Ilyés Ferenc a kézilabda mellett nőtt fel, mégis egészen későn, 14 éves korában kezdte a sportágat, amelyről akkor még nem is gondolhatta, életre szóló sikereket ad majd neki. Ahogy azonban véget értek a tanítási órák az iskolában, máris sietett a csarnokba labdázni. Az m4sport.hu nagyinterjújában a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke úgy fogalmazott, „hivatalosan későn kezdtem kézilabdázni, de a gyakorlatban szinte baba koromtól”.
A székelyudvarhelyi fiú tehetségére hamar felfigyeltek Magyarországon, és 18 évesen próbajátékon vett rész Szegeden. A beilleszkedésben nagyon sokat segített neki a 75-szörös magyar válogatott Bartók Csaba, aki Ilyéshez hasonlóan Székelyföldről igazolt a Tisza-partra.
„Betoppantam a felnőtt öltözőbe fiatalon, egy másik országból érkezve. Hiába az anyaországból jöttünk, mégis egy másik országba érkeztünk, a két város között 600 kilométer van. Bartók Csaba viszont felkarolt és az edzések után elmentünk hozzájuk, vagy éppen a gyerekeivel fagyizni, akik még akkor nagyon kicsit voltak. Azt gondolom ez az, ami elvárható egy székelyudvarhelyi embertől, kézilabdázótól a másik felé. Ráadásul a szüleink is ismerték egymást, amikor pedig jött a lehetőség, hogy Szegedre igazoljak, felhívtuk és kikértük a véleményét” – ecsetelte a 2000-ben történteket Ilyés, amikor Bartók a próbajáték során tudta segíteni őt testközelből
Ilyés azonban nem felejtette el gyökereit, később már ő volt a segítő szerepében.
„Ezt jómagam is megtettem néhányszor. Olyan is volt, hogy székelyudvarhelyi vagy erdélyi gyerekek aludtak nálam, ameddig próbajátékon voltak. Sajnos kevésnek sikerült berobbannia, megállnia a helyét” – mondta Ilyés.
Az MKSZ elnöke szerint egy adag szerencse is kellett ahhoz, hogy ő megugorja a szintet. Első szegedi szezonjában az utánpótlásban játszott, de a felnőttekkel edzett, és csak egy mérkőzésen kapott lehetőséget a nagycsapatnál. Második szezonjában kettős játékengedéllyel, párhuzamosan játszott Makón is a másodosztályban. Az igazi áttörés akkor következett, amikor a magyar férfi kéziválogatott történetének legeredményesebb játékosa (1797 gól), Kovács Péter vette át edzőként a szegediek irányítását.
„Akkor a Szeged visszakerült a Bajnokok Ligája körforgásába, ahol egyre több játéklehetőséget kaptam és jött a behívó a válogatottba. Nagy megtiszteltetés volt, sokat köszönhetek Skaliczki Lászlónak, aki még akkor meghívott a nemzeti csapatba, hogy megnézzen, amikor még az állampolgárságom sem volt meg. A 2000-es évek elején nem ment olyan könnyen ez, hiába, hogy határon túli magyar vagy, végig kellett járni a procedúrát. Még a gyorsított eljárás is egy évbe telt, úgy, hogy mindkét szülőm magyar. Ahogy megkaptam a megfelelő papírt, rögtön behívott a válogatottba” – emlékezett vissza.
Ilyésnek nem kellett lemondania a román válogatottságról, gyerekként kétszer behívták a korosztályos összetartásokra, de hivatalos mérkőzésen sosem szerepelt.
„Csalódás is volt számomra, nem annyira éreztem jól magam. Kisebbségiként elmenni egy válogatottba, bár jó tanuló voltam és az iskolában megtanultam románul, abban az egy hétben nem nagyon szólaltam meg. Én ezt el is engedtem. Amikor már Szegeden játszottam, akkor még egyszer újra próbálkoztak a román szövetségtől, de jeleztem feléjük, biztosan nem megyek” – fogalmazott.
Mondhatni gyorsan történt minden. Négy év leforgása alatt Székelyudvarhelyről egészen az athéni olimpiáig jutott, ahol támadásban ugyan kevesebb lehetőséget kapott az akkor fénykorát élő és csúcsformában játszó Pérez Carlos mellett. Védekezésben viszont a kubai-magyar átlövő tehermentesítése miatt rengeteg időt töltött a pályán, és nem vallott kudarcot.
Ilyés Ferenc, Diaz Ivo, Pásztor István, Mezei Richárd és Laluska Balázs örül a gyõzelemnek a Magyarország-Németország mérkõzés után az Eleniko olimpiai komplexum csarnokában a XXVIII. Nyári Olimpiai játékokon. A férfi kézilabdatornán a magyarok 30-29-re legyõzték a német csapatot. Athén, 2004. augusztus 20. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd„Az utolsó pillanatig azt gondoltam, nem fogok kijutni az olimpiára. Amikor már a szűkített keretben voltam, azon gondolkoztam, ekkora élményben nem lehet részem, ekkora szerencsém nem lehet. Lehet, hogy a mozgólépcsőn fogok megsérülni a reptéren. De végül ott voltam és bízom benne, hasznos tagja voltam annak a csapatnak. Úgy hoztam le, hogy egy gólt sem lőttem, de egy meccs kivételével mindig keretben és pályán voltam” – mondta Ilyés, majd hozzátette, „óriási élmény volt, és akkor azt gondoltam, lehet nem is lesz több lehetőségem olimpián játszani”.
A legnagyobb erősségének elszántságát tartja, valamint hatalmas akarattal rendelkezett, hogy pályára kerüljön. Akkori edzői azt tanácsolták neki, ha játszani akar, a védekezésben kell először bizonyítania, és jól teljesítenie, aztán majd lehetőséget kap támadásban is.
„Ezt én megfogadtam, és így is alakult. Az elején nagyon sokat védekeztem, mindent megtettem, hogy a csapat nyerjen. Aztán apránként megkaptam támadásban is a lehetőséget, de a karrierem legvégén megint csak védekeztem. Ezzel tudtam szinte 40 éves koromig játszani, hogy védekezésben nagyon stabil ember voltam” – vélekedett.
És, hogy honnan jött a kiemelkedő védekezés?
„Nehéz megmondani, de úgy gondolom, ez akarati tényező. És én nagyon pályára akartam kerülni, kézilabdázó lenni és jól játszani. Mindent megtettem, hogy megmutassam és mindig bennem volt a székely vér, hogy márpedig én megmutatom, hogy a székely embereket miből faragták.” – magyarázta a kőkemény játékos, akit mindig annak a csapatnak a szurkolói szerettek a legjobban, ahol éppen játszott.
A szegedi Ilyés Ferenc (k), valamint a veszprémi Nagy László (b) és Gasper Marguc (j) a férfi kézilabda Magyar Kupa döntőjében vívott MKB-MVM Veszprém – MOL-Pick Szeged mérkőzésen a pécsi Lauber Dezső sportcsarnokban 2015. április 26-án. MTI Fotó: Sóki TamásA legjobban talán 2007-ben osztotta meg a szurkolókat, amikor a Szegeddel nyert bajnoki cím után a „királynék városába” tette át székhelyét. Azonban Veszprémbe igazolása abszolút előrelépést jelentett karrierjében 25 éves korában. Ekkor dolgozott együtt először Mocsai Lajossal, aki később a csapatkapitányi karszalagot is odaadta neki a válogatottnál, valamint első nemzetközi trófeáját is begyűjtötte, hiszen megnyerték a KEK-et.
„Nagy döntés volt. Voltak előttem olyan játékosok, akik korábban Veszprémbe igazoltak, sőt, már olyan is, aki vissza is jött onnan és mindenki túlélte. Aggódtam, hogyan lesz ez, hiszen Szegeden lettem játékos, ott jártam egyetemre, ott lettem felnőtt ember úgy, hogy a Pick Szegednek ősellensége az akkor még Fotex Veszprém. Úgy éreztem, 7 év után nekem lépnem kell, és bárki, bármit mond, akkor előrelépés volt, hogy Veszprémbe igazolsz. Nagyon rosszul fogadta a szegedi közönség, de utólag azt gondolom, minden megszépült” – mondta Ilyés, akire mindig mosolyogva köszönnek Szegeden, hiszen később visszatért, és 2014-ben EHF-kupát nyert a csapattal.
A két magyar gigász, a Szeged és a Veszprém szurkolói közötti felfogáskülönbségről úgy vélekedett, a Tisza-partiaknál mindig azzal kellett megküzdeni, hogy a bakonyiakat legyőzzék. „Mindig az a cél, hogy a nagy Veszprémet valahogy elkapni.” Veszprémben azonban alap elvárás, hogy a Szegedet meg kell verni. „Ott akkor vonulnak utcára az emberek, ha Bajnokok Ligáját nyernek egyszer, vagy akkor tüntetőleg, ha nem nyernek a Szeged ellen.”
Nagyszerű, legendás játékosból elnök
Ilyés Tatabányán fejezte be játékos pályafutását 2021-ben, ahol 6 évet töltött el. Második szegedi időszakát követően, a Tatabánya klubelnöke, Marosi László győzte meg, hogy csatlakozzon hozzájuk, majd jó kapcsolatuknak köszönhetően, visszavonulását követően klubmenedzserként tevékenykedett.
„Tatabányán elkezdtem a sportvezetői munkát. Elkezdtünk építkezni és azt gondolom, nagyon jól dolgoztunk együtt Marosi Lászlóval. Amikor megtudtam, hogy az előző elnök nem fog indulni, akkor gondoltam rá, lehet egy fiatal sportvezetőnek is lenne esélye megmérettetni magát. Beszéltem a barátaimmal, családommal és támogattak ebben, ezért azt gondoltam, jó lehet. Ezt követően éreztem az előző elnök és a közeg támogatását is, akik közel voltak a szövetséghez. Ekkor már nem volt kérdés, hogy el fogok indulni” – ecsetelte az elnök.
Elmondása alapján jó kapcsolatot ápol Kocsis Mátéval, az előző elnökkel, aki továbbra is szereti, támogatja a kézilabdát.
„Köszönhetem neki, hogy egy jól működő, jól felépített szöveteséget vettem át, ami nagyon megkönnyítette a munkámat. A támogatásával nagyon nagy befolyással volt arra, hogy rám szavaztak az emberek” – vélekedett elismerően az exelnökről.
Ilyés Ferenc, a Magyar Kézilabda Szövetség megválasztott elnöke beszédet mond a szövetség tisztújító küldöttgyűlésén a Budapest Kongresszusi Központban 2023. április 14-én. Az egyetlen jelöltként induló korábbi 229-szeres válogatott játékosra a 140 megjelent küldött közül 139-en szavaztak. MTI/Kovács Tamás„Furcsa volt. Az elnököt a tisztújító küldöttgyűlésen választják meg, ami egy óriási esemény volt és hatalmas megtiszteltetés. Készültem rá, mert hiába játszik az ember 15-20 ezer ember előtt egy sportcsarnokban, más, amikor ki kell állni emberek elé és beszélni. Arról nem is beszélve, hogy ők olyan emberek, akik ismernek, a kézilabdás közeg. Nagyon izgultam az első beszédnél, de megküzdöttem vele és sokat fejlődtem ebben is. Azt gondolom hozzászoktam már, hogy én vagyok az elnök. De változott a dolog a szövetségen belül is. Itt a kollégákkal, az elején mindenki küszködött, hogy szólítson, de rájöttek, hogy én nem vagyok az a szigorú ember. Bár tudok erélyes lenni, de úgy látom, mindenkinek jó, ha egy kis közvetlenség is van benne. Úgyhogy én maradtam Feci” – foglalta össze gondolatait Ilyés.
A teljes interjút megtekintheti az M4 Sport YouTube-csatornáján, amelyben a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke megindokolja a szivacskézilabdát érintő változásokat, valamint hosszan beszél a magyar csapatoknál tapasztalható légióshelyzetről és a részben hazai rendezésű női Európa-bajnokságról.