A spanyol szakember és az OTP Bank-Pick Szeged tavaly ősszel jelentették be, hogy tíz év közös munka után elválnak útjaik, mint és mint Pastor elmondta, zökkenőmentesen és úriemberek módjára zajlott a válás.

„Miután október elején 41-29-ra kikaptunk hazai pályán az Aalborgtól, így a négyből a negyedik BL-meccsünket is elveszítettük az idényben, felhívtam a menedzserem, és azt mondtam neki: itt kell befejeznünk. A klubbal egy nap alatt megegyeztünk a részletekről, igazi úriemberként viselkedtek velem, úgy a szponzori, mint a tulajdonosai oldal, illetve az egész vezetőség. Egyetértettünk abban, hogy mindenki számára ez lesz a legjobb megoldás, akár sikerült bejutni a négy közé a BL-ben, akár nem. Hétfőn elkészültek a papírok, kedden pedig már alá is írtuk őket” – elevenítette fel, hogyan tettek pontot a tízéves szegedi történet végére.

Pastor jó döntésnek tartja, hogy már novemberben nyilvánosságra hozták a távozását, és hogy a csapat is gyorsan megtudta azt, hiszen a játékosok így nem voltak bizonytalanságban, a klub elkezdhetett új vezetőedzőt keresni, ő pedig felkészülhet egy újabb kihívásra.

Úgy volt vele, ha nem keresik meg egy a szegedihez hasonlóan izgalmas projekttel, hazatér Spanyolországba, márciusban azonban megegyezett az egyiptomi szövetséggel, az újra szövetségi kapitányként folytatja pályafutását.

Felidézte a szegedi kezdeteket: nehezen szokta meg a kultúrát és a nyelvet, ám „amint sikerült megértetnie a játékosokkal a sok futáson, fegyelmezettségen és gyors gondolkozáson, döntéshozatalon és persze a mindehhez elengedhetetlen videoelemzésen alapuló játékrendszerét, ezáltal pedig jöttek a sikerek is, minden sokkal egyszerűbbé vált”.

Juan Carlos Pastor a klub történetének legsikeresebb vezetőedzőjeként távozik Szegedről: egy-egy EHF-kupát, illetve Magyar Kupát nyert a csapattal és három bajnoki címet is elkönyvelhetett, legutóbb tavaly, mikor tőle szokatlanul nagyon elragadták az érzelmek Rosta Miklós gólját követően.

„Rendkívül érzelmes pillanatokat éltünk át. A szív diadala volt ez. Emlékszem, annyira úrrá lettek rajtam az érzelmek a gól után, hogy a nyakába ugrottam. Elképesztő mennyiségű adrenalin és büszkeség szabadult fel bennem, hiszen a hazai egygólos vereséget követően egy viszontagságos idegenbeli mérkőzésen fordítottuk meg a bajnoki döntőt.”

A szurkolók, a nagy médiaérdeklődés, a csarnokok, a Veszprém, vagy a Barcelona elleni meccsek, az új aréna megnyitója, megannyi mérkőzés, megannyi élmény – sorolja, mi minden miatt marad emlékezetes az utóbbi tíz év, majd hozzáteszi: „Szeged örökké a szívemben marad!”