 21. Belgium, 22. Katar, 23. Zöld-foki Köztársaság, 24. Irán, 25. Tunézia, 26. Chile, 27. Észak-Macedónia, 28. Koreai Köztársaság, 29. Szaúd-Arábia, 30. Marokkó, 31. Algéria, 32. Uruguay