A magyar válogatott óriási lépést tett a bécsi elődöntőbe jutás felé azzal, hogy 26–20-ra legyőzte Montenegrót a részben debreceni rendezésű női kézilabda Európa-bajnokság középdöntőjének első fordulójában, csütörtökön.

Klujber Katrin szerint a védekezésnek és a pontosabb támadásoknak köszönhető, hogy megfordították a meccset.

„Az elején nem nagyon jöttek össze a dolgok. Az öltözőben volt, aki mondta, hogy izgul, én nem ilyen típus vagyok, de én sem kezdtem a legjobban. Szerencsére aztán csapatszinten összeszedtük magunkat – értékelt az M4 Sport kamerái előtt Klujber, aki hat góllal a mieink legeredményesebb játékosa volt. – Sokat fejlődtünk abban, hogy a rossz kezdés után nem engedjük el a meccseket, ugyanolyan tűzzel mentünk tovább. El akartuk kerülni a mészárszéket, ezért lehet, hogy az elején kerültük az ütközéseket.”

A jobbátlövő hangsúlyozta a védekezésük fontosságát, a győzelmet annak tudta be, hogy képesek egymásért küzdeni, majd kijelentette, hogy „kacsintgatunk Bécs felé!”

Kuczora Csenge egyetértett Golvin Vlagyimirral abban, hogy a mentális erő kulcsfontosságú volt.

„Nagyot mentünk, Zsófi nagyon sokat segített a kapuban, így a védekezésünk is összeállt idővel. A mérkőzés elején ez nem volt jellemző, kicsit rosszul kezdtünk, viszont utána tudtunk váltani” – mondta Kuczora, aki arra is válaszolt, hogy minek a hatására tudtak váltani 6–9-nél.

„Úgy látszik, ennyi idő kellett ahhoz, hogy hozzászokjunk a durvaságukhoz. Utána átkattant valami, és egy nagyon jó sorozatot hoztunk. Szerencsére a szünetet követően sem ragadtunk bent az öltözőben, ott tudtuk folytatni, ahol abbahagytuk. Büszke vagyok a lányokra, megmutattuk mindenki előtt, hogy erre is képesek vagyunk. Olyan buzdítást kaptunk kívülről, ami kétségtelenül segített a fordításban.”  

Papp Nikoletta szerint az, amit ma csináltak, tökéletes volt.

„Felébredtünk picit, mert elindult ugyanaz a mérkőzés, mint, tavaly a világbajnokságon, azt nem szerettük volna megismételni. Ott kicsit összekaptuk magunkat, nem mindenki a saját emberével szemben védekezett, hanem újra felkaroltuk egymást, az a hat ember együtt mozgott ismét, segítette egymást. Szemerey Zsófi aztán bekapcsolódott hozzánk, és megint lehúzta a rolót. Azt gondolom, amit ma csináltunk, tökéletes volt.”

Az átlövő a kemény montenegrói védekezés kapcsán megjegyezte, üvöltéssel nem lehet a mieinket megfélemlíteni.

„Beszéltük a meccs előtt, hogy ne vegyük fel a stílusukat, de máshogy nem lehet azt gondolom, mutassuk meg, hogy ebben is jobbak vagyunk. Sikerült. Mi is ugyanúgy tudunk üvölteni, ordítani, úgyhogy ezzel minket nem nagyon lehet megfélemlíteni. Nyilván lesznek nehezebb meccsek, szerintem a holnapi sem lesz könnyebb, de ahogy tudunk, lépésről lépésre, próbálunk nagyobb gólkülönbséget kialakítani. De a lényeg, hogy két ponttal jöjjünk le a pályáról.”

Vámos Petra úgy véli, jó, hogy nem vették fel az ellenfél stílusát.

„Ez egy hatvanperces verekedés volt. Fizikálisan nagyon kellett az erő, hogy fel tudjuk venni velük a versenyt, de örülök, hogy nem az ő játékuk dominált és tudtuk a mi gyors játékunkat játszani. Nem álltunk le velük verekedni és nem álltunk bele abba a játékba, ami nekik komfortos és amiben eredményesek.”

Vámos szerint a magyar csapat egyre magasabbra rakja magának a lécet, s ezt meg is ugorja.

„Azt érzem, átszakadt bennem egy gát. Beszéltünk arról, hogy van rajtunk nyomás, de az mindenkit van. Azt érzem, kezdjük magunknak is kezdjük egyre magasabbra rakni a lécet, és ezt szépen ugorjuk meg. Próbálunk a földön maradni, a következő meccsekre koncentrálni, és így menetelni a céljaink felé. Ez az egyik legjobb érzés kézilabdázónként, hogy üvöltve futsz vissza és élvezed, amit csinálsz. És ezt érzem a lányokon minden percben.”

Bordás Réka nagyon vissza akart vágni a világbajnoki vereségért.

„Örülök, hogy nyerni tudtunk, személy szerint nagyon vissza akartam adni nekik, amit a vb-n kaptunk, végig ez hajtott. Tudtuk, hogy kemény védekezésre számíthatunk, megbeszéltük, ennek a stílusnak hol lehet a gyengéje, szerintem ezt meg is tudtuk találni. Jó, hogy ennyit játszhattam és hasznos tagja voltam a csapatnak. Napról napra fanatsztikus hangulat van, örülök, hogy ennyit játszhatunk Debrecenben, hiszen hazatértem én is, csak jó emlékek fűznek a városhoz, ez pedig most ismét gyarapodott.”