A Vasas csapatában nevelkedett és mutatkozott be a magyar élvonalban. Nevelőegyesülete ugyan kiesett az első osztályból, de csapata legjobbjaként felhívta magára a figyelmet, így 2018-ban szerződtette a Váci NKSE. Az átigazolást követően két súlyos sérüléssel is bajlódott, ami miatt hosszabb kihagyás várt rá. A 2021–2022-es szezonban tért vissza, debütált az Európa-ligában, klubcsapatával a 4. helyen végeztek a bajnokságban, melynek gólkirálynője lett 190 találattal.

2017-ben tagja volt a Győrben rendezett ifjúsági olimpián aranyérmes és a szlovákiai U17-es Európa-bajnokságon bronzérmet szerző válogatottnak is. 2019 nyarán a Győrben megrendezett junior Európa-bajnokságot az akkor 22 éves Kuczora Csenge vezérletével nyerte meg Magyarország, őt a legjobb védőjátékosként választották be a torna álomcsapatába.

Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány a 2021 őszén nyújtott teljesítményét látva meghívta a felnőttválogatottba, a korosztályos nemzeti csapatoknál komoly sikereket elérő szakember az elmúlt évekből már jól ismerte. 2022 márciusában debütált egy Spanyolország elleni Eb-selejtezőn.

Azóta stabil tagja a nemzeti csapatnak, így a 2022-es Európa-bajnokságon első felnőtt világversenyén is bemutatkozhatott.

A téli focivébé miatt szokatlan időpontban, novemberben rendezett torna csoportkörében a magyar csapat a papírformának megfelelően legyőzte Svájcot, majd meglepetésre nagyon simán kikapott Horvátországtól, Norvégia ellen már sokkal jobb játékot mutatva könyvelhetett el újabb vereséget. A középdöntőben előbb a dánok, majd a svédek kerekedtek a magyarok fölé, végül a társházigazda Szlovénia ellen szerzett két becsületponttal zárta a magyar csapat a tornát – a 11. helyen, elmaradva az előzetes szövetségi elvárástól (legjobb nyolc).

A 22 éves irányító-balátlövő jelentősebb szerephez jutott, mint azt a torna előtt remélte: mind a hat mérkőzésen pályára lépett és összesen 19 gólt szerzett. Teljesítményéről, a válogatott szerepléséről, mélységekről, magasságokról, múltról és jövőről is mesélt az m4sport.hu-nak adott interjúban.

(Fotó: m4sport.hu/Horváth Péter Gyula)

Milyen érzésekkel, tanulságokkal zártad első világversenyed?
Vegyes. Tényleg az első nagy tornám volt, amiről azt gondolom, minden játékosnak nagyon fontos és izgalmas élmény. Magát a teljesítményt illetően csalódott vagyok, a saját magaméban és a csapatéban is, mert valóban fel voltunk készülve, illetve tudtuk, mi a cél, amit sajnos nem sikerült hozni. Voltak hiányzóink sérülés vagy egyéb okok miatt, de minden csapatban vannak, erre kár lenne hivatkozni. A saját teljesítményemet illetően nem gondoltam, hogy ennyi lehetőséget kapok majd. Balátlövő poszton Kácsor Gréta most nem játszott olyan jól, ezért is tölthettem több időt a pályán, erre előzetesen nem számítottam.

Az Eb-n lejátszott hat mérkőzésen 19 gólt szereztél. Hogy érzed, hozzá tudtál volna ennél is többet tenni a csapat teljesítményéhez?
Igen, szerettem volna többet segíteni. Akár már a torna elején, amikor a kötelező győzelem terhével léptünk pályára. Akkor hárult rám több felelősség, amivel nem sikerült úgy megbirkózni, ahogyan elvártam magamtól. Visszagondolva, sok mindent másképp csinálnék, több góllal vagy még jobb védekezéssel segíteném a csapatot, de természetesen utólag már könnyű okosnak lenni.

A szövetség a legjobb nyolc közé jutást tűzte ki célul a torna előtt. Mekkora terhet, nyomást helyezett ez rátok?
Nyilvánvaló, hogy a nyomás egy sportoló életének a része, hisz eredményt kell elérni.

A szövetség célkitűzését azonban nem éreztük tehernek. Sőt, a csapaton belül, egymás között beszélgetve ennél jobb eredmény elérését tűztük ki magunk elé, mert azt éreztük, lehetséges.

Így a szövetség elvárását pláne megvalósíthatónak gondoltuk. Ez egy meccsen ment el, mégpedig a horvátok elleni vereséggel. Ha azon a mérkőzésen sikerül győzni, minden esélyünk meglett volna, hogy elérjük a célunkat.

Kuczora Csenge a női kézilabda Európa-bajnokság Horvátország – Magyarország mérkőzésén (fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

A válogatott végül 2 győzelemmel és 4 vereséggel, középdöntős csoportjában utolsóként, összesítésben a 11. helyen zárta az Európa-bajnokságot – elmaradva a belső és külső várakozásoktól. Csalódott vagy az eredményt illetően?
Természetesen csalódottak voltunk, én is az vagyok. Azt gondolom, mindenki maximalista, aki ilyen szintekre elér. Tanulnunk kell a történtekből, mert egy-két mérkőzés megmutatta, jóval nagyobb koncentrációra van szükség. Félre ne érts, minden egyes meccsen elengedhetetlen a maximális fókusz, de nemcsak azokra az összecsapásokra kell nagyon készülni, melyeken nem mi vagyunk az esélyesek. A papírforma szerint hozható találkozókat mindenképp meg kell nyerni ahhoz, hogy felszabadultabban lépjünk pályára a keményebb ellenfelekkel szemben.

Az Eb után több helyen is felvetődött, erőnlétben van lemaradása a magyar válogatottnak. Ez valóban probléma lehetett?
Állóképességben szerintem fel tudtuk venni a versenyt, azzal nem volt probléma. Minden posztra több játékos jut, bő a keret, lehetett forgatni a csapatot. Olykor azt érezni, hogy a másik alakulat fizikálisan erősebb, nehezebb megtartani őket a védekezés során, mi viszont lehet, hogy átlövésben kerekedünk felül, csak hogy mondjak egy példát.

Szerintem meg kell találni azt, amiben a legjobb vagy és azt a tulajdonságot, képességet kell építeni, erősíteni.

(fotó: m4sport.hu/Horváth Péter Gyula)

Több alapember is hiányzott a válogatott keretéből, köztük Háfra Noémi, Szöllősi-Zácsik Szandra. Sikerült pótolni őket?
Nem pótolni kellett szerintem, hanem a végleges keretnek megfelelően alakítani a taktikát. Az új játékosok, akiket be kellett hívni, még nem voltak összecsiszolódva a régebbi csapattagokkal. Emiatt az összeszokottságot tudnám apró negatívumként említeni. De ilyen egy válogatott. A csapattársakkal nem találkoztok mindennap, állandó mozgás van, ehhez pedig gyorsan kell tudni alkalmazkodni.

Az MKSZ alelnöke, Kirsner Erika szerint, a 26-32 év közötti korosztály – akiknek a hátukon kellene vinniük a válogatottat –, hiányzott a jelenlegi válogatottból. Ténylegesen befolyásolhatta ez az Eb-szereplést?
Talán a rutin, ami hiányzott. De mint mondtam, a válogatott folyamatosan forog és ilyen felállás is lehetséges, amikor több fiatal alkotja a keretet, most ez így volt.

Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány munkájáról mi a véleményed?
Azt gondolom, megfelelően fel voltunk készítve. Szinte mindennap videóztunk, elemeztük az ellenfél játékát. Azon kell dolgozni, hogy ezt ki tudjuk vinni a pályára is. Mert ez most nem sikerült.

Kuczora Csenge és Golovin Vlagyimir, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a női kézilabda Európa-bajnokság Horvátország – Magyarország mérkőzésén (fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

A juniorválogatottban is ő volt az edződ, így már jól ismertétek egymást. Ez segíthette az előrelépésed?
A jó kapcsolat, ami a junior válogatottban volt, felnőttben is megmaradt. Remélem, nemcsak ennek köszönhetem, hogy behívott, hanem főként a játékomnak és a teljesítményemnek.

Miben látod őt másnak felnőtt szövetségi kapitányként, mint a juniorválogatottban?
A juniorválogatottban gyerekekkel dolgozott, akiknek más a lelkületük, mint egy felnőtt játékosnak. Az évek alatt felnövünk, sokat változunk, más a kettő. Én személy szerint meg voltam elégedve azzal, amit kaptam tőle a felnőttválogatottban is. Többször említette, jobban bíznak bennünk, mint mi magukban, amin viszont dolgoznunk kell. Annak azonban örülök, hogy részükről megkaptuk a bizalmat, ez fontos.

A 2022-es Európa-bajnokság selejtezőjében, Spanyolország ellen játszottad az első tétmérkőzésed a nagyválogatottban. Mit volt a reakciód, amikor meghívót kaptál?
Nagyon örültem. Az elején picit félve közeledtem a társakhoz, mint általában mindenki. Most pedig már olyan játékosoknak passzolgatok, akiket korábban a tv-ben néztem. A kezdeti drukk hamar elmúlt, többeket már régebb óta ismertem a csapatból, illetve, amúgy sem vagyok izgulós típus. Ennek kapcsán sokan az arcomat említik, mondván, nagyképű vagyok, mert semmi érzelem nem szokott mutatkozni rajtam.

Megtanultam, hogy ne mutassam, ha rossz, ez pedig azzal járt, hogy nem mutatom azt sem, ha jó.

(fotó: MKSZ)

A válogatotton belül ki az a játékos, akivel szorosabb viszonyt ápolsz?
Kácsor Grétivel. Sokszor vele vagyok egy szobában, ő is az én korosztályom. Az utánpótlás-válogatottban sokat játszottunk együtt, akárcsak Vámos Petrával, illetve Janurik Kingát is ide tudom sorolni. Jó a kapcsolatunk és a játékban is sokat tud segíteni, mit hogyan lát a kapuból. Az viszont ritka, hogy segítségért forduljak valakihez. Először magamban szoktam rendezni a problémáim, ha valamit pedig nem sikerült, akkor szeretem másokkal megbeszélni.

A jó kapcsolat csapaton belül befolyással lehet a teljesítményre. Mit gondolsz erről?
Lehet szempont. Ha a pályán kívül jó a kapcsolat a csapattársakkal, akkor jobban bízol bennük a mérkőzésen is. Az összetartással és a bizalommal nincsen probléma. Említettem, hogy a válogatottban gyakori a játékosmozgás, a körülményekhez és a társakhoz pedig minél gyorsabban kell tudni alkalmazkodni. Hamar fel kell venni a ritmust és rövid időn belül kell megismerni a többieket. Ez, ami szükséges a jó teljesítményhez, mert ugye a kézilabda csapatjáték. Az egyéni teljesítménytől is függ, de nem ez a fő.

Élt át a csapat mélypontot az Európa-bajnokságon? Mi az, ami segíthet ilyen esetben?
A torna elején volt egy mélypont, amikor nem úgy sikerültek a mérkőzések, ahogy vártuk. A horvátok elleni vereséget követően a csapatkapitány összehívta az együttest, hogy megbeszéljük, kinek mi a problémája a pályán. Ott mindenki elmondta, szerinte miben szükséges javítani, miben tudunk egymásnak segíteni. Ennek meg is lett az eredménye. Általában a csapatkapitány, aki próbál ilyenkor lelket önteni belénk, de igazából egymásra támaszkodunk. Ha bárki úgy érzi, nem jó az irány, akkor összehívhatja a csapatot.

(fotó: m4sport.hu/Horváth Péter Gyula)

A mélyponttal kapcsolatosan, sajnos volt már benne részed, sérülés formájában, és nem sokkal azután kezdődött, hogy a Vác együtteséhez igazoltál.
Érettségi után igazoltam Vácra, 2018-ban. A szezon harmadik meccsén a Győr ellen szenvedtem keresztszalag-szakadást. Több hónapig tartó rehabilitáció után a következő nyáron tértem vissza, amikor újra megsérültem. Pedig akkor volt a 2019-es hazai rendezésű junior női kézilabda-Európa-bajnokság, amin nagyon szerettem volna ott lenni a csapattal. Utólag visszagondolva, az első sérülésem után túl korán tértem vissza, már 6-7 hónap után. A második sérülést nehezebben éltem meg. Épphogy felépültem, kezdhettem mindent előröl, de ott már türelmesebb és tapasztaltabb voltam, tudtam, mi a menet. Vácon szerencsére mindenben segítettek, nem volt probléma, illetve sok egyéni edzésmunkát végeztem magamtól is, hogy még többet tudjak a fejlődni, erősíteni, dolgozni.

Mennyire maradt benned ez a két sérülés? Hatással van rád a mérkőzéseken?
Már nincs bennem félelem a térdemet illetően, de kellett egy-két év, hogy el tudjam teljesen engedni. Azóta is sokat foglalkozom vele az edzések mellett. A szalagszakadásra és annak rehabilitációjára különös figyelmet kell fordítani.

Sajnos az utóbbi években jóval gyakoribbak a keresztszalag-szakadással járó sérülések a kézilabdában. Szerinted miért alakult így?
Nagyobb a terhelés, a dinamika, mint a korábbi években. Azt gondolom fizikailag nincs gond, régebben nem voltak a játékosok ilyen erőnlétben. Inkább a pálya borítására gondolnék, mert már elég speciális, és sok helyen nagyon tapad, illetve kemény.

A Vasasnál nevelkedtél, hosszú éveket játszottál piros-kék színekben. Milyen érzésekkel távoztál?
Természetesen nehéz volt eljönni a Vasastól, ott nőttem fel. Ijesztő volt, hogy ott kell hagyni mindent, amit eddig megéltem és kaptam. Annyiból talán könnyebb dolgom volt, hogy az egész csapat feloszlott, amikor eljöttem, illetve mivel mindenképp az NB I-ben szerettem volna továbbra is játszani, feltétlen szükség volt a váltásra.

(fotó: m4sport.hu/Horváth Péter Gyula)

Külföld szóba jöhet, mint jövőbeli terv?
Számításba vettem már és gondolkoztam rajta. Még benne lehet, de jelenleg nincs konkrét terv, csupán nézelődés.

Miért lehet az oka, hogy egyre kevesebb hazai játékos választ külföldi klubcsapatot?

Szerintem sok embernek fontos a megszokott környezete, nem mernek váltani. Akiket a magam körül látok, általuk erre tudok következtetni, nagyon ragaszkodnak a megszokottsághoz. Szerintem ez ilyen magyar mentalitás, ami nemcsak a sportban vagy a kézilabdában nyilvánul meg.

Pedig külföldön rengeteg tapasztalatot lehet szerezni, ami nem mellesleg a válogatott hasznára is válhat.
Igen, más kultúra, más kézilabda, úgy gondolom, biztosan ad valami pluszt, és bőven lehet kint újat tanulni, amit aztán hozol a válogatottba. A példát követve aztán más is kedvet kaphat ahhoz, hogy légiósnak álljon.

(fotó: m4sport.hu/Horváth Péter Gyula

A Vác egyértelmű választás volt?
Volt több lehetőségem, de tőlük kaptam a legszimpatikusabb ajánlatot, illetve ez volt a legközelebb hozzám helyileg – visszatérve a komfortos magyar mentalitásra. De egyszer hátha eljön az idő, és külföldre igazolok.

Milyen céljaid vannak a jövőre nézve, akár egyénileg vagy csapatszinten?
Egy évig maradok még Vácon, nemrég írtam alá a szerződést. Szeretek itt lenni, nagyon jó a csapat. Most több feladat hárul rám, mint húzóember. Ez is egy új irány, egy más szerep, amibe tavaly már belekóstoltam, de most érzem igazán a részem benne.

A 2021–2022-es szezonban 190 találattal lettél a magyar bajnokság gólkirálynője. Szerepel a terveid között a címvédés?
Sosem szoktam nézni, hány gólnál tartok. A kézilabda csapatjáték, ugyanúgy örülök egy gólpassznak, mint amikor betalálok.

A lényeg, hogy mi szerezzük, és ne kapjuk. Nekem mindegy, ki lövi a gólt.

(fotó: m4sport.hu/Horváth Péter Gyula)