A dán Odensét elhagyta már, felépülése jelenleg Magyarországon zajlik, klubja, a Győri Audi ETO pedig márciusban jelentette be, hogy felépülése után kölcsönben a montenegrói Buducsnoszt Podgorica együttesénél folytatja pályafutását.
Az elmúlt hónapok történéseiről, nehézségeiről beszélt őszintén a magyar válogatott átlövő. Mint említette, sérülése és térdműtétje után az első négy hónapban egyáltalán nem érezte, hogy hiányozna a labda, de utána már a meccseket is úgy nézte, mintha maga is ott lenne a pályán.
„Most vagyok a rehabilitáció felénél, még van úgy négy és fél hónapom, így a jelenlegi szezonomat ez fogja kitenni. Így legalább nem úgy fogok megérkezni az alapozásra, hogy szét vagyok csúszva” – mondta Háfra Noémi, aki nem tagadta, hogy az elmúlt féléve hullámzó volt.
A sérülés annyira váratlanul érte, hogy nem is sokkolta le, de amikor megtörtént, abban a pillanatban érezte, hogy ez egy komoly, hosszú időt igénylő sérülés. Az MRI-vizsgálat beigazolta félelmét: elszakadt a keresztszalagja a jobb térdében.
A műtét után szinte egyből csak arra tudott fókuszálni, hogy térhet vissza, ugyanakkor eldöntötte, hogy semmiképpen sem sietteti a teljes felépülését. „Tudatosult bennem, hogy ez örök életemre fog szólni, próbáltam úgy felfogni, hogy ez egy új fejezet az életemben és karrieremben, és igyekszem pozitívan és motiváltan végigcsinálni” – emlékezett vissza.
Hat hét mankózás után újra meg kellett tanulnia járni, de most már elérte azt a szintet, hogy futni is képes.
„Minden héten van valami, ami motivál és segít, hogy újra a pályára kerüljek.”
Felépülésében a csapattársak, a klubok, de még a magyar szövetségi kapitány is támogatta a 24 éves kézilabdázót, de a legnagyobb támasz egyértelműen az édesanyja és barátja volt, nem számítva gyógytornászát, aki mindennapjainak „edzője”.
„Nagyon izgalmas, hogyan fejlődik a testem. Ámulok és bámulok, hogy ezt eddig miért nem tudtam, miért a sérülésen keresztül tudtam meg, hogy ilyen apró feladatok mennyire fontosak a mindennapokban” – beszélt a rehabilitáció alatt tanult élményeiről.
Arról még mindig nem mer határozottan nyilatkozni, hogy mikor térhet vissza a pályára, mert sokban múlik azon, hogy milyen ütemben zajlik a felépülése, de, ha egy időpontot kellene mondania, akkor a szeptembert látja esélyesnek. Az akkori vizsgálatok megmondják, hogy mennyire reális az elképzelése.
„(Nyáron) az alapozást el tudom kezdeni, de például a kitámasztásoknál majd megtudom, hogy reagál a lábam, hisz egy komoly műtéten estem át, mindkét oldali meniszkuszomat vissza kellett varrni, a keresztszalagot pótolták és még meg is tisztították. Voltak régebbi sérüléseim is, amikor a doktor úr nagyon szépen rendbe rakott” – tekintett előre.
Most már elérte azt a szintet, hogy nagyon hiányzik neki a kézilabda, alig várja, hogy újra rendesen labdát foghasson a kezébe, amellyel most még csak ülve gyakorolhat. Hasonló érzése van a meccsekkel kapcsolatban is, nem bírja nyugodtan nézni őket, mert legszívesebben berohanna a pályára.
A rehabilitáció mellett mentálisan és taktikailag is igyekszik képezni magát, eddig az előre játékban nagyon erősnek érezte magát, de most már átlátja, hogy a védekezésben hogy lehet jobb.
Az Odensében a sérülés miatt csak rövid ideig maradhatott, de úgy érzi, az az időszak is segített abban, hogy érettebb játékos legyen. Minden játékosnak ajánlja, hogy szegődjön légiósnak, hogy megtapasztaljon egy új közeget, országot, kultúrát, megtapasztalja, hogy képes egyedül megbirkózni az új közegben adódó kihívásokkal.
Dániában azt tapasztalta, hogy a meccsritmus, a sebesség is nagyon más volt, amit meg kellett szoknia, sokkal fizikálisabb játékos tapasztalt meg a kinti bajnokságban. Érdekes tapasztalat volt számára, hogy osztják be csapattársai a termi és erőnléti edzéseket, ahogyan meglepve látta azt is, milyen komoly hangsúlyt fektetnek a regenerációra.
Azt is megtanulta dániai légióskodása alatt, mennyire fontos a kommunikáció az edzővel, ebben is rengeteget segítettek a csapattársai és mestere, akivel nagyon viszonyt sikerült kialakítania. Úgy érzi, hogy sokkal érettebb játékosként fog visszatérni, mentálisan és fizikailag egyaránt. Azt is megtanulta, az elmúlt hónapokban, hogy nem csupán a sérült testrésszel kell foglalkoznia, de szinte mindenhol igyekszik megerősíteni a testét.
A visszatérés a pályára pedig már Montenegróban lesz. A következő idényben a Buducsnoszt Podgoricát erősíti, ami szerinte a fejlődés, a nyelvtanulás és a délszláv mentalitás elsajátítása miatt is hasznos lesz számára.
“Lehet, az is hiányzik, hogy egy kicsi tűz legyen bennem, és ők nagyon fognak ebben segíteni. Szerintem úgy fogok visszatérni, hogy sokkal több leszek, mint aki eddig voltam” – vélekedett.
Külföldre igazolásával szeretne példát mutatni, hogy “nemcsak itthon van élet, hanem máshol is”.