Golovin Vlagyimir együttese ugyan kissé beragadt a rajtnál a Törökország elleni csütörtöki nyitányon (4–1-es „vendég” vezetést is mutatott az eredményjelző), a kezdeti túlzott akarás után viszont biztató irányt vett a csapat játéka a debreceni csoportkör során.
Az első mérkőzésen a magyar lányok 8–8-nál ellépve végül kényelmesen verték (30–24) az Eb-újoncot, majd meglepetésre a kimondottan jó erőkből álló Svédországot is hasonló magabiztossággal (32–25) intézték el szombaton.
Az igaz, hogy az utolsó, hétfői csoportmeccsen nem mutatott jól az első félidő, a másodikban azonban a papírformának megfelelően lelépték Észak-Macedóniát (29–19).
A válogatott így hibátlan mérleggel zárta a csoportkört és jutott a középdöntőbe, és nem kevés önbizalmat is meríthetett a folytatásra. Részben a – párizsi olimpia nyolcaddöntőjében hosszabbításban jobbnak bizonyuló – svédek valóban tükörsima legyőzésének hála, részben mert majd’ két évtizeddel ezelőtt fordult elő legutóbb, hogy a csapat ilyen jól hozza le a csoportkört egy kontinenstornán.
Aki az utóbbi időben követte a válogatott Eb-szerepléseit, nem lepődik meg ezen, a jó kezdés ugyanis nem erőssége a magyar csapatnak.
Az előző tornát éppenséggel győzelemmel nyitottuk (Svájc ellen, hogy aztán kikapjunk Horvátországtól), de azt megelőzően 2010-ig kell visszamennünk az időben, hogy egyáltalán sikeres rajtra leljünk (Szlovénia, 28-19). Inkább az a jellemző, hogy kikapunk, ahogyan az az utóbbi nyolc alkalomból ötször megtörtént (az említett két siker mellett 2014-ben ikszeltünk még az oroszokkal).
Kapcsolódó tartalom
Mivel általában már az első meccs rosszul sikerült, nemcsak a hibátlan mérleget, gyakorlatilag a csoportelsőséget illető reményeinkkel is gyorsan leszámolhattunk, márpedig a 2002 óta érvényben lévő lebonyolításból adódóan ez rettenetesen nehéz utat jelölt ki a négy közé jutásig.
A jelenlegi rendszer bevezetése óta csak egyszer végeztünk a négyesünk élén, 2012-ben, az akkor még 16 csapatos tornán a horvátoktól elszenvedett vereség után megvertük Németországot és Spanyolországot, és „meg is lett az eredménye”.
A csoportból vitt pontokkal ágyaztunk meg a középdöntős 2. helynek (ott még az is belefért, hogy csak egyszer nyerjünk két vereség mellett), amivel a fináléért játszhattunk a norvégok ellen (végül a bronzérem lett meg Szerbia legyőzésével).
Görbicz Anita Karl Erik Böhn nyakában ünnepelte a bronzérmet 2012-ben (MTI Fotó: Illyés Tibor)2010-ben a szlovénok, majd a franciák elleni sikerrel közel került a tökéletes csoportkör, de Norvégia csúnya verést (34-13) mért a csapatra az utolsó meccsen, ami az egész az Európa-bajnokságunkat megpecsételte (utána már két középdöntős győzelemmel sem tudtuk elkerülni a 10. helyet).
A legutóbbi 100%-os csoportszerepléshez egészen 2006-ig kell visszamennünk, amikor Karl Erik Böhn válogatottja imponáló magabiztosságal vette az akadályt.
A pályafutása csúcsán kézilabdázó Görbicz Anita által irányított társaság kezdésként átgázolt Ausztrián (45-23), és Macedónia, illetve Szerbia ellen sem vette le a lábát a gázpedálról, mindannyiszor 30 lőtt gól fölé jutva győzött (30-22, 35-27).
A középdöntő azonban nem a remélt folytatást hozta: a németektől és a norvégoktól is kikapott a csapat (a kettő között azért legyőzte a lengyeleket), ezzel elveszítette esélyét az elődöntőbe jutásra Svédországban, ahol végül az 5. hely jutott Görbiczéknek.
2006 előtt egyébként nem ment ritkaságszámba a magyar csoportelsőség, sőt, 2000-től kezdődően sorozatban négyszer élen végzett a válogatott az első szakaszban, ez után kétszer is négy közé jutott: 2004-ben bronzérem lett a vége, 2000-ben pedig az azóta is egyetlen Eb-győzelem.
Az Európa-bajnok csapat: Pálinger Katalin, Sugár Tímea, Simics Judit, Kindl Gabriella, Siti Eszter, Pádár Ildikó, Kirsner Erika, Brigovácz Nikolett, Nagy Krisztina, Pálffy Zsuzsanna, Pigniczki Krisztina, Farkas Ágnes, Kántor Anikó, Siti Beáta, Kökény Beatrix, Kulcsár Anita (MTI FOTÓ/EPA /KISBENEDEK ATTILA)De vissza 2024-be: a magyar válogatott tehát a csoportból hozott két ponttal a zsebében (és kedvező meccssorrenddel), ha nem is kikövezett, de feltétlenül járható úton folytatja szereplését a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon.
A középdöntőben – amelyből az első kettő jut négy közé – a B és a C jelű négyesből kapunk ellenfelet. Az már hétfőn eldőlt, hogy a C-ből – a felkészülés során egyszer legyőzött – Franciaország és a meglepetésre a spanyolokat viszonylag simán elintéző Lengyelország érkezik, és az is, hogy utóbbival pénteken, előbbivel jövő hét kedden játszunk.
A másik csoportban még tisztulnia kell a képnek. Az utolsó forduló előtt élen álló Montenegróval minden bizonnyal találkozunk (valószínűleg kezdésként, csütörtökön), a cseh-román-szerb hármasból viszont még bárki „beeshet” (vélhetően) vasárnapra.
Bárki is jöjjön közülük, az erőviszonyokat elnézve a ránk váró négy csapatból egyedül a franciákat lehet elénk sorolni, a másik három meccs papíron nekünk áll.
Nincsenek például hollandok, németek, vagy dánok, akikkel szemben az utóbbi időben rendre rosszul jövünk ki fontos helyzetekben, és a már-már poszttraumás stressz szindrómát előidéző norvégokkal is leghamarabb a négy között futhatunk össze.
Ez persze nem azt jelenti, hogy hátra lehet dőlni. De jelenheti azt, hogy már vasárnap Eb-elődöntőbe jutást ünnepelünk Debrecenben.
Eb-középdöntős menetrend:
december 5., csütörtök: Magyarország–Montenegró(?)
december 6., péntek: Magyarország–Lengyelország
december 8., vasárnap: Magyarország – Csehország/Románia/Szerbia
december 10., kedd: Magyarország–Franciaország