Ambros Martín 2012 és 2018 között, majd 2021-től mostanáig irányította az ETO-t. Első időszakában a BL-t négyszer, a magyar bajnokságot és a Magyar Kupát egyaránt ötször nyerte meg. Második etapjában a 2020/21-es szezon végjátékában kupagyőztes lett a csapat, a Bajnokok Ligája négyes döntőjében pedig bronzérmet szerzett. A 2021/22-es szezonban bajnoki aranyéremre vezette a klubot, valamint ezüstérmet szerzett a Bajnokok Ligájában és a Magyar Kupában is. A most véget ért idényben bajnoki címet ünnepelhetett az ETO-val, a BL-ben pedig a harmadik helyen zárt. A folytatásban a spanyol női válogatott szövetségi kapitánya lesz.

„Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor a győriek először hívtak, ahogyan azt sem, amikor először megérkeztem és megismertem az embereket – mondta a távozó tréner az M4 Sportnak adott interjúban. – Előző évben az Itxako csapatával BL-elődöntőt játszottunk az ETO ellen: győztünk hazai pályán, majd Győrben döntetlent játszottunk és bejutottunk a fináléba. A Magvassy Sportcsarnokban meghívtak sörre és megtapsolták a csapatunkat a szurkolók, miattuk volt elképesztő érzés itt játszani. A győri városközpontban ünnepeltük meg a győzelmünket és akkor azt mondtam a másodedzőmnek: Győrbe akarok jönni, itt akarok edzősködni! Ez egy évvel azelőtt volt, hogy először megkeresett volna a klub.”

Felelevenítette, hogy 2012-es érkezésekor az első hazai felkészülési meccsre teljesen megtelt a Magvassy Sportcsarnok. „A felhők között éreztünk magunkat, de nem csak azon az összecsapáson. Abban az évben hazai pályán szinte lehetetlen volt minket legyőzni, azt hiszem, nem is sikerült senkinek. Az első évek nagyon különlegesek voltak, főleg a teltházas hazai meccseken. Rengeteg nagyon szép emléket őrzök az akkori időkről, sosem fogom ezeket elfelejteni, mélyen őrzöm” – fogalmazott.

A Bajnokok Ligája-győzelmek közül az elsőt, a 2013-ast emelte ki. „Az volt az első a Győrnek és nekem is. Az előtte lévő évben a döntőig jutottunk, aztán együtt meg tudtuk csinálni. Talán a sors is azt akarta, hogy együtt érjük el” – mondta Ambros Martín, aki szerint nem volt könnyű győztessé válni, de még nehezebb volt a csúcson maradni hat éven át. „De azok más idők, más kézilabda, más játékosok és talán más Ambros volt, de ugyanazok a szurkolók. Ez az, ami elképesztő, hogy ugyanazok az ETO-szurkolók élték át azokat a pillanatokat is. Ez az igazán csodálatos, a sikerek, amiket együtt átéltünk.”

A győri szurkolókkal kapcsolatban kiemelte, hogy a BL-kudarc ellenére is ünnepelték a csapatot. „Amikor a minap a szurkolói záróünnepségen voltam az Arénában, az nagyon különleges érzés volt számomra: nemcsak azért, mert ez volt az utolsó, hanem azért is, mert egészen hihetetlen az, hogy miután ismét nem sikerült megszereznünk a BL-aranyat, az emberek mégis ott voltak, és kimutatták a szeretetüket és tiszteletüket irántunk. Ez az igazán elképesztő, hogy akármit is tesz a csapat, ők mindig ott vannak. Ez az igazi nagysága a klubnak: a szurkolói! Nem számít, kik vannak a vezetőségben, ki ül a kispadon, ki van a pályán: a fanatikusok mindig ott vannak és szurkolnak a csapatnak” – fogalmazott.

Második győri periódusát kudarcként értékeli. „Én is, a klub is, a szurkolók és a játékosok is magasra teszik a lécet. Mindig az arany a cél. És amikor ez két éven át nem jön össze, akkor nem mondhatok mást, csak azt, hogy személy szerint én elbuktam. Számomra nem gond beismerni, hogy elbuktam, mert győzni akartam, és bár mindent megtettünk, de tavaly és idén is volt egy nálunk jobb csapat.”

Utólag úgy véli, hiba volt 2018-ban távoznia Győrből, a visszatérés után már semmi nem volt ugyanolyan. „Az első öt év alatt nagyon beleszerettem Győrbe, mindenbe. Nem úgy írnám le, mint az első szerelmet, hanem mint a legnagyobb szerelmet. Ilyen volt számomra az első időszak a Győrrel. Amikor külön váltak az útjaink a klubbal, azért mentem el, mert újra át akartam ezt élni. És az egy rossz lépés volt az életemben. Amikor úgy döntöttünk, hogy újra visszatérek, a szerelem már nem volt ugyanolyan és az eredmények sem.”

A Ferencváros elleni mérkőzések örökké emlékezetesek maradnak számára, kedvence azonban az a 2016-os párharc, amelyikben az ETO 71–41-es összesítéssel búcsúztatta az FTC-t a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében. „Akkor teljesen egyértelmű volt, hogy melyik a jobb csapat. Ez a két mérkőzés szerepel az emlékeim közt, mint a legjobban sikerültek ellenük. Ráadásul ugye ez az egyetlen alkalom, amikor nem a magyar sorozatok valamelyikében találkoztunk.”

Úgy véli, a Ferencvárost nemcsak azért volt nehéz legyőzni a hazai sorozatokban, mert egy kiváló csapat, hanem azért is, mert a szövetség a zöld-fehéreket támogatja. „Ez kifogásnak tűnhet, de nem az: ez a valóság. A szövetség támogatását élvezik, és így nagyon nehéz, mert nem csak egy jó csapat ellen játszunk, amely idén is megmutatta az erejét a BL-döntős szerepléssel. Ez nem volt fair, rengeteg mérkőzés nem volt fair, mintha a Győri ETO nem is magyar klub lenne, vagy egy olyan klub, amelyik ugyanoda tartozik, mint a többi. Kicsit a megszállottjaivá váltunk ennek, a játékosok nehezen tudták kezelni a helyzetet az elmúlt években. Erről beszéltem is tisztán és érthetően. Úgy érzem, és ezt is el kell mondanom, hogy ezáltal viszont még jobb csapattá tettek minket, és azt gondolom, hogy ők is fejlődtek miattunk. Valahogy mindkét klub és mindkét edző jobbá vált ennek a rivalizálásnak köszönhetően. De ez akkor sem volt fair, nem kaptuk meg ugyanazokat a feltételeket” – jelentette ki.

Ambros Martínnak elmondása szerint minden hiányozni fog Magyarországgal kapcsolatban, nem tud egy dolgot kiemelni. „Nagyon szerettem itt élni, szeretem itt az embereket, az országot. Otthon éreztem magam, így minden nap boldogan tudtam felkelni, mert olyan volt, mintha nem is külföldön lennék. A győriek és a magyarok elképesztő szeretettel fordultak felém. Sok minden fog hiányozni” – fogalmazott a tréner, arra a kérdésre pedig, hogy van-e arra esély, hogy egyszer ismét visszatérjen az ETO kispadjára, azt válaszolta, hogy a családjának Spanyolországban jelenleg nagyobb szüksége van rá, mint az ETO-nak.