A Vác csapatkapitánya január közepén a norvég Storhamar HE elleni idegenbeli Európa-liga-csoportmérkőzésen sérült meg – a magyar klub február 16-án adott hírt róla, miszerint az orvosi stáb az elmúlt hetekben „minden lehetséges módszert kipróbált”, a műtét azonban mostanra elkerülhetetlenné vált.
Kapcsolódó tartalom
Tyiskov-Helembai Fanny az M1-nek elárulta: eleinte nem gondolta, hogy súlyos sérülésről van szó, egyszerűen kicsit instabilnak érezte a térdét – először azt hitték, izomprobléma áll a háttérben, majd az MRI után keresztszalag-rándulást állapítottak meg nála. Három hét gyógytorna és pihenő után, az egyik edzésen azonban egy rossz mozdulatnál újra megsérült, ekkor pedig már nagyobb volt a baj.
„Az volt a gond, hogy három hét kemény gyógytorna után álltam vissza, és megint megsérültem. Ott már éreztem, hogy ez súlyosabb, nem tudtam kinyújtani a lábam.”
A játékos elmondta, nagyon rosszul élte meg a történteket, mert szeretett volna ott lenni a párizsi olimpián, és úgy is érezte, olyan formában van, hogy talán Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány is számolhat vele és behívthatja a válogatottba.
„Kicsit úgy élem meg, lemaradok egy olimpiáról – nyilvan voltam már egyszer, tudom, miről van szó, de minden sportolónak az lebeg a szeme előtt, hogy négyévente ott lehessen, ez a cél. Azt érzem most, minden okkal történik, ebben hiszek, úgyhogy kicsit magamra és a rehabilitációra koncentrálok. Ami nem öl meg, az megerősít, így megyek majd vissza a pályára is.”
A 27 éves beálló kilenc-tízhónapos kihagyással számol, ezzel az is biztossá vált, hogy már nem lép többet pályára a Vác színeiben, mivel a klub február elején jelentette be, hogy Helembai a szezon végén távozik.
„Nem tudom, hogy lesz, nagyon sajnálom, mert sok időt töltöttem Vácon, szerettem volna méltóképpen elbúcsúzni a szurkolóktól és a csapattól. Erről kicsit szívszorító is beszélnem. Nem így képzeltem el a búcsút.”
Szó esett a váltásról és a jövőbeli tervekről is.
„Nagyon át fog alakulni a csapat, fiatalabbak leszünk – nekem ez volt, amire azt mondtam, kicsit azt érzem magamban, váltanék egy olyan klubra, ahol az átlagéletkor kicsit magasabb, és tapasztaltabb játékosokkal tudok szerepelni, akiktől tanulhatok. A sérülés rosszkor jött, sok megkeresésem volt, külföldi csapatoktól is, mint skandináv, francia vagy román együttesektől például. De itthonról is volt, aki érdeklődött, szerencsére így nem panaszkodhatok. A sérülésem rosszkor jött, így most azt tudom mondani, a rehabilitációmra fogok koncentrálni. Az egyéni döntés volt, hogy nincs még jövőre csapatom, de januártól már játszhatok, így biztosra veszem, hogy a 2025–2026-os szezonban valahol már pályára lépek. Az, hogy belföld vagy külföld, nem tudom elmondani. Motivált vagyok, még egy külföldi karrier elé is nézhetek.”