„Megint ugyanaz történt, amit már korábban megszokhattam: ott vagyunk, megcsinálunk nagy dolgokat, de valami hiányzik a végén. Az nagyon dicséretes, hogy így felálltunk, azonban megilletődöttek voltunk, főleg az első félidőben” – értékelt a mérkőzés után Szilágyi Zoltán, a DVSC vezetőedzője.
Szilágyi úgy érezte, hatalmas fizikális különbség volt a beállók között: „a mi beállóinkat pozícióból kilökdösték, és a megfelelő helyzeti előnyeinket nem tudtuk kihasználni. A másik oldalon pedig az éppen oda érkező labdákat a beállók összeszedték, és érvényesülni tudtak”.
Hangsúlyozta, büszke csapatára, a vereség miatt pedig egy kicsit magát is okolja, mert úgy érezte, több hitet is sugározhatott volna a pályán lévő játékosai felé.
„Amikor átvettük a vezetést, ott mintha megálltunk volna, talán elfogyott az önbizalom. Pedig addig jól működött minden” – mondta.
A mérkőzés végjátéka:
„A végén nagy kő esett le a szívemről, ez talán látható is volt” – kezdte értékelését Ulrik Kirkely, a Győr vezetőedzője. „Összességében a véleményem az, hogy volt rá lehetőségünk, hogy ezt a meccset hamarabb lezárjuk, jobban kellett volna koncentrálnunk az utolsó pillanatokban. Úgyhogy gratulálok a csapatomnak, hogy ilyen nagyot küzdöttek. Elégedett vagyok azzal, hogy legalább a küzdőszellemben nyerni tudtunk.”
Kapcsolódó tartalom
„Egyetértek vele, hogy a kupában minden megtörténhet, ezt ma is láthattuk. Az elődöntők már csak ilyenek. Mindkét csapat mindent beleadott, örülök, hogy mi jöttünk ki jobban ebből. A Debrecen nagyon jó csapat, próbáltuk az utolsó pillanatig figyelni. Emberek vagyunk, nem gépek, normális, ha vannak hullámhegyek és néha hullámvölgyek is” – vélekedett Veronica Kristiansen.
Női Magyar Kupa, négyes döntő, elődöntők:
Győri Audi ETO KC-DVSC Schaeffler 29–28 (16-12)
lövések/gólok: 44/29, illetve 44/28
gólok hétméteresből: 3/2, illetve 9/7
kiállítások: 4, illetve 4 perc