Fordulatos, és egyben csodálatos utazás volt ez, Chema Rodríguez csapata ugyanis történelmet írt a kontinenstornán: a válogatott eddigi legjobb Eb-szereplését produkálva az 5. helyen zárt. Egy igazi nagybetűs CSAPAT formálódását láthattuk januárban, melynek alapjait és építőelemeit már ötödik éve pakolta egymásra a szakvezetés.

A folyamat most mérföldkőhöz érkezett, és joggal bízhatunk abban, hogy nem a mostani az Eb-helyezés lesz a csúcsteljesítmény.

A férfi kézilabda-válogatott 8 mérkőzést játszott az Európa-bajnokságon: öt győzelem mellett három vereséggel, pozitív mérlegel zárt – 2008 óta először.

Csoportkör:
✅ Magyarország–Montenegró 26–24
✅ Szerbia–Magyarország 27–28
✅ Izland–Magyarország 25–33

Középdöntő-csoport:
❌ Magyarország–Ausztria 29–30
✅ Magyarország–Horvátország 29–26
❌ Németország–Magyarország 35–28
❌ Franciaország–Magyarország 35–32

5. helyért,
✅ Magyarország–Szlovénia 23–22

Chema meccselése

A válogatott spanyol szövetségi kapitánya kifejezetten taktikusan, és tűpontosan megszervezett keretek között meccsel. Ahogy az Európa-bajnokság alatti nyilatkozatokból is kiderült, Chema és stábja rengeteg időt tölt saját csapata videolemezesével, és az ellenfelek játékának feltérképezésével is. Ritkán történt olyan a pályán, amire ne lett volna válaszlépése, sőt.

A csoportmérkőzések során sokszor gondolhattuk, hogy Chema nem jól sáfárkodik az időkérési lehetőségeivel. Egy csapat ugyanis minden mérkőzésen maximum háromszor kérhet időt. Egy félidőben maximum kétszer, a mérkőzés utolsó 5 percében pedig legfeljebb egyszer, abban az esetben is, ha ennél több állna rendelkezésre. A szövetségi kapitány összesen 14 alkalommal kért időt, ami átlagosan 1.8-ra jön ki mérkőzésenként.

A 8 mérkőzésen összesen 24-szer lett volna lehetősége ilyen módon megállítani a játékot, de nem véletlenül nem tette.

Chema Rodríguez (fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

Chemának nem kell elmondania, külön kiemelnie, mit csináljon csapata egy megváltozott szituációban. Az ellenfél játékára maximálisan fel van készülve, minden bizonnyal úgy gondolja, csak megtörné csapata lendületét, ritmusát. A pálya széléről Lékai segítségével tökéletesen kommunikálhatta, miben és mit kell változtatnia a csapatnak. Abban az esetben, amikor kilátástalannak tűnt a játék, akkor kikérte idejét és nem tétlenkedett sokat. A németek és a franciák elleni meccsen is jó ütemben kért időt, ennek ellenpéldája talán az osztrákok elleni összecsapás, amikor lehet, jobb lett volna rendet tenni a fejekben még a végjáték előtt, majd várni az utolsó támadásig.

A csapatot sújtó sérülés és betegséghullám kezdetéig 2 szélső, 2 kapus és 14 belső poszton bevethető, vagy beálló volt a keretben. A szélsők bírták a terhelést, Chema pedig jobban eloszthatta a feladatokat és a perceket a belső posztokon.

Minden játékosnak elegendő időt adott a pályán, nem cserélgetett ész nélkül és nem is játszatott túl egyetlen játékos sem az Eb-n. A legtöbbet Bóka Bendegúz töltötte a pályán, egyedüli balszélsőként vitte végig a tornát, 12 perc híján 6 órát volt játékban.

Bókán kívül egyetlen játékos sincs 5 óra fölött. A balatonfüredi szélsőt Bánhidi Bence, Lékai Máté, Imre Bence és Sipos Adrián követi, mindannyian 4 óránál többet játszottak. Elmondhatjuk, hogy a mezőnyjátékosok közül ők voltak a húzóemberek, de őket 6 olyan játékos követi, aki 3 és 4 óra közötti időt töltött a pályán, ami arra mutat rá, hogy a szövetségi kapitány igyekezett jól elosztani a terhet.

Hanusz Egon ugyan minden meccsen keretben volt, de a legkevesebb időt töltötte a pályán a mezőnyjátékosok közül. Abban az 1 óra 7 percben azonban 10 lövéséből 8 gólt szerzett, jól egészítette ki irányítótársait és a kétirányítós játéknál is fontos periódusokban szólt hozzá a meccsekhez.

A 20 fős keretből két játékos nem lépett pályára, Krakovszki Bence és Szöllősi Szabolcs. Előbbi egyszer, utóbbi háromszor volt keretben.

Kényelmes kapushelyzet?

A torna előtt mondhatni merész húzásnak tűnt a korábbi években biztos pontnak számító kapusok nélkül Németországba utazni. Mikler Roland egészségügyi okok miatt, Székely Márton a kapitány döntése okán nem tartott a csapattal, így a válogatott két tornaújonccal, Andó Ariánnal és Palasics Kristóffal, valamint a 8 év után újra válogatott Bartucz Lászlóval vágott neki az Eb-nek.

Palasics kapott először lehetőséget és mondhatni stabil teljesítményt nyújtott. Voltak olyan periódusok, amikor fontos védésekkel segítette a csapatot, a beállók ellen bravúrokat is bemutatott. A most látott teljesítménytől azonban biztosan lesz jobb világeseménye a jövőben a remek adottságokkal megáldott fiatal kapusnak.

Palasics vakbélműtétje után Andó két meccsen bizonyíthatott, de csak a franciák ellen kapott több időt, 7 védéssel és 23 százalékos hatékonysággal teljesített.

A több sérülésből felépülő, nagy visszatérő Bartucz bebizonyította, lehet rá számítani.

A 32 éves játkos megbabonázta a horvátokat a középdöntőben, de még ekkor sem saját teljesítményét emelte ki, nem győzte dicsérni a védekezést. A keret kapusai közül 9 méterről ő tudja felmutatni a legjobb hatékonyságot, 52 százalékát hárította a kapujára érkező átlövéseknek. És összteljesítményben is a legjobban teljesített: 136 lövésből 41-et hárítva 30 százalékkal fejezte be a kontinenstornát.

A korábbi klasszis átlövő, Ferling Bernadett szerint a férfi és a női vonalon is mindig volt a kapusposztnak egy ikonikus alakja és oda most kerestetik a következő. A válogatott stábja azonban kimondottan kényelmes helyzetben van. Mikler és Székely mellé/mögé három nevet is felírhattak, akikre a jövőben lehet alapozni, ráadásul az olimpiai ciklus végén egy hely minden bizonnyal megüresedik.

A beállók körüli játék világklasszis, de mi történik, ha akadozik?

A magyar csapat alapstratégiája egyértelműen a beállók megjátszásán alapul, ami nem is csoda, hiszen olyan klasszisok alkotják a keretet, mint Bánhidi Bence vagy Rosta Miklós. Ráadásul az Európa-bajnokságon Sipos Adrián is bizonyította, milyen pozitív hatással volt rá nyári klubváltása, és a Bundesligában szerzett tapasztalta.

Chema közel háromszor annyi játékpercet adott Bánhidinek, mint Rostának. A szegedi beálló meg is hálálta a bizalmat, de emlékezhetünk rá, volt olyan mérkőzés, amikor nem támogatták a játékvezetők és nem ítéletek büntetőket az akcióira. Rosta kevesebb játszatásának oka az is lehet, hogy első gyermekének születése az Eb idejére esett. Előfordulhat, hogy a stáb úgy ítélte meg, nem megfelelő a koncentrációja.

MTI/Czeglédi Zsolt

Bánhidi a 6 méteres vonalról 29 gólt szerzett 40 lövéséből a 8 Eb-mérkőzésen, Rosta 18/20-szal.

Voltak olyan mérkőzésperiódusok, amikor az ellenfelek kiválóan levédekezték a válogatottat. A keresztek után a védők jól tömörítették középre a védekezést, akadt olyan, hogy 2-3 ember is Bánhidi csüngött.

A legjobban az osztrákok elleni mérkőzésen volt szembetűnő a szélsők visszafogottabb megjátszása. Utólag természetesen könnyű azt mondani, hogy többször kellett volna megjátszani a sarokban sokszor üresen integető szélsőket, akik 100 százalékkal lőttek az egygólos vereséggel végződő meccsen a középdöntő első fordulójában.

Az említett játékszituációkat minden bizonnyal Chema is észrevette, kielemzi és talál rá valami megoldást. Az azonban mindenképp érdekes tény, hogy a szélsők megjátszása sorozatos, már-már visszatérő problémája a mindenkori magyar válogatottnak. Ennek okai nem feltétlenül a felnőtt válogatott háza táján, az aktuális stratégiában keresendők, hanem már az utánpótlásban, a játékosok kiválasztásakor, képzésekor.

A korábbi években ugyan nem szerepelt a válogatott fő erősségei között a szélsők megjátszása, szélsőziccerek értékesítése, de a folytatásban akár még lehet egy titkos fegyver.

Komoly vetélytársakat kapott Pedro, Lékai mögött stabilizálódott a helyzet

Krakovszki Zsolt az első két meccsen játszott. A NEKA jobbszélsője 9 lövésből 4 gólt szerzett, majd a folytatásban Imre Bence kapott lehetőséget, és élt kiválóan a bizalommal – 18/18-cal hívta fel magára a figyelmet. Góljai mellett számos olyan szituációban, szinte már lehetetlen helyzetből ért vissza védekezni és szerzett labdát, vagy akadályozta meg az ellenfél lerohanását, amely hatalmas segítség volt a csapat számára.

A kontinenstorna végéig aztán nem volt visszacsere a jobbszélen. Imre csupán az utolsó két összecsapáson hibázott lövést az Eb-n. A Ferencváros 21 éves játékosa 20 góllal zárt az Eb-n, teljesítményét elnézve pedig Pedro Rodrígueznek alaposan fel kell kötnie a nadrágot. A korábbi években fix elsőszámúként számításba vett honosított szélső nagyon magas potenciállal rendelkező, fiatal posztriválisokkal küzdhet majd a helyéért. És következő években még a Montpelier-ben pallérozódó Terjék Roland is helyet követelhet magának.

Lékai Máté az egyik legfontosabb szerepet töltötte be az Európa-bajnokságon. A szövetségi kapitány között azonban különleges kapcsolat lehet: játékosként három szezonon keresztül voltak csapattársak Veszprémben.

Minden bizonnyal fél szavakból, akár összenézésekből megértik egymást. Lékai Chema meghosszabbított keze a pályán, az utánpótlás pedig épp időben érkezett Fazekas Gergő személyében.

Fazekas tölthetett volna több időt is a pályán, azonban kevesebbet is. Miért?

Az indokok egyszerűek. Hanusz Egon is kapott részfeladatokat, amit sokszor jól sikerült megoldania. Valamint az, hogy Chema látszólag nagyon tudatosan építi fel a jövő egyik nagy magyar csillagát. Fazekas, a Veszprém 20 éves irányítója, aki kölcsönben a Wisla Plockban szerepel – átlagosan 20 perceket töltött a pályán, és olyan részfeladatokat kellett megoldania, amelyekben kimondottan otthonosan mozog.

Ha azt vesszük, hogy a kapitány túl sokat játszatta Lékait, akkor szerepelhetett volna többet Fazekas. De arra semmi garancia nincs, hogy a felszabadult percekre nem Hanusz lett volna az alternatíva. Fazekas jól sáfárkodott a kapott percekkel: kiállításokat harcolt ki döntő szituációkban, kimagasló cselezőkészségével pedig rendre könnyű gólokat is tudott szerezni.

Ahogy a jobbszélső poszt, úgy az irányító is remek kilátások elé néz a jövőt tekintve. Fazekas és Hanusz is stabil, hosszútávú megoldás lehet. Előbbi akár olyan fényes pályafutást is befuthat, amelynek Lékai éppen az utolsó éveiben jár. Az FTC játékosa utolsó Eb-meccsét játszhatta Szlovénia ellen, de az olimpiai ciklus végéig minden bizonnyal kulcsjátékosa lesz a nemzeti csapatnak.

Az idő Chemának dolgozik

Márciusig lesz ideje megtalálni a válogatott stábjának, melyek lesznek azok a taktikai elemek, amelyek sikerre viszik a csapatot. Persze a legrosszabbtól a legjobb forgatókönyvig bármi alakíthatja még a játékoskeretet, de az eddig lefektetett alapokat számtásba véve akadnak még az Eb-kereten kívüli játékosok, akik megoldást jelenthetnek az egyes posztokon.

A sikeres olimpiai selejtezőtornához Chemának ismét rendelkezésére áll az idő.

Az idő pedig egy fontos tényező. Már az Európa-bajnokságon is láthattuk: a csoportellenfeleink szinte nem tudták meglepni a magyar válogatottat, mert minden egyen játékelemük alapos elemzésen esett át. Chema és stábja az éppen soron következő ország csapata játékára dolgozhatta ki meccselési stratégiáját. Ezért is fordulhatott elő, hogy a három megnyert csoportmérkőzés után az első középdöntős ellenféllel szemben akadozott a játék, és egygólos vereségbe torkollott az összecsapás. A torna előtti elemzések során Ausztria minden bizonnyal kevés figyelmet kapott, valószínűleg kevesen is fogadhattak arra, hogy a B jelű négyesből Spanyolország búcsúzik csoportharmadikként a torna küzdelmeitől.

Az olimpiai selejtezőben nem lesznek ismeretlen ellenfelek. Március 14. és 17. között rendezik az négy csapatos tornát, amelyről meg begyűjthető a magyar válogatott számára a párizsi kvóta. A helyszín egyelőre ismeretlen, de az már tudott, hogy a magyar szövetség megpályázza a rendezést. A selejtezőtornáról az első két helyezett kap repülőjegyet az olimpiára.

A magyarok csoportjában várhatóan három európai rivális található: a vb 6. Norvégia, a vb 8. helyezéssel részvételi jogot szerző magyar csapat és az Eb 7. Portugália mellett az Afrika Kupa bronzérmese.

Chemáéknak tehát több, mint egy hónapja lesz megtalálni a nyerő taktikákat, és kifőzni valamit, ami sikerre vezethet.